Túl későn cselekszel, nem tudod idejében leszedni magadról a Férget, hogy az meg ne harapjon.

Éles fájdalmat érzel, ami pillanatok alatt fut át a testeden. Mintha a tested összes porcikája egyszerre akarná felmondani a szolgálatot. Másodpercek alatt megy ki izmaidból az erő, szédelegsz és már alig látsz. Annyira sem érzed már magad, hogy érezd, az Óriásféreg lemászott a kezedről.

Semmit sem érezve, tehetetlenül esel hátra.

"Nem érhet így véget." hangzanak el utolsó gondolataid, mielőtt vad látomások között újra meg nem látod a rémisztő Nőt ahogy mosolyog rád.

Kevesen térnek vissza a biztos halálból. Aki viszont megteszi, annak mindig feltesznek egy kérdést. Mindig ugyanazt.

"Mit látott odaátról?"

És persze mind ugyanazt is válaszolják rá, habár elsőre nehezen fogalmazzák meg.

"Kívülről láttam önmagam. A tükörképem szemébe néztem és láttam a bűneit. Ő csak mosolygott rajta. Félre akartam nézni, de nem tudtam... azok a gyűlöletes szemek..."

Talán most te is így érezheted magad...