2014. január 30.

Tegnap délelőtt érkeztünk meg a Szintézisre.

Jelenleg több száz mérföldre vagyunk az Amerikai partoktól, egy átépített fúrótoronyban, a Bering-tengeren.

Én, és a legjobb barátom Daniel jöttünk. Egyetemről ismerjük egymást, tudósként mindkettőnket kiválasztottak ehhez a projekthez.

Elárulok egy titkot, nagyon nem tetszik nekem ez az egész. Daniel nem tud olyan sokat, mint én, ezért nem is aggódik. Ő mindig is optimista volt, ezt szeretem benne.

Én balszerencsémre viszont hallok ezt-azt a projektről és sok dolog nem hagy nyugodni.

Kifejtem. Van ez a Nő, akiről azt mondják, valami felsőbb képességgel született. Bezárták, mert ez a képesség megőrjítette. Azt mondja, képes betekinteni egy másik világba.

Arra épülne ez a projekt, hogy rá kéne jönnünk hogyan lehet elvonni a Nő képességeit.

Így idehozták a Nőt a Szintézisre. Elvileg az egész fúrótornyot csak azért alakították át, hogy elhelyezzék benne a Nőt egy atombiztos ketrecben vagy miben.

Mi nem is láthatjuk, csak a nálunk magasabb szinten lévők. Jellemző.

Kinevethettek, de megmondom mitől félek. Ha ez a Nő tényleg veszélyes, miért hisszük hogy nem fog bántani senkit, ha csak egy ujjal is hozzáérünk? Erre még komolyan senki sem gondolt?

Én azt mondom, nem kéne megpiszkálni a darázsfészket.

Daniel-nek szünete van, mindjárt itt is lesz.

Még jelentkezem…