“Elfogadom az ajánlatod… Királynőm.” válaszolod.

“Jól van hát” A királynő feljebb emelkedik, és te követed. Nem te irányítasz, ő visz magával, egyre fentebb és fentebb. A fúrótorony legfelső szintjei is már alattad vannak, és lenézve látod, mekkora kár érte a Szintézist.

A teteje úgy omlott össze, mint egy kártyavár. Néhol még mindig lángolt és füstölgött. Azokon a szinteken lehetett a Királynő ketrece.

A hasadás felé mentek, át a Purgatóriumba, a Raj pedig követ titeket. Mielőtt egy másik világba lépnél, végig pereg előtted mindaz a kevés dolog, amit megtudtál.

Talán nem emlékszel mindenre, de sejted, hogy a rémálomnak csak akkor vethetsz véget, ha engedelmeskedsz, és remélsz. A reménykedés az utolsó dolog, amiben bízhatsz.

Nagy levegőt veszel, mielőtt a Királynő át vezetne téged a másik világba, már érzed a három vörösen izzó nap fényességét.

“Tehát így ér véget.” hangzanak el utolsó gondolataid, mielőtt minden elsötétül…