“Visszautasítanám az ajánlatod.” jelented ki neki. “Engedelmeddel, szeretnék felébredni ebből a rémálomból is.”

A Királynő szótlan marad pár pillanatig. Mosolya most sokkal kegyetlenebbnek és hamisnak tűnik, mint eddig. “Rémálom?” kérdezi, kis értetlenséggel hangjában. “Ez nem rémálom drágám.”

Közelebb hajol hozzád. “Ez a sorsod…” mondja, sokkal mélyebb és szörnyszerűbb hangon, mint eddig.

Távolodni kezdesz tőle, megrémülsz. Hirtelen valami visszaránt a Szintézis gyomrába, vissza le a lépcsőn, lát a véres folyosón. Minden összefolyik a szemeid előtt, úgy távolodsz mindentől, amit eddig láttál. Úgy távolods a világosságtól és a reménytől. Majd elájulsz a sok zajtól, ami egyszerre éri a füleidet.

Majd minden abba marad hirtelen. Mikor magadhoz térsz, a folyosót látod a rémálmodból. Csupán most nincs ott a Királynő, se senki. Csend van, és mint látod, a folyosó mindkét irányba a végtelenbe nyúlik.

Szaladni kezdesz egyik irányba, de nem jutsz sehová. Visszafelé is futsz, de semmi értelme. Ott rekedtél, egy rémálom rémálmában. Sikítasz, de a Királynő már nem hallja meg, és már biztos vagy benne, hogy megőrültél.

“Tehát így ér véget.” hangzanak el utolsó gondolataid, mielőtt minden elsötétül…