Rémálomból felkelve térsz magadhoz, fájdalmak között. Zsong a fejed mindattól, amit álmodban láttál, sovány vigasz hogy ébredés után a legtöbb álom emléke gyorsan szertefoszlik.

Nehezen bírod csak megmozgatni a kezeid és a lábaid. Valami úgy látszik nagyon földhöz vágott, de még életben vagy.

A távolban ismerős, sziréna hangra leszel figyelmes, ami nem épp a legmegnyugtatóbb. Elgondolkozol, hogy hogyan kerültél ide, mire fájni kezd a fejed. Óvatosan megérinted a kezeddel ott, ahol fáj. Sejthetően jól beverted a fejed valamiben és elestél.

Megkapaszkodsz egy közeli fémrúdban, amit kitapogattál és lassan felállsz. Egy kabinban vagy, amin úgy tűnik, nincs ablak. Halványan megvilágítja a helyiséget egy sor lámpa- A rúd, amit megfogtál egy emeletes ágy létrája. Több ilyen ágy is van egymás mellett. Ezek szerint ez egy alvókabin.

Vizes a padló és egy kicsit behorpadt poroltó van a földön, jogosan gondolod, hogy abba verhetted be a fejed.

Baljós előjel, hogy sem a rettenetes rémálomban, sem pedig a valóságban nem emlékszel dolgokra. Célodnak tekinted tehát hogy megértsd miért olyan ismerős neked a környezet, ezért megindulsz az alvókabin egyetlen ajtaja felé.

Vasból készült zsilipajtó, kerék alakú zárral. Nehezen nyílik, ezért minden erődet kifejtve eltekered a nyikorgó kereket és kilépsz egy üres folyosóra. A falak sok helyen sérültek és a sziréna vörös villogása hatja át a helyet…