Azonnal kinyitod a Merülőkamrába vezető vasajtót, mire a férfi megáll és pánikolva rád néz, láthatóan valami sokkal rosszabb jövevényre számítva. Ez a gondolat hirtelen téged is elborzaszt. Mi lehet még itt rajtunk kívül?

"Daniel!" kiáltja feléd, egy fokkal megkönnyebbülten, de még ijedten.

Egy pillanatra megszédülsz a név hallatán, majd rájössz, hogy ez a név a te neved.

A férfi látja rajtad, hogy nem vagy jól. Nehezen, de feldé tesz egy-két lépést. "Jól vagy, Daniel?"

"Nem, nem vagyok…" zihálod. "...Az én nevem Daniel?"

"Igen! Miért, nem emlékszel?" Jobban szemügyre vesz, meglátja a sebet a fejeden. Így folytatja. "A neved Daniel Freeman! Tudós vagy, mint én! Az én nevem Rob! Mi ketten barátok vagyu-" Földrengés méretű robaj rázza meg a termet, a medence vize megremeg, mindketten megkapaszkodtok a korlátban.

"Mi történt itt, Rob?!" kiabálod neki, olyan nagy a zaj.

"Elszabadult a pokol! Sőt, annál százszor rosszabb! A Purgatóriumban vagyunk!"

Tágra nyitod a szemed, amint bevillan az álmod. Amit a Nő mondott neked. "A Purgatóriumban örökké élhetünk, te és én..."

Éppen hogy nem ájulsz el. Rob ránt vissza a valóságba. "Sokan elmenekültek, még többen meghaltak! A szörnyek megölték őket!..."