Zdardagh pusztulata

Browser lacks capabilities required to play.

Upgrade or switch to another browser.

Loading…

!Üdvözöllek Kalandozó! !!!Zdardagh, a gonosz nekromantista pusztulással fenyegeti a világot! !!!Te vagy az egyetlen, aki keresztülhúzhatja a számításait! !!!Küldetésed nehéz lesz, hosszú, és rengeteg halálos veszélyt rejt! ---- !FIGYELEM: DURVA ERŐSZAKOS TARTALOM! HALÁL, VÉR, ÉS EGYÉB ELFAJZÁSOK A ''Zdardagh pusztulata'' egy szöveges kalandjáték, ezért eget rengető grafikára ne számíts. Viszont sok helyen tartalmaz erőszakos durva cselekmények leírását. Ha nem bírod az ilyet, akkor jobb is ha nem folytatod ezt a játékot! Ha nem bírod az ilyet, és mégis úgy döntesz, hogy tovább olvasol, akkor csak magadra vessél! Én szóltam! ---- !Van ám harc is! Nem is bonyolult, nem is nehéz. A képen megjelenik egy ellenfél és addig kell kattintgatni rá, amíg le nem győzöd. Ha ez sikerül, akkor folytathatod a kalandodat! Itt van például ez a próbabábú! Győzd le, hogy tovább juthass! <<pixiBattle "probababa">> <div class="nextChapter"> Nagyon ügyes vagy! Már most megvan benned minden lehetőség, hogy világhírű harcos legyél! <ul> <li>[[Akkor csapjunk is bele->1]]</li> </ul> </div>

A trónterem közepén állsz. Mantikórszívű Bölcs Ardagir lassan visszaül a trónusára, és elmélyed a gondolataiban. Úgy tűnik, nincs több mondanivalója számodra. Talán itt az ideje, hogy felkerekedj a nagy útra. <ul> <li>[[Rögtön el is indulok->121]]</li> <li>[[Közlöm Mantikórszívű Bölcs Ardagirral, hogy inkább küldje helyettem a különlegesen kiképzett elit máguskommandót->214]]</li> <li>[[Elindulok, de előtte még beugrok a boltba, hogy felkészülten vághassak neki a nehéz útnak!->236]]</li> </ul>

Kisétálsz a palotából, és a városkapu felé veszed az irányt. Az utcán mindenhol a te képed van kiplakátolva, "A BIRODALOM HŐSIES MEGMENTŐJE" felirat kíséretében. Ha más nem is, de a tömegtájékoztatás kiválóan működik a Birodalomban. Kifelé menet az őrök tisztelegnek neked, és minden embertől bíztató szavakat kapsz. Ez persze jól esik neked, de aggaszt, hogy most az egész Birodalomban - sőt holnapra talán már a határokon túl is - ismerik az arcodat és a küldetésedet, miszerint merényletet kell elkövetned Zdardagh ellen. Persze ennek is biztos megvan a célja. Az uralkodó valószínűleg nem hiába nevezte ki magát a Birodalom legokosabb személyének hatalomra kerülésének első napján! Még a nevébe is belefoglalta, hogy "bölcs", szóval ostoba, hozzá nem értő fajankó biztosan nem lehet! Ahogy ezen morfondírozol, kiérsz a kapun. Még utoljára visszanézel a városra, majd lassan elindulsz, hogy elpusztítsd a nekromantistát. <ul> <li>[[A leghosszabb út is egy lépéssel kezdődik!->32]]</li> </ul>

Egy darabig szugerálod az uralkodót, de nagyon ==elbambult==, gondolataiba mélyedt, és nem vesz észre. Nagy levegőt veszel, és megköszörülöd a torkodat. Az uralkodó ekkor felfigyel rád. // – Mi az? Még mindig itt vagy? //– kérdi csodálkozva. –// Zdardagh nem fogja megmerényelni magát, ugye tudod?// // – Tudom, Felség! //– mondod, és mélyen meghajolsz. –// Habár lenne egy javaslatom...// // – Egy javaslat? Mégis mi az? // // – Mi lenne, ha az imént említett különlegesen kiképzett elit máguskommandót küldené el helyettem? Mármint ők simán oda tudnának teleportálni, kivégezni Zdardaghot, és hazateleportálni.// Mantikórszívű Bölcs Ardagir gondolkodni kezd a felvetéseden. Először csak bámul a semmibe és hümmög. Aztán felkel a trónusáról, és magában motyogva fel-alá járkál a teremben. Röpke húsz-huszonöt perc múlva szemében felcsillan a felismerés szikrája. // – Értem már, mit javasolsz! Azt akarod, hogy a különlegesen kiképzett elit máguskommandó ölje meg Zdardaghot! Így nem kell félnünk attól, hogy a hős útközben meghal, és a küldetés kudarcba fullad!// – kiáltja boldogan az uralkodó. // – Sőt, egy csapat elit mágus sokkal nagyobb eséllyel tudná legyőzni őt, mint egy magányos kalandozó. //– teszed hozzá. // – Zseniális! –// kiáltja az uralkodó, miközben kislányosan szökdécsel és tapsikol. Amikor rádöbben, hogyan viselkedik, láthatóan zavarba jön. Te is elkezdesz hát szökdécselni és tapsikolni, hogy kevésbé érezze magát kínosan. Egy darabig még folytatjátok ezt - közben kacarászgattok is. Miután megunjátok, az uralkodó lehuppan a trónjára, és hívja a tanácsosait. Kiadja a parancsot, hogy adják ki a parancsot a parancs kiadására, miszerint a különlegesen kiképzett máguskommandó sürgősen végezze ki Zdardaghot. Perceken belül megjelenik a máguskommandó a trónteremben. A vezetőjük felemeli a kezét, és egy vakító kék villanás tölti be a termet. Mire a szemed káprázása elmúlik, Zdardagh letépett feje egy kispárnán hever az uralkodó lábánál. Mantikórszívű Bölcs Ardagir megköszöni a kiváló tanácsodat, és nemesi címet adományoz neked, amihez jár egy birtok, egy kastély, és egy háremnyi félelf szűzlány. Boldogan hagyod el a kastélyt, és fejben már készülsz a luxussal teli életre. Sajnos nagy örömödben nem veszed észre az elszabadult trágyával megrakott szekeret, ami teljes sebességgel átgázol rajtad. A baleset következtében a testedben nem marad egy ép csont sem, a belső szerveid pedig véres cafatokra szakadva hevernek körülötted. A birodalom neked köszönhetően megmenekült, kár, hogy ezt te már nem tudod kiélvezni! !![[Kalandod itt véget ért!->DEATH]]

Elhagyod a palotát, de mielőtt felkerekednél a nagy kalandra, betérsz a sarki vegyesboltba némi védelemért. Felkapsz egy bevásárlókosarat, odamész a kasszához, és elkezdesz az óvszerekkel szemezgetni. Ekkor véletlenül megakad a szemed a pénztároson. Le mernéd fogadni, hogy figyel téged, ahogy éppen óvszert vásárolsz! Mit gondolhat rólad? Mit gondolna arról, ha odamennél a kasszához a kosaradban egy csomag óvszerrel, és semmi mással? Gyorsan hátat fordítasz tehát, és lesütött szemmel sietsz a bolt belsejébe. Úgy döntesz, hogy veszel az óvszer mellé még valami olcsó dolgot is, hogy ne legyen annyira cikis a helyzet. Talán egy rágót kellene venni? Nem, az sem jó, az is a pénztárnál van, így ugyanott tartana a szituáció. Eközben elkezdesz gyógyitalokat és csokis kekszeket nézegetsz, mert azt látod, hogy a biztonsági őr is gyanakodva méreget a furcsa viselkedésed miatt. Durván tíz percig mászkálsz céltalanul a boltban, mire összeszeded magad. Beleraksz a kosaradba három darab zsömlét, egy doboz unikornis zsírból készült arckrémet, és egy másfélkezes goblinpallost. Aztán határozott léptekkel odasétálsz a kasszához, és ott hanyagul még egy doboz óvszert is odadobsz a cuccaid közé, mintha csak éppen eszedbe jutott volna, hogy arra is szükséged lehet. A pénztáros beüti a termékek árát, te fizetsz, és kisétálsz a boltból. Gratulálok! Hősiesen megoldottad az első nagy próbatételt! Büszke lehetsz magadra! Végre elindulhatsz, hogy legyőzd Zdardaghot! <ul> <li>[[Most már mehetünk!->32]]</li> </ul>

Lassan magad mögött hagyod a Birodalom fővárosát. Az utadon először a Törpebuckákhoz kell eljutnod, onnét pedig tovább Sasgarhadba, ahol már vár egy hajó. Ez elég egyszerűnek hangzik, egészen addig, amíg egy útelágazáshoz nem érsz. <ul> <li>[[Útelágazás? Ilyen bonyolult döntésekrő nem volt szó!->102]]</li> </ul>

Csak nyugi! Ha kicsit figyelsz, meglátod, hogy nem olyan nagy bonyolultság ez! Az út háromfelé ágazik előtted. A kihelyezett jelzőtáblák szerint az első egy turistaösvény, amely körbevezet az erdő legszebb részein, mielőtt a Törpebuckákhoz vinne. A második a közvetlen út, amely mindenféle kitérő nélkül juttat el a célodhoz. A harmadik ösvény a tábla szerint a biztos halálba vezet. Feltűnik még, hogy a közvetlen út mellett egy figyelmeztető tábla is áll, ami banditaveszélyre hívja fel a figyelmet. <ul> <li>[[Túristaút? Ide nekem! Hadd élvezzem a tájat!->182]]</li> <li>[[Banditák? Pfff.. Irány a rövidebb úton! ->201]]</li> <li>[[Biztos halál? A képebe nevetek a halálnak! Irány arrafelé! ->290]]</li> </ul>

Elindulsz a rövidebb úton, reménykedve, hogy nem fog egy bandita sem az utadba kerülni. Ám minden reményed kútba esik, mikor meglátod a banditák táborát. Ráadásul rögtön az út mellett! Úgy tűnik, a birodalom rendfenntartóinak itt nagyon nincs befolyásuk. A banditák annyira el vannak kanászodva, hogy simán letelepednek az utak mellett. Megjegyzed magadban, hogy ezt majd szóvá kell tenned az uralkodónak, ha hazamész. Mindenesetre most ezt a helyzetet valahogy meg kell oldanod. <ul> <li>[[Még jó, hogy megtámadom a banditákat! Naná->177]]</li> <li>[[Besétálok a táborba és kihívom a vezérüket egy párbajra!->206]]</li> <li>[[Lehet hogy ezek a banditák nem is olyan rossz emberek! Megpróbálok összebarátkozni velük!->5]]</li> <li>[[Rájuk gyújtom a tábort. Majd abból tanulnak!->162]]</li> <li>[[Nincs kedvem a banditákkal foglalkozni! Inkább elosonok a táborok mellett->55]]</li> </ul>

Elindulsz hát a biztos halál felé. Ahogy ballagsz az úton, rossz előérzeted támad. Lehet, hogy nem volt jó ötlet a biztos halál karjaiba szaladni? <ul> <li>[[Őőőmm... Szerintem inkább visszafordulok.->34]]</li> <li>[[HAH! Nem félek én a haláltól! Még akkor sem ha biztos!->105]]</li> </ul>

Rendíthetetlenül mész az úton, amíg oda nem érsz egy barlanghoz. Abból hirtelen sötét csápok nyúlnak ki, és berántanak. Hamarosan olyan szörnyű dolgokat élsz át, amit még nekem sincs gusztusom leírni. A fantáziádra bíznám, ce úgysem tudnád elképzelni, milyen undorító, fájdalmas és perverz dolgokat hajt rajtad végre a biztos halál, mielőtt kitépi a beleidet, és fellógat vele. Hogy miért volt neked jó a biztos halált választani, az számomra rejtély... !![[Kalandod itt véget ért!->DEATH]]

Sarkon fordulsz, és elindulsz vissza a kereszteződéshez. A rossz érzésed azonban nem hagy alább. Már látótávolságban van a kereszteződés, mikor hirtelen a földre ránt egy ismeretlen erő. Megpróbálsz feltápászkodni, de ekkor valami megragadja a lábadat, és elkezd húzni téged a porban - vissza a biztos halál felé. Kétségbeesetten próbálsz kapaszkodni bármibe, ami a kezed ügyébe kerül, de semmi sem bír megtartani. A biztos halál mindent elérő csápja erősebb nálad. Lassan elvonszol téged a barlangjába, ahol egy rozsdás szegekkel kivert tölgyfadeszkával módszeresen péppé töri a csontjaidat, aztán letépi a fejedet. Most komolyan azt hitted, hogy büntetlenül választhatod a biztos halál lehetőségét? Melyik részét nem értetted annak, hogy "biztos"? !![[Kalandod itt véget ért!->DEATH]]

Elindulsz a turistáknak kijelölt úton. Ezen a területen a Birodalom katonái rendszeresen járőröznek, úgyhogy nem kell félni a banditák támadásától. Igaz, kicsit hosszabb lesz így az utazás, de legalább biztonságos. Ráadásul megcsodálhatod a Birodalmi erdő legszebb pontjait is. Ahogy haladsz, úgy tárulnak eléd a szebbnél szebb fák és bozótok. Az egyik alatt egy halom szivárványszínű unikorniskakit is találsz, aminek málnás joghurt és fahéjas aromagyertya illata van. A turistajelzéseket követve megtalálod a dombot is, aminek a tövében a mondák szerint Fityinges Bambó, a hobbitok népi hőse fogant. Ezt a helyszínt magad mögött hagyva elindulsz egy ösvényen, ami egy pihenőhelyre vezet. Mivel most nincs turistaszezon, a hely szinte teljesen üres. Egyedül egy szakadt hobbit ül az egyik kempingasztalnál. Jöttödre felkel, és tántorogva megindul feléd. Már messziről érzed hogy árad belőle a buckabontó hobbit pálinka szaga. <ul> <li>[[Milyen barátságos figura! Mit akarhat tőlem?->24]]</li> <li>[[Inkább úgy csinálok mintha észre sem venném, akkor lehet békén hagy->370]]</li> <li>[[Ez a szakadt rongyos figura szégyenteljes köpet az édes anyatermészet ölén! El kell pusztítanom! ->170]]</li> </ul>

Felfújod magad, majd velőtrázó csatasikollyal rohansz a tábor felé. Csupán egy bandita motoszkált a tábortűz körül. Ma balszerencséjére ő volt az őrségben míg a többiek a délutáni sziesztájukat töltik. <<pixiBattle "bandita">> <div class="nextChapter"> Diadalmasan állsz a levágott bandita fölött, ám másodperceken belül motoszkálást hallasz a sátrakból. Úgy tűnik, a dulakodás zajára a bandita társai felébredtek. Egy szempillantás alatt azon kapod magad, hogy 10-15 haramia áll körül téged. <ul> <li>[[Megadom magam->246]]</li> <li>[[Egy ilyen alacsony szintű ellenségből legalább húszat le kell tudnom gyűrni. Támadás!->269]]</li> </ul> </div>

Besétálsz a banditák táborának közepére, és elüvöltöd magad: //-Ki itt a főnök? Kihívom egy párbajra! Ha olyan kemény gyerek, hogy titeket elvezessen, akkor ide fog elém állni, és megküzd velem!// Az egyik sátorból előjön egy magas, nagydarab figura, akinek díszesebb a ruházata, mint a többi banditáé. Közvetlenül eléd áll, és a fogai közt sziszegi: //– Nem tudom, ki vagy, és nem tudom, mit akarsz, de ha ez minden vágyad, akkor szívesen péppé verlek, te nyomoronc tetűláda!// Úgy tűnik, rossz néven veszi, hogy felébresztetted a délutáni sziesztájából. <ul> <li>[[Szerencse, hogy nem csak viccből mondtam, hogy meg akarok vele küzdeni->51]]</li> </ul>

Előveszel egy rekesz sört (hiszen az mindig van nálad), és vidáman odasétálsz az éppen őrt álló banditához. Először ijedten hívja a társait, akik körbeállnak és fegyvert fognak rád, de miután megkínálod őket egy kis folyékony kenyérrel, azonnal barátságosabbá válnak. Hamarosan elbeszélgettek, és rájössz, hogy nem is különböztök annyira egymástól. Mindannyian szeretik a sört, a nőket, és az önkielégítést. A hangulat egyre felszabadultabbá válik, és nemsokára a többi bandita is csatlakozik hozzátok. A társalgás felhőtlen, mindenki remekül érzi magát. Szóba kerülnek az igazolványképek, és az, hogy azokon lehetetlen jól kinézni. Ezzel te nem értesz egyet, és a zsebedhez nyúlsz, hogy megmutasd, milyen jóképű vagy még azokon a fotókon is. <<set $walletStolen to true>> Ekkor hirtelen megdermedsz. Az irataid eltűntek! A zsebedből nem eshetett ki, valószínűleg valamelyik bandita nyúlta le. <ul> <li>[[Azt hittem, a barátaim voltak! Életemben nem csalódtam ekkorát!->306]]</li> <li>[[Megfenyegetem őket, hogy azonnal adják vissza a pénztárcámat, vagy csúnya végük lesz->338]]</li> <li>[[Egy ilyen húzásért halál jár! Megtámadom őket->269]]</li> </ul>

Nem hagyhatod, hogy ezek a bűnözők szabadon garázdálkodjanak ebben a gyönyörű erdőben! Egy frontális támadást viszont nem mersz megkockáztatni. A küldetésed most túl fontos ahhoz, hogy egy ilyen akcióval kockára tedd az életed. Rövid töprengés után megtalálod a megoldást. A bozótokból figyeled egy darabig a tábort, hogy felmérd mi a helyzet. Nem sok mozgást látsz. Úgy tűnik, a banditák éppen a délutáni sziesztájukat töltik. Settenkedve felméred a terepet és a szélirányt, majd rövid számolás után megtalálod a legoptimálisabb megoldást. Matematikailag tökéletesen kiszámolt pontokon összehordasz néhány halom száraz avart, majd egyenként meggyújtod őket. Kicsit távolabb mész, és vársz. Számításaid tökéletesek voltak. A tábor perceken belül a lángok martaléka lesz. A banditáknak még eszmélni sem volt idejük, a tűz már körülvette őket, és minden menekülési útvonalat hatalmas lángnyelvek zártak el. Mindenki bennégett: gonosz banditák és az ártatlan rabszolgáik egyaránt. Néhány percig még nézed a hatalmas, mindent elnyelő lángokat, majd hátat fordítasz a tábornak, és folytatod az utadat. <ul> <li>[[Ezek sem útonállóskodnak többé!->127]]</li> </ul>

Úgy érzed, nem éri meg a küldetésed sikerét egy marék bandita miatt kockára tenni. Letérsz az útról, és egy hatalmas kerülő után térsz csak vissza rá. A banditák tábora már jócskán mögötted van, így biztonságban folytathatod az utadat. Nem vagy valami izgalmas figura, meg kell hagyni. <ul> <li>[[Fő a biztonság!->127]]</li> </ul>

Az út, amin haladsz, elkezd szélesedni. Egy táblához érkezel, amin ez áll: ---- !!''Kalapácsos-baltás Dóvlingi Törpe főisten dicső szelleme hozott a Swardgenbjörnen Buckákra!'' !!''Szőrösmarkú Gnónying király uradalmába!'' ---- A törpék derék, szívós, ámde kicsit hirtelen haragú lények, akik igencsak szeretik a sört. A protokoll megkívánja, hogy tiszteletedet tedd a királyuknál, ha a birodalom megbízásából vagy létfontosságú küldetésen. Ha ezt nem tennéd meg, olyan sértődés lehetne belőle, amely akár háborúhoz is vezethet a birodalom és a törpék között. Azt meg senki nem akarja, szóval ideje meglátogatni Szőrösmarkú Gnónyingot! <ul> <li>[[Most megtudhatom milyen az a törpe vendégszeretet!->48]]</li> </ul>

Lehajtott fejjel dobod a porba a fegyveredet. A banditák vigyorogva kötöznek meg, és egészen addig rabszolgaként dolgoztatnak, amíg a Zdardagh hadserege le nem rohanja a birodalmat. A nekromantista hadai mindent elpusztítanak, ami az útjába kerül, és ez alól a banditák tábora sem kivétel. Mikor Zdardagh katonái rajtatok ütnek, a sok bántalmazástól és a vitaminszegény rabszolgaéletmódtól legyengülten esélyed sincs megvédeni magad. A banditák táborában egy árva lélek sem marad életben. !![[Kalandod itt véget ért!->DEATH]]

Vérben fogó szemekkel veted rá magad a banditákra. <<pixiBattle "bandita_csapat">> <div class="nextChapter"> A kimerítő öldöklés után lihegve nézel körül. Mindenhol kiontott belek, és levágott testrészek hevernek. A banditák mind meghaltak vagy haldokolnak. Az erdei ösvény ismét tiszta és biztonságos. <<if $walletStolen is true >> Az egyik halott bandita zsebében megtalálod az ellopott pénztárcádat is. Az igazolványképeiden pont ugyanolyan jól nézel ki, mint amilyenre emlékeztél. <</if>> A mészárlás befejeztével elindulsz tovább az úton. Rátalálsz egy patakra, amiben lemosod magadról a vért, mielőtt beleszáradna a hajadba. Miután ezzel végeztél, leheveredsz a partra, hogy kicsit pihenj. Füledben a patak csobogásával keveredik a banditák halálsikolyainak visszhangja. A pihenő után összeszeded a cuccaidat, és továbbindulsz. Ilyen izgalmakban biztos nem lett volna részed, ha a turistaösvényt választod! <ul> <li>[[Igazán szép az élet->127]]</li> </ul> </div>

Minden erőddel nekitámadsz a banditák vezérének. Az emberei körétek gyűlnek, és kiabálva szurkolnak neki. Elég szívós figura, nem lesz könnyű dolgod! <<pixiBattle "bandita_vezer">> <div class="nextChapter"> Ellenfeled a földre kerül, és most ott fekszik előtted, vérző orral. A banditák megdöbbenve merednek rád, és lesik, hogy mi lesz a következő lépésed. <ul> <li>[[HALÁL RÁ! ->351]]</li> <li>[[Megtanulta ki a fasza gyerek! Megkegyelmezek neki->107]]</li> <li>[[Kinevezem magam a banditák új vezérének->344]]</li> </ul> </div>

Kardoddal agyonszúrod a földön fekvő banditavezért, aki néhány rángás után kileheli a lelkét. Te közben kicsit tekergeted is a pengét, hogy még fájdalmasabbá tedd az utolsó pillanatait. A banditák döbbenten néznek téged. A pengéről a vért letörlöd a halott vezér ruhájában, majd elindulsz kifelé a táborból. A tömeg megnyílik előtted, és te lassan elsétálsz. Mikor a ránézel egy-egy banditára, azok ijedten lesütik a szemüket. Kicsit távolabb érsz, mikor sírás hangjai ütik meg a füledet. Hallgatózol, és megállapítod, hogy a táborban a banditák zokognak. Leülsz egy fa tövében, és élvezed a kétségbeesett sírást, ami a tábor felől jön. Meghalt a vezérük, akire mint egy nagy testvérre tekintettek, és más talán nincs is köztük, aki vezetni tudná őket. A banditák gyásza és kétségbeesése kellemes meleg érzéssel tölt el belül, zokogásuk pedig zene a füleidnek. Egy darabig még ülsz a fa tövében, és csukott szemmel hallgatózol. Miután meguntad, feltápászkodsz, majd vidám léptekkel tovább indulsz. <ul> <li>[[A banditaéletben ez bizony benne van a pakliban->127]]</li> </ul>

Diadalmasan végignézel a rémült banditákon, átléped a földön véres fejjel jajgató banditavezért, és elindulsz kifelé a táborból. A tömeg ijedten szétnyílik előtted. Fölényes vigyorral elsétálsz a lesütött szemű útonállók között, miközben fenyegetően méregeted őket. A vicc kedvéért megállsz az egyik előtt, és ráripakodsz: - //''MIT BÁMULOD A CIPŐMET? TALÁN TETSZIK?''// - //~~Jaj, dehogyis, kedves hős úr...~~// - hebegi holtfehér arccal. - //''NEM TETSZIK A CIPŐM???? BESZÓLTÁL RÁ, TE KIS CSÍRA???''// - üvöltesz vele. A bandita ijedtében összevizeli magát, majd elájul. Te vigyorogva megcsóválod a fejedet, és kisétálsz a táborból. Megmutattad, ki itt a főnök. De mára elég a felvágásból, hiszen küldetésed van! <ul> <li>[[Úgy ám!->127]]</li> </ul>

Fölényesen körülnézel, majd így szólsz: //- Ezentúl én vagyok a vezéretek! Kövessetek engem, és dicsőségre vezetlek titeket! // A banditák kicsit vonakodnak ugyan, de melléd állnak, mikor látják, hogy mennyire erős vagy. Ezentúl az életed nem áll másból, mint rablásból, fosztogatásból, gyilkolásból és erőszakolásból. A volt vezér egy darabig még neheztel rád, ám mivel hagysz neki beleszólást a fontos döntésekbe, gyorsan megbarátkozik az új helyzetével. Sok időt töltetek együtt, és igazi bajtársak lesztek. A bandita tábor eddig soha nem látott sikereket és gazdagságot ér el. A birodalom egyre nagyobb erőket próbál ellenetek mozgósítani, de mindig túljártok az eszükön. Olyan elégedett vagy az élettel, mint még soha. Egy napon azonban vége szakad ennek is. Zdardagh sötét serege megérkezik, és mindent elpusztít. Az eddig fosztogatott városok elnéptelenednek, és az utakat is csak csoszogó élőhalottak járják. Ráadásul Zdardagh rátok uszítja a hírhedt banditavadász ork-egységeit. Kénytelenek vagytok az erdő mélyére menekülni, ahol még egy darabig tudjátok magatokat tartani, de a nekromantista, kegyelmet nem ismerő katonái végül mindenkit levadásznak. !![[Kalandod itt véget ért!->DEATH]]

Zihálva pattansz fel, és magadból kikelve üvöltöd: //"Csalódtam bennetek! Azt hittem, hogy jó emberek vagytok! Megnyíltam előttetek, de ti átvertetek! Soha nem leszek képes ezentúl bízni! Ez mind a ti hibátok!"// Hátat fordítasz nekik, és rohansz. Valamit még kiabálnak utánad, de csak elmosódott hangfoszlányokat hallasz. Csak futsz, a sírástól fuldokolva. Végül letelepszel egy farönkre, és arcodat a tenyeredbe temeted. Egy ilyen kegyetlen, gonosz világot érdemes lenne megmenteni? Érdemes küzdeni azokért, akik hátba szúrnak, amint tehetik? Órákig zokogsz a farönkön, magadba roskadva. //"Ez a világ nem érdemli meg, hogy megmentsék!"// üvöltöd torkod szakadtából. Érzed, ahogy megszakad a szíved. Lefordulsz a tönkről, és a földön fekve suttogod utolsó szavaid: //"Viszlát, kegyetlen világ! Jobb lesz nekem nélküled!"// !![[Kalandod itt véget ért!->DEATH]]

Felpattansz, és magadból kikelve fenyegeted a banditákat, hogy azonnal adják vissza a pénztárcádat, különben a táborban mindenkit a belénél fogva húzol fel az út menti fákra. Azok döbbenten egymásra néznek, majd az egyik előhúzza a zsebéből az ellopott tulajdonodat. Miközben nyújtja át neked, kicsit rosszallóan jegyzi meg: //„Csak mókáztunk ám! Mikor mentél volna el, odaadtuk volna neked, és együtt jókat kacaghattunk volna rajta. Mi egymás között így ugratjuk a barátainkat. Azt hittük, közénk tartozol, ezért gondoltuk, hogy te érteni fogod a tréfát, mert nem vagy olyan előítéletes a banditák felé mint a többi ember. Sajnos úgy néz ki, félreismertünk.”// Egy ilyen kínos félreértés után már nem tud úgy folytatódni a buli, ahogy eddig. Úgy döntesz, továbbállsz. <ul> <li>[[Hát ez nagyon ciki volt->127]]</li> </ul>

A szakadt hobbit odatántorog hozzád. Ahogy közelebb jön, rimánkodsz magadban, hogy ne cigit kérjen, mert ha rágyújt, a belőle áradó alkoholgőz a levegőbe repíti a fél erdőt. Mikor közeledbe ér, a szemedbe néz, és megszólal: // - Ááéééáááteee!!! Hát én ilyen izé... házatlan izé vagyok e!! Nincsen házam azér' e!! Pedig nagy költő vagyok!! Írok verseket meg izé e!!! Így szól e! // - és a hobbit belekezd a versbe: >>// "Egy távoli tartományban hobbitfalu van Ott élnek a hobbitok a hobbitfaluban Barna hobbitleány a falunak éke Barna hobbitlegények versenyeznek érte Ej de barna hobbit leány legyél az enyém ne másé légy az biztos hanem az enyém!"// Miután a szakadt figura befejezte a versét, mélyen meghajol, és nyújtja a tenyerét, jelezve, hogy ezért a mesterműért ő bizony némi honoráriumot vár el. <ul> <li>[[Bravó! Ez gyönyörű volt! Hát persze hogy adok pénzt!->36]]</li> <li>[[Szerintem ehhez inkább nem szólok semmit...->264]]</li> <li>[[Ez a "műalkotás" kíméletlen kritikát kíván->329]]</li> </ul>

Elsétálsz a csavargó hobbit mellett, mintha ott sem lenne. Minden szellemi energiáddal arra koncentrálsz, hogy kizárd a tudatodból. Valamit próbál neked magyarázni, de te csak értelmetlen zörgést hallasz, ami egy homályos, alkoholszagú felhőből árad. Mikor távolabb kerülsz, megtörik a koncentrációd, és visszanézel. Látod, ahogy a hobbit dühösen káromkodik, rázza feléd az öklét, és mindenféle bunkó, udvariatlan fajankónak elhord téged, majd visszaül a padjához, és magában motyogva bámul a semmibe. <ul> <li>[[Ilyen tiszteletlenséget nem hagyhatok szó nélkül! Megtámadom!->170]]</li> <li>[[Nem szabad hogy ez a viselkedés megzavarja a lelki békémet! Megyek tovább->204]]</li> </ul>

Őrjöngve ugrasz neki a hobbit csavargónak. <<pixiBattle "hobbit">> <div class="nextChapter"> Ellenfeled eszméletlenül rogy össze, te pedig végső csapást mérsz rá. Kifolyó vére vörösre festené a talajt, ha nem párologna el szinte azonnal a magas véralkoholszint miatt. <ul> <li>[[Ezzel megvolnánk. Irány tovább!->204]]</li> <li>[[Még szeretnék valamit csinálni a holttesttel!->247]]</li> </ul> </div>

Magad mögött hagyod a pihenőhelyet, és haladsz tovább. Elkezdesz azon gondolkodni, milyen balhés lett volna, ha a másik irányba jössz, és mennyi baj történhetett volna. Annyira elmerülsz a gondolataidban, hogy véletlenül letérsz a kijelölt ösvényről. Éppen elindulnál visszafelé, amikor mozgást észlelsz az egyik bokorban. Megállsz és fülelsz. A mozgolódás mellett halk morgást is hallasz. A hang irányába fordulsz, előveszed a fegyvered, és felkészülsz a támadásra. Ekkor egy hatalmas farkas ugrik elő a bokorból, és vicsorogva eléd áll. Nagyon dühösnek tűnik. <ul> <li>[[Rátámadok->26]]</li> <li>[[Ő csak a természet ártatlan gyermeke! Megpróbálom megszelidíteni ->291]]</li> </ul>

Megtapsolod a csavargót, és átnyújtasz neki némi aprót. Hálásan megköszöni, látványosan visszanyel egy feltörni kívánó hányást, és már kezdene is bele a következő versébe, mikor közlöd vele, hogy nagyra becsülöd a naiv hobbit népművészetet, de neked fontos küldetésed van. Megértően bólint, és büszkén vigyorogva ül vissza a kempingasztalához. <ul> <li>[[Ezeket a verseket valakinek le kellene jegyeznie. Kár hogy nincs rá időm->204]]</li> </ul>

A csavargó arcába nézel, majd a tenyerébe, aztán újra az arcába. Nem szólsz egy szót sem, csak megkerülöd, mintha egy út közepén hagyott szemétkupac lenne, és mész tovább az utadon. A hobbit egy darabig csendben van, majd amikor épp a tisztás szélén jársz, hallod, hogy motyog valamit magában a tuskó parasztokról, akik nem értékelik az igazi művészetet. <ul> <li>[[Addig örüljön, amíg nem mondtam meg, mit gondolok a verséről!->204]]</li> </ul>

A szemébe nézel a csavargónak, és közlöd vele: //– Ilyen pocsék verset még nem hallott a világ! Egy részeg félork hörögve okádását is jobb hallgatni, mint ezt! Ha van egy kis eszed, nem próbálsz meg ebből megélni! Az emberek talán adnak pénzt neked, mert sajnálnak, hogy ennyire nulla tehetséggel születtél, és mert abban a téveszmében élsz, hogy amit írsz, az értékelhető. Ki kell ábrándítsalak: egy jelentéktelen, szánalmas alak vagy, aki egyedül, szegényen fog megdögleni. Senki sem fog rád emlékezni! Ha a többi versed is ilyen, akkor még a halálod után sem leszel népszerű költő! Ráadásul nem is annyira szar, hogy már jó legyen! Szimplán csak rossz és felejthető! Jobban tennéd, ha jelentkeznél kísérleti alanynak egy alkimistához, aki gyógyitalokat kever ki. Akkor talán lenne valami haszna a létezésednek!// Miután befejezted, köpsz egyet, majd megvetően végigmérsz. Látod rajta, hogy a sírás kerülgeti. Mikor elmész mellette, hogy folytasd az utad, vállal fellököd. Ahogy elhagyod a pihenőhelyet, keserves zokogást hallasz magad mögül, szád pedig lassan elégedett mosolyra húzódik. <ul> <li>[[Valakinek meg kellett mondania, amit mindenki más gondolt!->204]]</li> </ul>

Mint büszkén kreatív személyiség, kötelességednek érzed, hogy a levágott hobbitot ne hagyd csak úgy heverni a földön. Egy darabig gondolkodsz, mit kellene kezdeni a holttesttel, aztán bevillan egy remek tréfa: a halott csavargót feldarabolod, és a testrészeit elrejted a közeli tűzifa halomban, amit a piknikezők tábortűz gyújtásához szoktak használni. Elképzeled a turisták arcát, amikor rábukkannak az oszladozó maradványokra! Hogy sikongatnak majd! Ha egy gyerek találja meg, talán el is sírja magát és évekig kell terápiára járnia! Sőt! Lehet elkezd ágyba vizelni a trauma miatt! Milyen haláli vicces lesz! Vérbeli mókamester vagy! Dolgod végeztével magadban kuncogva hagyod el a pihenőhelyet. <ul> <li>[[Hát ez szó szerint haláli tréfa!->204]]</li> </ul>

Ordítva rontasz a farkasra. Annyira hatásosan lépsz fel, hogy az állat egy pillanatra ledermed, és alig tud időben félreugrani az első ütésed elől. Vicsorogva hátrál néhány lépést, majd neked ugrik. <<pixiBattle "farkas">> <div class="nextChapter"> Miután megölted a farkast, véres fegyveredet megtörlöd a bundájában, majd elteszed a helyére. Egy darabig még nézed a halott állatot de mivel már semmi izgalmasat nem csinál, úgy döntesz, folytatod az utadat. <ul> <li>[[Egy kis testmozgás sosem árt!->85]]</li> </ul> </div>

Elteszed a fegyvered, és előveszel egy darab húst a táskádból. Szívet formálsz belőle, és barátságos mosollyal nyújtod a farkasnak. Az állat megdöbbenve néz rád, majd óvatosan megszaglássza a húst. Végül elveszi, és jóízűen elfogyasztja, miközben te békésen figyeled. Amikor befejezi, felnéz rád és megszólal: //– Köszönöm, emberi lény, a kedvességedet! Ebben a kegyetlen világban még senki nem tanúsított irántam ilyesfajta kedvességet! Mást nem kaptam, csak bántást és átkozódást! Senki sem érti, hogy valójában érzékeny lélek vagyok – mondhatni, egy művész. Jer a barlangomba, hadd vezesselek körbe!// Beleegyezel, és vele tartasz. A farkas barlangja egyáltalán nem olyan, mintha egy állat lakná. Tiszta és ízlésesen berendezett, bár látszik, hogy kevésből lett kihozva a dekoráció. Megmutatja a festményeit is, amelyek teljesen lenyűgöznek. Amikor a téli erdőben bolyongó anyaszarvast ábrázoló képhez értek, leesik az állad. A farkasra nézel, és megbabonázva közlöd vele, hogy ilyen gyönyörű festményeket még soha életedben nem láttál. Az állat sírva borul a nyakadba. Még soha senki nem mondott neki ilyen kedveset. Kibont egy üveg bort, és együtt elkezdtek iszogatni. Egy mély, filozófiai témákat érintő, átbeszélgetett éjszaka után a farkas eléd áll azzal a kéréssel, hogy szeretné, ha vele maradnál. <ul> <li>[[Hát persze hogy maradok! Ilyen finom előkelő társaságot nem minden nap talál az ember!->242]]</li> <li>[[A kötelesség szólít. Nem maradhatok->10]]</li> <li>[[Inkább megölöm a farkast.... hehe->258]]</li> </ul>

Magad mögött hagytad a farkast, és folytatod utadat. Lassan megérkezel a törpék területére. A szűk ösvény amin eddig jöttél egy szélesebb útba fut bele. Azon gyalogolsz tovább. Nemsokára egy táblát látsz magad előtt, amin ez áll: ---- !!''Kalapácsos-baltás Dóvlingi Törpe főisten dicső szelleme hozott a Swardgenbjörnen Buckákra!'' !!''Szőrösmarkú Gnónying király uradalmába!'' ---- A törpék derék, szívós, ámde kicsit hirtelen haragú lények, akik igencsak szeretik a sört. A protokoll megkívánja, hogy tiszteletedet tedd a királyuknál, ha a birodalom megbízásából vagy létfontosságú küldetésen. Ha ezt nem tennéd meg, olyan sértődés lehetne belőle, amely akár háborúhoz is vezethet a birodalom és a törpék között. Azt meg senki nem akarja, szóval ideje meglátogatni Szőrösmarkú Gnónyingot! <ul> <li>[[Most megtudhatom milyen az a törpe vendégszeretet!->48]]</li> </ul>

Beleegyezel, hogy maradj. A farkas majd kiugrik a bőréből örömében. A következő néhány hét azzal telik, hogy ő festeget és vadászik, neked pedig csak annyi a dolgod, hogy társaságot biztosíts neki. Gondtalan, idilli életet éltek együtt a barlangjában, egészen addig a napig, míg a nekromantista hadai le nem rohanják a birodalmat. Ezután az élelem egyre szűkösebb lesz, végül teljesen elfogy. Éheztek, de nincs szívetek megenni egymást. Lassan, de biztosan éhen haltok. !![[Kalandod itt véget ért!->DEATH]]

Szomorúan nézel rá, és közlöd vele, hogy nem maradhatsz. A világ sorsa forog kockán, és nem ülhetsz ölbe tett kézzel, miközben Zdardagh hadsereget gyűjt! A farkas zokogni kezd, hiába vigasztalod. Csak akkor hajlandó abbahagyni a sírást, amikor megígéred, hogy levélben tartani fogod vele a kapcsolatot. Nehéz szívvel, de végül elenged téged. Könnyes búcsút vesztek, és te elindulsz. Már jócskán magad mögött hagytad a barlangot, amikor rájössz, hogy nem tudod a pontos címet, ahova a levelet kellene küldeni. Először kicsit aggaszt ez a gondolat, és egy kis bűntudatot érzel, majd lassan beletörődsz. Ekkor hirtelen leesik: a barlangoknak nincs is címük. És ha már itt tartunk, a farkasok sem tudnak beszélni! Egy darabig zavartan állsz, majd vállat vonsz, és indulsz tovább. <ul> <li>[[Remélem azért nem veszi rossz néven ha mégsem írok->85]]</li> </ul>

Azt mondod a farkasnak, hogy erre még aludnod kell egyet. Az állat beleegyezik. Nemsokára nyugovóra is tértek. Amint hallod, hogy elaludt odasettenkedsz hozzá, kezedet a torkára helyezed és fojtogatni kezded. Felébred, és zavarodottan kapálózik. De ekkor meglátja az arcod. Tekintetéből csalódottságot olvasol ki, abbahagyja a kapálózást, és engedi, hogy lassan kiszorítsd belőle a szuszt. Miután elpusztult felegyenesedsz, és körülnézel a barlangban. A falon lógó fantasztikus képek alkotója nincs többé. Remélem most baromira büszke vagy magadra! <ul> <li>[[Ezt nem tudom miért csináltam->85]]</li> </ul>

Elindulsz, hogy találkozz Szőrösmarkú Gnónyinggal. Hamarosan egy tisztásra érsz, ahol egy magányos törpe üldögél egy tuskón, ölében egy laptoppal. Mikor meghallja közeledésedet, egy picit összerezzen, felnéz rád, majd valamit gyorsan elkezd ügyködni a gépén. Aztán mintha mi sem történt volna, újra a képernyőt nézi. Odaérsz mellé, és megkérdezed, hogy erre vannak-e a Törpebuckák. -//"Ja"// - böki oda mogorván. <ul> <li>[[Akkor megyek is oda!->9]]</li> <li>[[A törpe mögé settenkedek hátha láthatok valami érdekeset a képernyőjén->368]]</li> <li>[[Kicsit udvariatlan ez a fickó. Biztos rossz kedve van. Itt az ideje kicsit beszélgetni vele, hátha attól felderül!->151]]</li> <li>[[Ilyen hangnemben nem szólhat hozzám senki! A törpének meg kell halnia!->39]]</li> </ul>

Ez a faragatlan figura nem éri meg, hogy több időt vesztegess rá. Beintesz neki (amit nem vesz észre, mert totálisan rá van kattanva a gépére), és továbbindulsz. <ul> <li>[[Remélem, vírusos lesz a laptopod, te fasz->195]]</li> </ul>

Kisétálsz a törpe látóteréből, majd óvatosan mögé settenkedsz. Ránézel a képernyőjére, nagy államtitkokra, esetleg valami izgalmas akciófilmre számítva. Amint odaérsz mögé, véletlenül rálépsz egy ágra, ami nagyot reccsen. Reménykedsz, hogy a törpe nem vette észre. Mikor a képernyőjére nézel, azt látod, hogy semmi sincs megnyitva rajta. Ez igencsak kiábrándító. Ki nézegeti már üresen a gép hátterét? Éppen fordulnál el, mikor meglátsz valamit letéve a tálcára. Az internetböngészője van ott, és valószínűleg azon nézett valamit, mikor megzavartad! De mielőtt jobban szemügyre vehetnéd, mi lehet az, a törpe hátrafordul, és dühösen elkezdi szidni az egész rokonságodat, hogy miért nem szállsz már le róla... <ul> <li>[[Ne merd az anyai unokabátyám féltestvérét a szádra venni! Halál rád!->243]]</li> <li>[[Jól van, akkor nézegessed csak az üres háttérképedet! Én leléptem.->195]]</li> </ul>

//-Milyen szép napunk van, nemdebár?// - szólítod meg a törpét. //-Haggyámábékiben! -// kapod a mogorva választ Próbálsz még felvetni neki mindenféle témát, de úgy tűnik, nem túl fogékony a társalgásra. Már éppen kezdenéd feladni, mikor egy remek ötleted támad. Odasétálsz mellé, és ránézel a képernyőjére, hátha találsz valami izgi témát amiről el tudtok társalogni. Csalódnod kell: semmilyen ablak nincs nyitva rajta. Elég érdekes, hogy az üres képernyőt nézegeti, de ha ebből kell kihozni valamit, akkor ebből kell kihozni valamit. Á, KoboldBook alapértelmezett háttere a Sylvyriania dombjai! Micsoda nagyszerű választás! Kinek kell már a mindenféle flancolás meg sok bikinis tündelányos háttérkép, amire úgyis csak beszólogat az asszony, ugye? - mondod, és könyökkel tréfásan megbököd az oldalát. A törpe vérben forgó szemekkel rád néz, és elkezd káromkodni. Elhord téged mindenféle tuloknak, parasztnak, félállatnaknak, és ugyanilyen hangnemben közli veled, hogy azonnal hordd el magad, és szállj már le végre róla, mert fontos munkában volt. <ul> <li>[[Aha! Munkában mi? Tudom ám, hogy csak a dombokat nézegett és relaxáltál! Nekem akarsz hazudni? Ezt senkinek sem engedem meg! Halál rád! ->243]]</li> <li>[[Ha ennyire nem kívánod a társaságom akkor viszlát!->195]]</li> </ul>

Felveszel egy súlyos, jól marokra fogható követ, és a törpe mögé osonsz. Megkocogtatod a vállát, és mikor hátranéz, lecsapsz! A kővel halántékon vered, amitől a laptop az öléből a puha fűbe hullik. A következő néhány csapás hatására a törpe elveszti az eszméletét. Azt már nem érzi, mikor a fejét véres péppé zúzod szét. Igazán lovagias és férfias küzdelem volt! Vállba is veregeted magad miatta néhányszor. <ul> <li>[[Kellett így bunkóskodnia->90]]</li> </ul>

Elérkeztél a Törpebuckákhoz. Elhatározod, hogy megkeresed Szőrösmarkú Gnónying lakhelyét. Ahogy végighaladsz a buckák között, sok-sok szorgosan sört vedelő törpét látsz, akik barátságosan integetnek, és artikulálatlan ordításokkal köszönnek neked. Rövid keresés után megtalálod a legnagyobb buckát a környéken, ami valószínűleg Szőrösmarkú Gnónying otthona. Kinyitod az ajtót és majdnem hanyatt dönt a sörszag. Úgy néz ki jó helyen jársz. Egy hosszú folyosó vezet le a föld alá, ahol egy hatalmas asztal körül vidám törpék iszogatnak. Maga Szőrösmarkú Gnónying az asztalfőnél foglal helyet. Mikor meglát, felderül az arca, és vidáman köszönt téged. //"Üdvözletem, utazó! Szőrösmarkú Gnónying vagyok, a buckatörpék királya! Ez itt a balomon a lányom, és egyben feleségem, Düglindka! Ő pedig itt a jobbomon fiam, Dücök. Halálom után feleségül fogja venni az anyját, és ő lesz a nemes buckatörpék dicső vezetője! De elég is belőlem! Mesélj magadról, bátor kalandor! Mondd el, hogy hívnak, és hogy mi járatban vagy erre!"// <<if $hasLaptop is true >> A törpekirály lánya valahonnét nagyon ismerős, de nem tudod eldönteni hol és mikor láttad... <</if>> <ul> <li>[[Milyen barátságos fogadtatás!->18]]</li> </ul>

Miután meggyőződtél róla, hogy a törpe valóban meghalt, felveszed a laptopját a földről. Figyelmed szinte rögtön a tálcára lerakott internetböngésző gombjára irányul. Rákattintasz, és azonnal meg is bánod. Valamilyen furcsa, perverz pornófilm volt megnyitva. Egy eszméletlenül ronda nősténytörpe a főszereplője, aki először egy csontból készült kifaragott szoborral művel olyan dolgokat, amiket a legvadabb rémálmaidban sem akartál volna látni. <<set $hasLaptop to true>> Hirtelen azonban felbukkan öt ork a színen, akik elmondják, hogy a lány éppen az egyik szent ereklyéjüket gyalázta meg, ezért "meg kell büntetni". Mikor elkezdik levetni a ruhájukat, úgy döntesz inkább kikapcsolod a videót, mielőtt valami maradandó traumát szereznél. A laptopot azért elteszed hátha jó lesz még valamire. Használni viszont valószínűleg nem fogod, amíg nem formázod le a merevlemezt legalább kétszer-háromszor. <ul> <li>[[A szemem... a szemem..... !->195]]</li> </ul>

Előrántod a fegyveredet és támadóállásba helyezkedsz. A törpe óvatosan félreteszi a laptopját, egy hatalmas baltát vesz elő (ki tudja honnét), és neked ront.. <<pixiBattle "Torpe">> <div class="nextChapter"> A törpe az utolsó ütésedtől összeesik. <ul> <li>[[Bumm a fejbe barátocskám!->90]]</li> </ul> </div>

Ott állsz a törpék királya előtt, aki választ vár az imént feltett kérdésére. Mindenki kíváncsian figyeli, hogy mit fogsz mondani.. <ul> <li>[[Elmondom mi a küldetésem->252]]</li> <li>[[Közlöm velük, hogy a küldetésem titkos->321]]</li> <li>[[Ez meg mit kérdezősködik? Elküldöm melegebb éghajlatra a pereputtyával együtt!->324]]</li> <li>[[Nem mondhatom el mi a küldetésem, de konfrontálódni sem merek. Próbálok terelni.->153]]</li> <li>[[Nem bírom ezt a feszkót! Megölöm magam. ->200]]</li> </ul>

Úgy döntesz megbízol a törpékben, és elmondod nekik mi is a küldetésed. Azok figyelmesen végighallgatnak, majd Szőrösmarkó Gnónying megszólal: //- Köszönjük a történeted! Zdhardagh nekünk is ellenségünk, és örülünk hogy ilyen bátor és hősies alakot küldenek ellene! Tudjuk hogy küldetésed igencsak veszélyes, ezért a ma esti lakomát a te tiszteletedre fogjuk megtartani! Mulass hát velünk, mielőtt továbbindulsz!// <ul> <li>[[Egy ilyen meghívást nem lehet visszautasítani!->45]]</li> </ul>

//- Oszt' miért kellene nekem akármit is mondanom egy rakat lábszagú törpének?// -szinte beleköpsz a király arcába mikor ezt mondod- //Sosem fogjátok megtudni mi járatban vagyok, szimplán azért, mert ha el is mondanám nektek, a sörtől eltompult csökevényes agyatok nem bírná feldolgozni! Szóval hagyjatok békén ezekkel az hülye kérdésekkel, és adjatok valami pénzt, fegyvert vagy mittudomén! A küldetésemmel a ti életeteket is megmentem, de ez járulékos veszteség. Azért remélem kihaltok egy csapat elf keze által, szerencsétlen korcsok!// Ez rendkívül udvariatlan viselkedés volt tőled, és lehet megszegtél elég sok törpe-illemszabályt! A harc elkerülhetetlen. A törpék felpattannak az ülőhelyeikről, és neked támadnak! Nagyon dühösek, szóval nem lesz könnyű dolgod. <ul> <li>[[Gyertek csak, kis seggdugó vakarcsok!->148]]</li> </ul>

Elhatározod, hogy nem fognak belőled egy szót sem kihúzni. Viszont azt sem akarod megkockáztatni, hogy megsértsd őket azzal, hogy nem vagy hajlandó válaszolni. Terelned kell! Már csak az a kérdés, hogy milyen témával. <ul> <li>[[Beszélek az időjárásról!->263]]</li> <li>[[A sör jó téma. Azzal nem lehet mellé lőni! ->228]]</li> <li>[[A törpekirály lánya/felesége, Düglindka! Róla biztos lehet eleget beszélni->287]]</li> </ul>

//- SOSEM KAPTOK EL ÉLVE ZDARDAGH MOCSKOS KÉMJEI! //- Üvöltöd magadból kikelve. Erre több törpe ijedten megugrik a székén. Zihálva kapkodod a tekinteted. Mindenhol Zdhardagh csatlósait látod. A törpék is biztos az ő oldalán állnak. Máskülönben miért akarnák tudni hogy hova mész? Felkapsz az asztalról egy háromliteres söröskorsót, és a falhoz vágod, aminek hatására éles szilánkokra hullik szét. Az egyik nagyobb darabját felkapod, többször hasbaszúrod vele magad, és végül elvágod a saját torkod. A törpék értetlenül bámulnak, miközben elvérzel. !![[Kalandod itt véget ért!->DEATH]]

El is kezdődik a buli. A sör rettenetes ízű, de legalább nagyot üt. <<if $beerPraised is true >> Kicsit bánod hogy annyira dícsérted. Most muszáj hatalmas mennyiséget elfogyasztanod belőle hogy ne legyen sértődés <</if>> Egész éjszaka a "Mithril őserő" című dal megy a "Csatabárd" nevű törpemetál zenekartól, mivel egy részeg társaság tagjai újra és újra azt kérik a zenegéptől. Te másfél óra múlva még részegen is a falat kaparnád tőle, de a törpék minden egyes alkalommal bőszen, teljes beleéléssel üvöltik végig a szöveget: >>//A metál szelleme megszállja testemet! Szívem acélos! Szakállam lengetem! Azt mondják neked fattyú vagy bolond! mithrill őserő! bevágtat lovon! ref (2x): Csakis a metál A Mithrill őserő Szabadít fel! Vóó-ó! hőő-ő! Elnyomnak téged mert nem olyan vagy! apokaliptikus vérgőzös vonat! Tüzes háború! pusztító szenvedés! hosszú haj, szakáll acélos tettrekész! Azt mondják neked fattyú vagy bolond! mithrill őserõ! bevágtat lovon! ref (2x): (hétperces szóló) Azt mondják neked fattyú vagy bolond! mithrill őserő! bevágtat lovon! Refrén (16x)// Úgy döntesz jobb öntudatlanságba inni magadat. Akármilyen rossz is lesz az a másnap és akármennyire is rettenetes a ízű a sör, ennek a dalnak az újabb meghallgatásánál fájdalmasabb dolgot nem tudsz elképzelni. Elkezded irtózatos sebességgel magadba dönteni az italt, hogy minél hamarabb kidőlj. <ul> <li>[[Üdvözöllek édes eszméletvesztés!->272]]</li> </ul>

Elkezdesz arról beszélni, hogy milyen szép az idő az évszakhoz képest, hogy az eső néha milyen jót tesz a földeknek, és hogy a tavaszi szél vizet áraszt. A törpék unottan hallgatják. Nem érdekli őket túlzottan az időjárás. Mikor kifogytál a mondanivalóból, Szőrösmarkú Gnónying udvariasan bólogat, és mondja: //- Na igen. Az idő valóban szép, vagy mifene... De térjünk csak vissza ahhoz a témához hogy mi járatban is vagy errefelé!// <ul> <li>[[Hát ez nem jött be->18]]</li> </ul>

//- Azt hallottam hogy a buckatörpék söre a legjobb a világon!// - veted fel egy hirtelen ötlettől vezérelve. Az összes törpe erre vigyorogni és tapsolni kezd. Felkelnek az asztaltól, éljenezve körbehordoznak a vállukon, majd letesznek téged Gnónying elé. Az a nyakadba borul, és örömmel kiáltja: <<set $beerPraised to true>> //- SÖRT! SÖRT MINDENKINEK! Ilyen remek ízlésű emberrel még nem találkoztam! A fajtád - már elnézést a kifejezésért - kifejezetten undorítónak tartja a nemzeti italunkat! De téged látom más fából faragtak! Tarts hát velünk ma este, és érezd jól magad! Ma ingyen fogyaszthatsz bármennyit bármiből! // <ul> <li>[[Egy ilyen meghívást nem lehet visszautasítani!->45]]</li> </ul>

Ránézel Gnónying feleségére és lányára. Szegény törpelány <<if $hasLaptop is true >> (a francért nem tudsz rájönni hogy hol láttad) <</if>>nem túl szép és okosnak sem tűnik. Foga is csak kettő van, és a terem túlfeléből is érződik, hogy a legközelebbi kalandja a fürdéssel az lehetett, mikor egy festményen távolról látott egy fedett úszómedencét. Rövid habozás után megszólalsz: //- Düglindka...// //- Mi van vele? -// Húzza fel a szemöldökét Gnónying. <ul> <li>[[Azt mondom szerelmes vagyok belé->95]]</li> <li>[[Kedvesen bókolok neki->217]]</li> <li>[[Bunkó paraszt módra bókolok neki->397]]</li> <li>[[Inzultálni kezdem! Az biztos eltereli a figyelmet!->230]]</li> </ul>

//- Szerelmes vagyok belé! -// bököd ki néhány pillanat szünet után. A szobában megfagy a levegő, és mindenki megdöbbenve néz. Gnónying feláll a trónusáról. //- Szóval szerelmes vagy belé, mi? Akkor vedd el feleségül! //- dörgi dühösen a buckatörpék királya. Nagy levegőt vesz, majd folytatja - //Tudtam, hogy ez a céda elárul engem, és hogy a hátam mögött másokkal hentereg! Vidd el! Nem is kell már nekem! Én vagyok a király, és kimondom a saját válásomat! Takarodj te rongy!// Néhány perc múlva kinn találod magad a törpebuckák határában, és Gnónying lánya valamint exfelesége kapaszkodik a karodba. Azt mondja most örül, mert sosem volt eddig igazán boldog a férjével és apjával. Közel hajol hozzád, szájszagától könnybe lábad a szemed. //- Örökre együtt leszünk, soha nem engedlek el!// - suttogja a füledbe, amitől rögtön halláskárosodást szenvedsz. A lány elvonszol téged egy apró viskóba, az ágyhoz kötöz, és minden olyan perverzióját rajtad éli ki, amit az előző férjével sosem mert kipróbálni. <<if $hasLaptop is true >> Időközben rájössz, hogy Düglindka volt a törpelány akit a laptopon a filmben láttál. Most élőben is megtapasztalhatod azt, amit eleve már látni sem akartál <</if>> Mikor Zdhardagh seregei megérkeznek, és rátok rúgják az ajtót, te örömkönnyeket hullajtva könyörögsz a katonáknak, hogy öljenek meg. A kérésednek eleget tesznek, Düglindkát pedig elhurcolják rabszolgának. !![[Kalandod itt véget ért!->DEATH]]

Nagy levegőt veszel, és így szólsz: //- Asszonyod és lányod igazán termékeny jóravaló teremtésnek tűnik! Látszanak benne nemes génjeid! Dücök fiadnak pedig már a kiállásán látszik, hogy hatványa lehet ezeknek a kiváló géneknek! Biztos úgy szívja magába a sört is, mint a szivacs! Nem is csoda hogy te vagy a törpék uralkodója! Más talán nem is tudná így elvezetni ezt a klánt! // Düglindka elpirul, Dücök elismerően bólogat, Gnónying pedig büszkén felemeli a fejét: //- Hát igen! Köszönöm a kedves szavaidat kalandozó! Mivel megmutattad hogy van szemed az igazán jó génekhez, most meginvitállak a ma esti lakomára és mulatságra! Bármiből bármennyit fogyaszthatsz!// <ul> <li>[[Egy ilyen meghívást nem lehet visszautasítani!->45]]</li> </ul>

//- Feleséged és lányod igencsak formás példány! //- kezded mondanivalódat. //-Igazán kezelésbe venném a (nem törpeméretű) szerszámomat! // Ezután még percekig folytatod, olyan obszcén kifejezéseket használva, amitől még egy sokat látott utcalány is elpirulna. Részletesen kifejted, milyen pózban és hányszor létesítenél szexuális kapcsolatot Gnónying feleségével és lányával <<if $hasLaptop is true >> (ettől valamiért déjà vu érzésed támad).<</if>> Ám amikor a megbilincselős pisi-kaki szex részéhez jutsz a történetnek, a törpék királya vöröslő fejjel magából kikelve felpattan a trónjáról, és üvölteni kezd: //- Szemtelenséged megengedhetetlen! Azonnal kérj bocsánatot a viselkedésedért!// <ul> <li>[[Bocsánatot kérek!->303]]</li> <li>[[Nincs miért bocsánatot kérnem!->82]]</li> </ul>

Végigméred Düglindkát, majd megszólalsz: //- Csak annyit mondanék Gnónying jó uram, hogy ha az én lányom és feleségem lenne olyan ordenáré módon ocsmány némber mint Düglindka, már rég elvonultam volna szégyenemben az erdőbe remetének, hogy döglött mókusokat és bagolyürüléket egyek, szabadidőmben pedig korhadt fák odvait molesztáljam! Nem is értem hogyan egy király hogyan elégedhet meg egy ilyen lányall/asszonnyal! Valószínű, a sok belterjesség, a személyi higiénia teljes mértékű elhanyagolása és a barlangi troll vizeletére emlékeztető sör okozza ezt! Nem is csoda hogy az elfek négyszáz éve a krymadyri háború idején vulkánba dobálták a törpe foglyokat! Csak azt sajnálom hogy nem végeztek jobb munkát!// A teremben kínos csend támad. Lehet hogy most a törpék lelkébe gázoltál ezekkel a kijelentésekkel. Szőrösmarkú Gnónying feláll, a trónjából. Feje vöröslik a dühtől, szemei vérben forognak. //- Azonnal kérj bocsánatot! // - üvölti magából kikelve. <ul> <li>[[Bocsánatot kérek->303]]</li> <li>[[Nem tehetek róla, hogy fáj az igazság->82]]</li> </ul>

Lesütöd a szemed, és úgy teszel, mint aki nagyon elszégyelli magát. Hebegve-habogva közlöd a királlyal és az ott jelenlévőkkel, hogy te totál nem úgy gondoltad, és csak valami buta elf-átok hatása lehet, amit kamaszkorodban tett rád egy rohadt hegyesfülű, mert homofób jelzőkkel illetted. A törpék az utolsó mondatra felnevetnek, és egymásra licitálva szidják az elfeket, és röhögve bökdösik egymás oldalát, azon élcelődve hogy azok a tündevirágszálak minden nap fürdenek, sőt lehet még a seggüket is megmossák. Gnónying mosolyogva odasétáll hozzád, barátságosan hátba vereget, a szemedbe néz, majd így szól: //- Ejj! Azok a nyomorult elfek! Hogy a villám vágjon bele a kiszedett szemöldökükbe! No, megbocsájtom a bárdolatlanságodat, mert látom te derék ember vagy és biztos nem úgy gondoltad! Gyere, mulass velünk ma este!// <ul> <li>[[Egy ilyen ajánlatot nem lehet visszautasítani!->45]]</li> </ul>

//- Bocsánatot kérni??? ÉN??? Bejöttem ebbe a büdös ocsmány odúba ahol csak hugyízű langyos sör van! Ráadásul a kaja csak félig átsült, pedig én ropogósan szeretem! Ezek után még nem mondhatom ki a véleményemet sem??// A törpék erre mind felpattannak, felkapkodják a fegyvereiket és neked rontanak. <ul> <li>[[Én csak megmondtam az igazat!->148]]</li> </ul>

A törpék kemény harcosok, ráadásul az alkohol a fájdalomérzetüket is eltompította. Nem lesz egyszerű menet! <<pixiBattle "Torpe_csapat">> <div class="nextChapter"> Az órákig tartó mészárlás után férfiak, nők, gyerekek, és öregek holttestei fekszenek a lábaid előtt. <ul> <li>[[Jobb ha továbbállok->363]]</li> <li>[[Rám támadtak! Ez akkora sértés hogy a hulláikat is meg kell bűntetnem miatta!->113]]</li> </ul> </div>

Kéjes vigyorral az arcodon gyalázod meg az elképzelhető legelvetemültebb, legperverzebb módon a törpék hulláit. Olyan dolgokat teszel, amiktől még egy több háborút és népirtást megjárt orknak is felfordulna a gyomra. A törpékben akkor is több méltóság maradt volna, ha Zdardagh seregeinek kezei által halnak meg, majd felélesztve élőhalott rabszolgaként teljesítik a gonosz nekromantisa minden parancsát. <ul> <li>[[Ez meg is volt mehetünk tovább!->363]]</li> <li>[[Túl jól szórakozok! Folytatom a hullagyalázást->78]]</li> </ul>

Folytatod a holttestek meggyalázását. Elméd legsötétebb bugyraira hallgatva olyan dolgokat teszel, amikre az írott történelem során még nem volt példa, és minimum három provinciában instant halálbüntetés járna érte. Ha napok múlva erre téved néhány törpe valamelyik szomszédos klánból, a látvány, ami itt fogadja élete végéig rémálmokat okoz majd neki. De nézzük a pozitív oldalát: te legalább jól szórakozol! <ul> <li>[[Na, most már tényleg végeztem!->363]]</li> <li>[[Ez nagyon jó buli! Kezdem előröl!->113]]</li> </ul>

Sasgarhad városában található a birodalom legnagyobb kikötője. Az itt élők többnyire vendéglátással és kereskedelemmel foglalkoznak. Azt mondják, amit nem kapsz meg Sasgarhadban, az nem is létezik. Az uralkodó szerint itt fog rád várni a hajód is valahol a kikötőben. <ul> <li>[[Meg is keresem a hajót->133]]</li> <li>[[Inkább megpihenek kicsit egy kocsmában->271]]</li> </ul>

A laptop hangos koppanással érkezik a padlóra. A törpék tekintete rád szegeződik. Lever a víz! Ha a törpék megtalálnák rajta a Düglinkáról készült filmet, Gnónying azt hinné, hogy rá vagy indulva a feleségére és lányára. A törpéket ismerve, ez elég kínos lenne. Akár harcra is kerülhet a sor. <ul> <li>[[Mindent bevallok->209]]</li> <li>[[Úgy csinálok mintha semmi se történt volna.->64]]</li> </ul>

Mindenkitől elköszönsz. A törpék még marasztalnának hogy igyál még velük, de te udvariasan visszautasítod a meghívást. Sajnos vár a fontos küldetésed. Gnónying kikísér téged a kapuig, határozottan kezet fog veled, és megígérteti veled, hogy ha vége a küldetésednek, még beugrasz hozzájuk egy közös ivászatra. <ul> <li>[[Oké, de most mennem kell!->363]]</li> <li>[[Inkább visszamegyek és megölöm a törpéket. ->293]]</li> </ul>

Kezedbe veszed a laptopot, és felmutatod. //Ezen a gépen egy videó van, amin Düglindka, Gnónying lánya és felesége parázna dolgokat művel.// Gnónying feláll a trónjáról és dühösen követeli, hogy bizonyítsd az állításod. Elindítod a laptopot, és keresed a felvételt. A gépen sehol sem találod. Ekkor esik le, hogy akkor a videó biztos az interneten volt. Próbálsz csatlakozni és megkeresni az előzményekben, de úgy tűnik a törpebuckában nincs wifi. Ekkor kimentek a felszínre, az egyre türelmetlenebb Gnónyinggal, hogy hátha tudtok mobilnetet fogni. Azonban ez hiába sikerül, mert úgy néz ki a törpe inkognitó módban nézte a filmet, és esélyed sincs megtalálni. Mikor ezt közlöd, a törpék királya magából kikelve üvöltözni kezd veled. //- Eljöttél az otthonomba, ittad a sörömet, hallgattad a zenémet, és ezek után még képes vagy megrágalmazni tiszta és szűzies lányomat és feleségemet mindenféle ocsmány dologgal?// Megpróbálod megmagyarázni, de Gnónyingnak elborult az agya. A törpék előkapják a fegyvereiket és körbeállnak. <ul> <li>[[Nincs más választásom! Harcolnom kell! ->148]]</li> </ul>

Megfogod a laptopot és fapofával visszateszed a táskába. A törpék visszatérnek a saját dolgukhoz, te pedig Gnónying társaságában elindulsz kifelé. Ott a kijáratnál elbúcsúzik tőled, és megígérteti veled, hogy még meglátogatod őket. Kezet fog veled majd visszamegy az alattvalói közé. <ul> <li>[[Folytatom a küldetésem!->363]]</li> <li>[[Hiányérzetem van... Inkább visszamegyek és megölöm a törpéket mind egy szálig!->293]]</li> </ul>

Sarkon fordulsz és visszamész a Gnónying színe elé. Éppen meg akarja kérdezni, hogy talán itt felejtettél-e valamit, mikor odalépsz hozzá, és torkon szúrod a kardoddal. A törpék megdöbbenten figyelik az eseményeket. Tartasz néhány másodperc hatásszünetet, kirántod a kardot Gnónying torkából, majd szélesen vigyorogva az alattvalói felé fordulsz. Azok ijedten nyúlnak a fegyvereikhez, te pedig egy hatalmas csatakiáltással veted rájuk magadat. <ul> <li>[[HALÁL RÁTOK!->148]]</li> </ul>

A közlekedési táblákat követve elérsz a kikötőbe. Azonban a kapujában egy hatalmas tábla fogad: ---- !!''Viharveszély miatt holnap reggelig egy hajó sem indul!'' ---- Ez pech! Úgy döntesz inkább megszállsz egy fogadóban. Holnap majd visszajössz és megkeresed a hajódat. <ul> <li>[[Akkor egy kis kényszerpihi!->271]]</li> </ul>

Rengeteg fogadó van a városban. Hosszasan keresgélsz mire találsz magadnak egy megfelelőt. Végül a "Fogadó a jéghegynek ütközött luxushajóhoz, aminek a süllyedése közben a szívem megy tovább" nevű helyre térsz be. A földszinten egy kocsma, az emeleten pedig a szobák találhatók. <ul> <li>[[Sört ide!->199]]</li> <li>[[Valami méregdrága cuccot ide!->385]]</li> <li>[[Inkább nem iszok, hanem csinálok mást ->70]]</li> </ul>

Kirendelsz magadnak egy hideg sört. A pultos valami bevándorló lehet, mert elsőre egy pohárnyi jégkockát rak ki a pultra eléd. Lassan kézzel lábbal elmutogatva azonban megérteted vele hogy valójában mire is gondoltál. Éppen elkezdenéd inni a jól megérdemelt italodat, mikor melléd ül egy gyöngyörű, hosszú fekete hajú nő, és beszédbe elegyedik veled. Sajnos annyira elterel a dekoltázsa, hogy nem veszed észre mikor valamit beledob az italodba. Nemsokára szédülni kezdesz és elsötétedik előtted a világ. <ul> <li>[[Kellett volna ilyen pohár letakaró szirszart hozni...->222]]</li> </ul>

//"Valami méregdrága cuccot ide!"// - vágsz a pultra. A csapos értetlenül néz rád. Te ismét a pultra vágsz, és elismétled amit mondtál. A csapos erős akcentussal megkérdezi, hogy biztos vagy-e ebben. Te megint csak odacsapsz, és közlöd, hogy azonnal adja ide azt a méregdrága cuccot, különben a következő alkalommal az arcával fogsz a pultra vágni. A fejét csóválva kitölt neked valamit. Kikapod a kezéből és rögtön felhajtod. Pár pillanat múlva rosszul leszel. Elkezdesz vért öklendezni, szemeid pedig fennakadnak. Veséid felmondják a szolgálatot, májad eldurran. A kocsma padlóján, iszonyatos kínok között szenvedve halsz meg. Úgy néz ki, hogy a messzi országból bevándorló pultos nem értette mit is akarsz valójában, így egy drága mérget adott neked. Halálod után benyúl a zsebedbe, előhúzza a pénztárcádat, kiveszi belőle az ital árát (természetesen borravalóval együtt), majd fejcsóválva visszateszi ahol találta. !![[Kalandod itt véget ért!->DEATH]]

Úgy döntesz inkább nem iszol semmiféle alkoholt, mert résen kell lenned! De mivel a holnap reggel még távol van, addig is csinálni kellene valamit hogy ne unatkozz. Ahogy gondolkodsz mihez kezdj magaddal, azt veszed észre, hogy egy fekete hajú, kihívó ruhát viselő fiatal nő a terem szemközti sarkából bámul téged. <ul> <li>[[Helllóóóóó->341]]</li> <li>[[Eh.... inkább megyek aludni ->166]]</li> </ul>

Odasétálsz a nőhöz. Igyekszel felvenni a lehető legmacsósabb testtartást. Odatámaszkodsz mellé, majd lazán odaveted neki: //"Szia cica van gazdád?"// Ő lesütött szemmel mosolyog. Te ezt pozitív visszajelzésnek veszed, és meghívod egy italra, amit örömmel elfogad. Beszélgetéskor beveted az egész csajozós szöveg repertoárodat. A romantikus "Nagyon szép a szemed" bóktól az elmés "Nem fájt mikor leestél a mennyekből?" megszólaláson át a férfias "Elvinnélek egy körre!" szövegig mindent felhasználsz ami eszedbe jut. Éppen kezd gyanús lenni, hogy mennyire szokatlanul pozitívak reakciók, mikor szédülni kezdesz és elsötétül előtted a világ. Úgy tűnik mikor nem figyeltél oda, a nő belekevert valamit az italodba. <ul> <li>[[Pedig olyan jól ment....->222]]</li> </ul>

//"A nők csak bajt okoznak!"// Gondolod magadban, és úgy döntesz inkább kibérelsz egy szobát és nyugovóra térsz. Éppen lefekszel az ágyba, mikor kopogtatást hallasz. Felkelsz és kinézel a kukucskálón. A fekete hajú nő áll ott a kocsmából és igazgatja a ruháját meg a haját. Tudtad, hogy ellenállhatatlan vagy, na de hogy ennyire...! <ul> <li>[[Ééééés akció!->57]]</li> <li>[[Inkább nem nyitom ki az ajtót->301]]</li> </ul>

Iszonyú fejfájással ébredsz egy székhez kötözve egy félhomályos szobában. A fekete hajú nő áll előtted. Kérdésedre hogy miért rabolt el téged azt feleli, hogy a főváros óta követ és lesi minden mozdulatodat. Azt tervezi, hogy váltságdíjat fog érted követelni Mantikórszívű Bölcs Ardagirtól. Abban az esetben ha az uralkodó fizet, a nő a pénzből olyan messzire költözik, ahova Zdardagh seregei soha nem jutnak el. Ha viszont Ardagir nem hajlandó eleget tenni a követeléseinek, akkor át fog téged adni a gonosz nekromantistának, aki pedig hálából futni hagyja, talán még meg is jutalmazza őt. <ul> <li>[[Egész jó terv, meg kell hagyni->267]]</li> </ul>

Megigazítod a ruhád, kigombolod az inged felső két gombját, kitárod az ajtót, majd az ajtófélfának támaszkodva megszólalsz: //"Helló kislány! Hogy ityeg a fityeg? Mi a nagy helyzet? Hogy vagyunk? Hol jársz itt ahol a madár sem jár? Éppen az ágyba készültem. Akár velem is tarthatnál!"// Ekkor azonban a nő a tenyeréből valami port fúj az arcodba amitől rögtön eszméletlenül rogysz a földre. <ul> <li>[[Asszem lépre lettem csalva->222]]</li> </ul>

Gyanús neked ez a nő, és jobbnak látod nem ajtót nyitni neki. A kukucskálón keresztül figyeled amíg meg nem unja a várakozást és el nem megy. //"Nincs nő, nincs sírás!"// - állapítod meg elégedetten, miközben visszafekszel az ágyba, és el is alszol. Nemsokára azonban kiáltozásra ébredsz. Felülsz az ágyban és azt látod, hogy füst gomolyog mindenhol. Az egész épület lángokban áll! <ul> <li>[[Menekülök->93]]</li> <li>[[Ez egy csapda! Az ágyban maradok inkább.->119]]</li> </ul>

Ki vagy kötözve a székhez, a nő pedig leült az asztalhoz, hogy megírja a váltságdíjat követelő levelet az uralkodónak. Ha kiderül, hogy elfogtak téged mielőtt egyáltalán eljutottál Urug'ghmughurra, a félelem szigetére, a hírneved hatalmas csorbát fog szenvedni. <ul> <li>[[Ezt a szégyent nem engedhetem meg magamnak! Öngyilkos leszek->336]]</li> <li>[[Megpróbálok megszökni (természetesen)->30]]</li> </ul>

Felpattansz az ágyból és kirohansz a szobából. Az egész folyosó lángba van borulva és szinte vágni lehet a füstöt.. Összehúzod magad és rohansz kifelé, ahogy bírsz. A fogadó előtt lihegve esel térdre. Mikor a füsttől elhomályosult látásod a helyére jön, a szemed előtt két formás lábat pillantasz meg. Felnézel és a fekete hajú nő áll ott. Felemeli a kezét és valami port fúj a tenyeréből az arcodba. A világ elsötétül előtted és összeesel. <ul> <li>[[Csöbörből vödörbe->222]]</li> </ul>

Téged nem fog ez a gyanús némber csapdába csalni, és érvényesíteni rajtad a mindenféle hátsó szándékát! Úgy határozol, hogy inkább nem mozdulsz, és kivárod mi fog történni. A szobában egyre melegebb lesz, de te akkor sem kelsz fel az ágyból. Inkább összekuporodsz és a fejedre húzod a takarót. Mikor kisgyerek voltál így védekeztél a mumus és a zsákos ember ellen és lám eddig minden alkalommal működött. Nemsokára a lángnyelvek beszöknek a szobába is. Hamarosan elérik az ágyat, te pedig halálnak halálával halsz. Úgy néz ki a tűz ellen nem túl hatásos ez a fajta védekezés. !![[Kalandod itt véget ért!->DEATH]]

Még évekkel ezelőtt a gyomrodba operáltattál egy varázslatos ciánkapszulát arra az esetre ha elfognak és kínvallatni akarnak, vagy valami ehhez hasonló szituációba kerülsz. Most végre eljött az alkalom, hogy hasznát vedd! Elmormolod magadban háromszor a kapszulát aktiváló varázsigét, csettintesz a nyelveddel, pislogsz a bal, aztán a jobb szemeddel, majd szipogsz kettőt. Ekkor a ciánkapszula aktivizálódik és eltelíti a szervezetedet méreggel. Pillanatokon belül kileheled a lelked. Lehet hogy meghaltál, de legalább ez a ribi sem kap egy lyukas garast sem. !![[Kalandod itt véget ért!->DEATH]]

Elhatározod, hogy kiszabadulsz, és folytatod a küldetésed. Nem hagyhatod, hogy ez a nő kockára tegye az egész birodalmat, vagy ami még rosszabb a te jó híredet. A kérdés már csak az, hogy hogyan tervezel kiszabadulni. <ul> <li>[[Kérem hogy engedjen el!->87]]</li> <li>[[Testi erőmet felhasználva kiszabadítom magam!->375]]</li> <li>[[Természetesen elcsábítom. Kellemest a hasznossal, ugyebár. ->190]]</li> </ul>

Elhatározod, hogy kikönyörgöd magad ebből a szituációból. Mézes-mázos hangon megszólítod a nőt, majd tíz percen keresztül dícséred és halmozod el mindenféle pozitív jelzőkkel. Mikor aztán kitérsz arra, hogy igazán eloldozhatna és hagyhatna téged szabadon távozni, nevet egyet, majd fejcsóválva visszaül az asztalhoz. <ul> <li>[[Láttam rajta hogy hajlott volna rá ha egy kicsit jobban próbálkozom! Könyörgőre fogom! ->142]]</li> <li>[[Hát ez nem jött be, ideje mással próbálkozni->30]]</li> </ul>

Elkezded mozgatni és feszegetni a kezeidet. Kicsit mintha lazult volna a csomó, de nem vennél mérget rá.. <ul> <li>[[Folytatom az erőlködést->125]]</li> <li>[[Ez mégsem jó ötlet. Próbálok valami mást->30]]</li> </ul>

Úgy döntesz a legjobb módja a megszökésnek az ellenállhatatlan, férfiasan morózus, ámde mégis pajkosan szemtelen csáberőd bevetése. Először csak a tekintetét keresed. Mikor rád néz, csábosan kacsingatni kezdesz felé. Mosolyog egy picit, és aztán folytatja a levél írását. <ul> <li>[[HÁ! Működik!->332]]</li> <li>[[Ennél jobb reakcióra számítottam. Másik terv kell. ->30]]</li> </ul>

Erotikusan sóhajtozni kezdesz és csókokat dobálsz a nő felé. Az kicsit elpirul az ellenállhatatlan, férfiasan morózus, ámde mégis pajkosan szemtelen csáberőd teljes erejét tapasztalva. <ul> <li>[[Folytatom a csábítást->188]]</li> <li>[[Nem biztos hogy akarom én ezt. Inkább mással próbálkozom ->30]]</li> </ul>

Elkezdesz nyafogó hangon panaszkodni arról, hogy milyen fontos lenne neked, hogy elmenj innét. Ez a szoba nyomaszt téged, szorít a kötél, büdös van, pisilned is kell, zsibbadnak az ujjvégeid és egyébként is meg kell mentened a világot. Költesz egy történetet megboldogult nagymamádról is, aki a halálos ágyán megígértette veled, hogy megmented a világot Zdardagh-tól, ha arra kerül a sor. Elmeséled neki azt is, hogy otthon él a vemhes Buksi kutyád is, és azt szeretnéd, hogy a kölykeit egy gonosz nekromantistáktól mentes világba szülhesse meg. A nő kényelmetlenül feszeng. Összeszorított szájjal próbál a levél fogalmazására koncentrálni. <ul> <li>[[Itt az ideje a csodafegyver bevetésének: Elbőgöm magam!->260]]</li> <li>[[Ha túlságosan felidegesítem, lehet megöl. Inkább mással próbálkozom->30]]</li> </ul>

Erőlködsz tovább és próbálod még jobban kilazítani a csomót. Igyekszel azért ezt minél halkabban csinálni, mert ugye a fekete hajú nő itt írja a levelet veled egy szobában. Ha feltűnik neki, hogy mit csinálsz simán megölhet téged. <ul> <li>[[Vállalom a lebukás veszélyét->317]]</li> <li>[[Hú, lehet ez mégsem volt a legjobb ötlet->30]]</li> </ul>

Elkezdesz bókolni a nőnek. Elmondod neki, hogy mennyire szép a szeme és formás a feneke. A mellei nem valami jók, mert most nem viseli a push-up melltartóját, ezért azoknak a felemlegetését tapintatos úriember módjára diszkréten elkerülöd. Ő pironkodva fogadja a bókjaidat, és kicsit meg is áll az írásban. Igazi Kaszanova vagy! <ul> <li>[[Ez az! Így tovább!->52]]</li> <li>[[Meguntam. Inkább mással próbálkozom. ->30]]</li> </ul>

A kitalált nagymamádra és egy nekromantista által uralt világba született kiskutyákra gondolsz. Lassan elkezdenek folyni a könnyeid. A nő a hüppögésedre felnéz, és ahogy sírni lát, kicsit zavarba jön. Egy rövid ideig csak tehetetlenül nézeget körbe a szobában. Aztán összeszedi magát, és folytatja az írást. <ul> <li>[[Működik! Elkezdek még jobban bőgni->381]]</li> <li>[[Ez tökre kínos, inkább mással próbálkozok!->30]]</li> </ul>

Tovább feszegeted a karjaid és csavargatod a csuklóidat. A kötél lassan enged - úgy tűnik a fogvatartódnak nincs a szakértelmei között a tartós kötözés. Ebből már simán kiszabadulsz. Kicsit gyanús is. Az is lehet, hogy valamiért szándékosan kötözött meg úgy, hogy ki tudj szabadulni?. <ul> <li>[[Kiszabadítom magam és támadás! ->13]]</li> <li>[[Ez tényleg gyanús. Inkább mással próbálkozom->30]]</li> </ul>

Sikerül addig addig fűznöd a fogvatartódat, míg egyszer csak azon kapjátok magatokat, hogy az öledben ül. Ott aztán szerelmes dolgokat suttogsz a fülébe. Elmeséled neki, milyen ékszereket kapna tőled. Elmondod azt is, hogy néha azért megvernéd és megcsalnád, hogy lássa mennyire alfahím vagy. Az egyre szaporább lélegzéséből érzed, hogy már nem sokon múlik hogy teljesen az ujjad köré csavard. <ul> <li>[[Fura, ez a szöveg máskor nem szokott működni ->219]]</li> <li>[[Vátjunk csak! Ez a szöveg máskor nem szokott működni! Lehet tervez valamit! Gyorsan másik terv kell! ->30]]</li> </ul>

Nagy levegőt veszel, és elkezdesz teli torokból üvöltve bőgni. Patakzanak az arcodon a könnyek, és az orrod is elkezd iszonyatosan folyni. Visítasz mint akit gyilkolnak, amíg a fejed el nem vörösödik és ki nem fogysz a szuszból. Ekkor pihensz pár másodpercet majd folytatod az üvöltve taknyot-nyálat összefolyató bőgést. A nő dühösen felpattan a székből és elkezd veled kiabálni, hogy azonnal kussolj el, mert különben a puszta kezeivel folyt meg. <ul> <li>[[Ez az! Jó úton haladok!->285]]</li> <li>[[Húha, ez ijesztő volt. Inkább mást próbálok meg ->30]]</li> </ul>

Minden erődet összeszedve a nőnek támadsz, aki erre felborul és úgy lefejeli az asztal sarkát, hogy menten meghal. A zsebeiből előhalászol egy kulcsot, amivel kinyitod a ládát ahova a felszereléseidet rakta el. A hulláját berakod a fagyasztójába, így mire megtalálják te már árkon-bokron túl leszel. A királynak szóló félkész levelet pedig cafatokra téped és elégeted. <ul> <li>[[Jobb ha megyek tovább.->234]]</li> </ul>

//"Menő hatlovas szekerem van. Aranyozott küllőkkel, ezüstözött csínjával, rubinttal díszített förhéckapoccsal, míves rakoncákkal, díszes saroglyával, és gyémánttal kivert lőccsel" //- súgod a fülébe ezt a varázsmondatot. A nő majdnem elolvad a gyönyörtől. Csak egy szavadba kerül és rögtön kioldoz téged. Bocsánatot kér a viselkedéséért, és megígérteti veled, hogy, mindenképp visszatérsz hozzá, és feleségül veszed miután megmentetted a világot. Ezt az ígéretedet természetesen nem fogod betartani, de erről neki nem kell tudnia. <ul> <li>[[Megyek is->234]]</li> <li>[[Nem szertném hogy ez a nő később gondot okozzon. Inkább elteszem láb alól ->13]]</li> </ul>

Minden fenyegetés ellenére folytatod a bőgést, és már ott tartasz hogy vörslő-lila fejjel öklendezni kezdesz, mikor a nő előkapja a kését és mögéd lép. Ez annyira ijesztő, hogy még jobban üvölteni kezdesz, várva mikor vágja el a torkod vagy szúr hátba.. Azonban semmi ilyesmi nem történik. Sőt! Lazulni kezd rajtad a kötél! Felpattansz a székről, a nő pedig dühösen rikácsolja hogy azonnal takarodj ki a házból, és soha nem is akar téged többé látni. <ul> <li>[[Nem kell kétszer mondani!->234]]</li> <li>[[Ez most azt hiszi hogy egy ilyen megaláztatásnak nem lesz büntetése? Hát azt bizony rosszul gondolja! ->13]]</li> </ul>

Mikor kilépsz elrablód házából, láthatod hogy a nap már rég feljött, szóval a kikötőben már biztosan járnak a hajók. Valahol a nyomornegyedben vagy, de szerencsére a belváros tornyait az egész környékről lehet látni, úgyhogy minden gond nélkül visszatalálsz a főutcára. Innét rögtön a kikötő felé veszed az irányt, hiszen a birodalom által kirendelt hajó már valószínűleg csak rád vár. <ul> <li>[[Jaj de izgalmas! ->300]]</li> </ul>

Megérkezel a Sasgarhad kikötőjébe. Zsúfoltság, kereskedők, zsebmetszők, és részeg tengerészek mindenhol. Körülnézel, és beléd csap a felismerés: Mantikórszívű Bölcs Ardagir nem mondta meg, mi a hajó neve, amivel majd utaznod kell. Ez jó nagy szívás. <ul> <li>[[Ez nagyon a kedvemet szegte. Feladom ->146]]</li> <li>[[Körbekérdezősködök, hátha sikerül valami információhoz jutnom->282]]</li> <li>[[Rábízom magam a vakszerencsére, és elindulok valamerre->399]]</li> </ul>

Mivel nincs semmi nyom, amin elindulhatsz, sarkon fordulsz és hazamész. A kudarcod miatt nem mersz Mantikórszívű Bölcs Ardagir elé kerülni - ismerve őt, nem nagyon hatná meg, hogy az egész rajta csúszott el, és így is rajtad verné le. Úgy döntesz tehát, hogy elbujdosol. Elmenekülsz az erdőbe és egy barlangban húzod meg magad. Gombákon és bogyókon élsz, pocsolyák és patakok vízét iszod. A menedék annyira eldugott helyen van, hogy mikor Zdardagh seregei kifosztják és porig rombolják a birodalmat, téged nem találnak sehol. Egy este azonban véletlenül belefőzöd a hírhedt bélrohasztó galócát a vacsorádba, és még aznap éjjel szörnyű kínok közt meghalsz. Holttestedet senki sem találja meg, csak a különféle erdei állatok rendeznek rajtad lakomát. !![[Kalandod itt véget ért!->DEATH]]

Úgy döntesz, elkezdesz kérdezősködni. A kikötő tele van mindenféle alakokkal, de a közelben csak kettő van, akik nem tűnnek túl elfoglaltnak ahhoz, hogy szóba elegyedjenek veled. Egy fekete köpenyes figura, aki sunyin méreget minden elhaladó embert, és egy vén tengerész, aki egy ládán üldögél. <ul> <li>[[Az a fekete köpenyes jó választásnak tűnik! Biztos mindent lát ami itt történik!->312]]</li> <li>[[Ha az öreg tengerész nem ismeri itt ki magát, akkor senki!->74]]</li> </ul>

Legjobb megoldásnak az tűnik, ha csak elindulsz egy irányba és vársz a csodára. Hamarosan szembe is jön veled egy alak, feje fölött egy hatalmas táblát cipel, amire a te neved van írva. Odalépsz hozzá, és bemutatkozol neki. Ő mosolyogva üdvözöl, és elmondja hogy már vártak rád. Benyúl a zsebébe és elővesz egy levelet. Te kibontod és olvasni kezded. <div class="handwritten"> ---- drága kalandozzó hös! Ha eszt olvassod, elj- utottál ==sgasg== ==sassga== ==sasgrag== a városba ahol a hajjó fel vessz!!!! Soksikert kivánok neked hogy legyőzed a gonoszat!!!!! Uralkodóji tisztellet! ''Mantikórszívű Bölcs Ardagir'' ---- </div>Micsoda megtiszteltetés! Az uralkodó személyesen írt neked. Itt látszik milyen fontos a küldetésed. Örömmel állapítod meg azt is, hogy mégsem volt kidobott pénz az adófizetők aranyait az uralkodó nyelvtan korrepetálására költeni, hiszen Mantikórszívű Bölcs Ardagir már le tudja írni helyesen a saját nevét. Ezen azonban nem sokat mélázol. Elteszed a levelet és elindultok a táblát cipelő figurával a hajóhoz, amely elvisz téged Urug'ghmughurra, a félelem szigetére. <ul> <li>[[Tengerre fel!->225]]</li> </ul>

A táblás figurát követve hamarosan megérkeztek. Egy hatalmas hajó vár az egyik móló végén. A vitorlái a birodalom színeiben ékeskednek és az egész kikötőből láthatók. Egy kicsit szégyelled is magad, hogy egyedül nem találtad meg. Fellépsz a fedélzetre, ott egy szigorú arcú, szúrós szemű alak nyújtja neked a kezét. //"Arr! Rettenthetetlen Műszakáll kapitány vagyok! Damiszlán tengeristen hozott téged a Süldő Sellő fedélzetén!"// Te mosolyogva szorítod meg a kezét. Kicsit túlságosan megszorítja a kezed, de te férfiasan tűröd a fájdalmat. Nem szabad egy ilyen harcedzett férfi előtt egy ilyen apróságon sírni. Némi készülődés után ki is fut a hajód a kikötőből. A következő napokat azzal töltitek, hogy hősies sztorikat meséltek egymásnak a kapitánnyal és döntitek magatokba a rumot. <ul> <li>[[Ahoy! Tengerre!->357]]</li> </ul>

Odalépsz a fekete köpenyes alakhoz és elmondod mi járatban vagy, és hogy mit keresel. A figura közbevág és bocsánatkérően közli, hogy neki sürgősen mennie kell. Hirtelen egy tengeri szellő felemeli a köpenyét és akkor látod, hogy "tolvajok céhe örökös tag" feliratú pólót visel. Ijedten az övedhez kapsz, és azt veszed észre, hogy nincs meg az erszényed. A figura hirtelen sarkon fordul, és megpróbál elmenekülni. Te gyorsan utána nyúlsz, megragadod a köpenyét, és a földre rántod vele. A tolvaj előkapja a tőrét az övéből, felpattan, és neked támad. <<pixiBattle "Kikoto_tolvaj">> <div class="nextChapter"> Visszaveszed a halott tolvajtól az ellopott erszényedet. Ügyes alak volt, de egy kalandozó hős ellen fabatkát sem ér a tudása. A diadalmas csata felett érzed örömödet azonban elrontja a tudat, hogy még továbbra sem tudod hogyan találod meg a hajódat. <ul> <li>[[Még mindig ott a tengerész... ->74]]</li> <li>[[Ideje a vakszerencsére bíznom magam, és elindulnom találomra! ->399]]</li> </ul> </div>

Odalépsz a vén tengerészhez és kedélyesen köszönsz neki. Ő visszaköszön neked, és megkérdezi miben segíthet. Megörülsz az ajánlatnak, és úgy döntesz elmondod mi járatban vagy, és hogy mit keresel. <<set $heDeservedIt to false>> A vén tengerész türelmesen végighallgatja, aztán egy mesélni kezd. Elmondja, hogy ő is volt már a félelem szigetén, és hogy ott micsoda kalandokat élt át cimborái, Félfülű Bill és Félkegyelmű Bob mellett. <ul> <li>[[Meghallgatom mit akar mondani->179]]</li> <li>//[["A lényeget tessen mondani öregapám! A lényeget!"->256]]//</li> <li>[[Megtámadom az öreget->7]]</li> </ul>

A hajóút egy darabig eseménytelenül telik. Rettenthetetlen Műszakáll kapitánnyal viszont nagyon jól kijössz, és így nem is tűnik olyan hosszúnak és unalmasnak az utazás: Nézitek a vizet, isztok, a nőkről beszélgettek, isztok, ugráltatjátok az első tisztet mindenféle baromság miatt, még isztok, és így tovább... Egy reggel azonban a kabinodból kilépve hatalmas felfordulást látsz a fedélzeten. A legénység rohangál fel alá, mindenki ordibál és a kapitány próbál valamit rendezkedni. Gyorsan felrohansz a Műszakállhoz, hogy megtudd mi folyik itt. A kapitány egy szót sem szól, csak ijdet arccal rámutat egy hajóra, ami éppen felétek közeleg. Egy darabig értetlenül szemléled, hogy mi a nagy szám egy hajóban a horizonton, hiszen a tengeren vagytok. Ha egy villamos lenne, akkor az meglepődnél, de ez így valahogy nem tűnik olyan extrának.. Ám hirtelen meglátod a koponyával díszített fekete zászlót az árbocukon. Műszakáll remegve vallja be, hogy még sosem találkozott igazi kalózokkal, a tengerésziskolában pedig pont hiányzott mikor az ilyen szituációkat vették, és a záróvizsgára sem tanulta meg ezt a tételt. Csakis azért végzett kitűnő eredménnyel, mert szerencséjére a kedvenc témáját, a delfinek lelki betegségeit húzta. Most viszont sajnos szükség lenne erre a tudásra. A kapitány rémülten bámul téged. Nyílvánvalóan tőled vár valami ötletet.. <ul> <li>[[Harcba szállunk! Megvédjük magukat! ->98]]</li> <li>[[Tárgyalni fogunk ->211]]</li> <li>[[Nem bírom el ennek a felelősségnek a súlyát! Öngyilkos leszek! ->185]]</li> </ul>

Az öreg elmeséli a kalandjaikat a kannibálokkal is Csungabaranga szigetén. William cimborája itt távozott fizetés nélkül egy kannibál étteremből, ami miatt elfogták és levágták az egyik fülét - azóta hívják Félfülű Billnek. Este ennek az incidensnek az ellenére iszonyatosan jól mulattak. Úgy berúgtak, hogy Félfülű Bill, Félkegyelmű Bob, és ő visszacsónakáztak a szigetre, hogy visszalopják Bill fülét. Útközben tovább ittak. Ez az utolsó emlékük. Másnap arra ébredtek fel, hogy egy kipusztított kannibál falu közepén fekszenek a saját hányásukban. A kunyhók porig égetve a lakók kegyetlenül lemészárolva. <<set $heDeservedIt to true>> Az öreg egy hatalmasat nevet a régi szép idők emlékeire visszagondolva. <ul> <li>[[Hallgatom tovább ->330]]</li> <li>//[["Ez mind szép és jó, de kérem bökje már ki kend hogy tud-e valamit a hajóról amit keresek!"->256]]//</li> <li>[[Még nem késő megbüntetni ezt a vén rohadékot a gaztettei miatt. TÁMADÁS! ->7]]</li> </ul>

Az öreg feje totál elvörösödik a szemtelenségedtől, és üvölteni kezd veled. Elhordja mindenféle tulok bunkónak a mai fiatalokat, akik már nem tisztelik az öregeket és nem hallgatják végig őket, pedig a sok bölcsességtől és élettapasztalattól növekedhetne a lelkük és szellemük mint a csuda! <ul> <li>[[Na jó, ebből elég! Megtámadom az öreget->7]]</li> <li>[[Megpróbálok bocsánatot kérni tőle->298]]</li> </ul>

Hatalmas bátorságról teszel tanúbizonyságot, mikor kivont karddal nekiugrasz a vénséges-vén rozoga bácsikának. <<pixiBattle "ven_tengeresz">> <div class="nextChapter"> A vén tengerész, aki évtizedekig hajózott az óceánon, aki túlélt viharokat, csatákat, kalózokat, és járványokat, végül egy suttyó kalandozó keze által lel örök nyugalomra. <<if $heDeservedIt is false>>Ez nem volt szép tőled. <</if>> Úgy döntesz, hogy inkább hagyod a fenébe a kérdezősködést és hajód felkutatásában a vakszerencsére bízod magad. <ul> <<if $heDeservedIt is true>> <li>[[Megérdemelte a vén pszichopata->399]]</li> <</if>> <li>[[Vakszerencse gyere rám! ->399]]</li> </ul> </div>

Hallgatod tovább az öreg történeteit. Most arról mesél, hogy egyszer meghívta őket egy gazdag kereskedő, mert megmentették a lányát a kalózoktól. Busásan megvendégelte őket, ők pedig ittak rendesen. Másnap arra ébredtek, hogy egy idegen hajó fedélzetén fekszenek a hányásukban, a kereskedő lánya pedig felpeckelt szájjal oda van kötözve az árbóchoz. Gondolkodtak, hogy mit tegyenek, és hogy hogyan vigyék vissza diszkréten a lányt az apjához, mikor is Félkegyelmű Bob ránézett a felmosóvödörre. Ott volt benne a kereskedő levágott feje, a szeméből pedig a felmosó nyele állt ki. Ezen nagyot kacagtak, és úgy határoztak, hogy a lányt már nincs hova vinni, szóval akár meg is tarthatják rabszolgának. Ezek után hónapokig kényszerítették, hogy főzzön, mosson, takarítson rájuk. Néha, ha olyan kedvük volt arra is rávették, hogy az éjszakát velük töltse, és teljesítse minden kívánságukat. Ezekről az együtt töltött éjszakákról az öreg nagyon hosszasan, nagyon részletekbe menően beszél. Kicsit fel is fordul a gyomrod egy-egy részlettől. A kereskedő fejét pedig kirakták egy jól látható helyre, és azzal viccelődtek, hogy a lánynak jól kell dolgoznia, mert az apja figyeli azzal a szemével, amiből nem áll ki a felmosófa. Az öreg könnyes szemmel meséli, hogy ez volt életének egyik legvidámabb időszaka. Aztán a lány végül nem bírta tovább, és belevetette magát a tengerbe, hogy véget vessen nyomorúságos életének. Ekkor Félfülű Bill utána dobta az apja fejét, és üvöltötte, hogy "Apucit itt hagynád egyedül? Milyen ember vagy te?" Az öreg hangosan felkacag mikor a történetnek ehhez a részéhez ér. <ul> <li>[[Jó, most már biztos a lényegre tér...->275]]</li> <li>//[["Édes öregapám, tudnám értékelni ha végre arra válaszolna amit kérdeztem"->256]]//</li> <li>[[Ez a történet annyira felháborít, hogy megtámadom->7]]</li> </ul>

Az öreg miután abbahagyta a kacagást, boldogan néz rád. Annyira meghatja, hogy valakit érdekelnek a történetei, hogy cserébe elmond még egy haláli vicces sztorit. <ul> <li>[[Hadd, halljuk. Aztán csak segít végre...->66]]</li> <li>//[[Ahelyett hogy arra válaszolnál amit kérdeztem te kivénhedt szottyadék->256]]//</li> <li>[[Nincs még egy történet végighallgatása bennem. Megtámadom az öreget. ->7]]</li> </ul>

Az öreg elmond még egy utolsó mesét. Az egész úgy kezdődött, hogy egy sziget mellett horgonyoztak. Unták magukat, ezért eldöntötték, hogy jól berúgnak. Ittak is egy darabig, de rövidesen azt vették észre, hogy elfogyott a rum. Így csónakba ültek és beeveztek a szigetre, hogy felhajtsanak valami innivalót. Az első dolog, amit találtak, az Sutania, a jóság és kegyelem istennőjének helyi temploma, és az ahhoz tartozó raktár. Sutania papjai és papnői arra áldozzák az életüket, hogy adományokat gyűjtenek, amiket aztán minden héten szétosztanak a szegények között. A templomban éppen valamiféle szertartás zajlott, és a három fiatal csendben bereteszelte az épület ajtaját, hogy ne kapják őket a lopáson. Mikor ezzel megvoltak feltörték a raktárat, és alkoholos italokat kerestek. Sajnos csak ételt, ruhákat, pelenkákat, és gyerekjátékokat találtak, ezért dühükben felgyújtották az egész épületet. A tűz kiterjedt a templomra is, a bennragadt papok és papnők pedig mind benn égtek. Így hát a három cimbora csalódottan tért vissza a hajójára. Szerencséjükre a hajó raktár alján mégis találtak egy hordó rumot és jól berúghattak. Hetek múlva, egy kocsmában, a hányásukból felébredve hallották a hírt, hogy a szigeten lázadás tört ki. Az éhező szegények betörtek a városba, és fosztogatni kezdtek. A helyi hatóságok bevetették a hadsereget, és az egész lázadás vége egy hatalmas vérfürdő lett. Félfülű Bill viccelődve megjegyezte, //"Nem volt a raktárban egy csepp rum sem! Nem is csoda ha dühösek voltak!"// Az öreg hosszasan nevet. Miután abbahagyja, közli veled, hogy nem tud segíteni, de azért köszöni, hogy meghallgattad. <ul> <li>[[Ennyi időmet elvesztegette ez a vén pszichopata a hülye történeteivel! Halál rá! ->7]]</li> <li>[[Eh... inkább rábízom magam a vakszerencsére!->399]]</li> </ul>

Megpróbálsz bocsánatot kérni, de az öreg folyamatosan szidalmaz, és nem tudsz szóhoz jutni. Úgy tűnik nem tudsz semmit sem kiszedni belőle. <ul> <li>[[Ha már nem tudok belőle kiszedni semmit, akár meg is ölhetem... ugye?->7]]</li> <li>[[Hagyom ezt az öreget a fenébe. Inkább a vakszerencsére bízom magam->399]]</li> </ul>

Úgy határoztok, hogy harcolni fogtok. A kapitány közben azon sopánkodik, hogy legalább utólag megtanulhatta volna a tengeri harcról szóló tételeket, és hogy mennyire kényelmetlen ez a helyzet neki. Te ingerülten letolod: Most nem róla van szó, hanem az egész legénység, és a birodalom sorsáról. Ettől annyira feszült lesz, hogy az ujját szopva ül le a főárbóc tövébe. Neki most nem sok hasznát látod. A tengeri csata manővereinek irányítását így az első tisztnek kell átvennie, aki osztályelső volt mindenből a tengerésziskolában, de a laktózérzékenysége miatt nem lehetett belőle kapitány. Szerencséjére jóban volt Műszakáll kapitánnyal, aki felvette maga mellé a hajóra. Az első tiszt remekül érti a dolgát. Néhány lövés és eltaláljátok a kalózok fő árbócát. A hajójuk így teljesen használhatatlanná válik. Perceken belül már az ő hajójuk fedélzetén harcoltok az ellenségeitekkel. <<pixiBattle "kalozok">> <div class="nextChapter"> A győzelem után számba veszitek a veszteségeket. Úgy néz ki, hogy az első tiszt is elesett a csatában. Csak remélni mered hogy nem te ölted meg őt véletlenül harci dühödben. A kapitány a csata után odahív és suttogba közli veled hogy baj van, merthogy egyedül az első tiszt volt a hajón, aki értett valamit a navigáláshoz. Sajnos mikor ezt vették a tengerésziskolában, szintén hiányzott. <ul> <li>[[Induljunk tovább, majd csak kitalálunk valamit->116]]</li> <li>[[Na és a halott kalózok hulláinak meggyalázásával mi lesz? Csak nem hagyjuk így őket! ->53]]</li> </ul> </div>

Szerencsére fiatalon egyszer olvastad a Tengeri Haramiák etikai kódexét. Emlékszel egy szabályra, ami kimondja, hogy ha valaki értékes ajándékot ad a kalózoknak, azt tilos megtámadniuk. Egyszerű tehát a megoldás: fel kell ajánlani valamit a kalózoknak! A kapitány kérdőn néz rád. Mégis mit adhatnátok a kalózoknak? <ul> <li>[[Engem. Önként a rabszolgájuk leszek->100]]</li> <li>[[Az első tisztet->355]]</li> <li>[[A hajót!->21]]</li> <li>[[Hm... lehet mégis inkább harcolnunk kellene...->98]]</li> </ul>

Tekinteted az ijedt arcú Rettenthetetlen Műszakáll kapitányra, aztán a közeledő hajóra téved. Majd vissza a kapitányra, aztán megint a hajóra. Nem tudod mit kellene tenned. A feszültség egyre csak növekszik a levegőben, amíg hirtelen el nem pattan benned valami. Sikítva rohansz végig a fedélzeten és az óceánba veted magad. Hamarosan megjelennek a cápák is, akik aztán jól belakmároznak belőled. Utolsó tekinteted a hajóra veted, ahol éppen a kalózok mészárolják le a legénységet. !![[Kalandod itt véget ért!->DEATH]]

Kicsit ugyan aggasztanak a kapitány szavai, de nincs más választásotok: az első tiszt nélkül utaztok tovább. Ahogy a napok telnek furcsa módon egyre csak szaporodnak a problémák. Akadozik a kajaelosztás, senki sem tudja ki álljon őrségben, a fedélzet koszos, a fegyvereket senki sem tartja karban, a hajó pedig csak sodródik. Kezded úgy érezni, hogy eddig az első tiszt tartotta egyben az egész legénységet, a kapitány pedig egy kontár, aki a delfinek lelki betegségein kívül semmihez sem ért az égvilágon. Nagyon úgy néz ki, csinálnod kellene valamit. De mit? <ul> <li>[[Elég ebből a szerencsételenkedésből! Átveszem a kapitány helyét->69]]</li> <li>[[Megpróbálok Műszakállal szót érteni, hátha tudok segíteni valamit.->139]]</li> </ul>

Elkezded feldarabolni a kalóz holttesteket és meggyalázni őket. Hogy miért csinálod? Az első tiszt halála elég jó indoknak tűnik. A társaid közül néhányan még jogosnak tartják a reakciódat, és üvöltve buzdítanak téged hogy folytasd. Néhányan azonban úgy vélik hogy senki sem érdemli meg, hogy így bánjanak vele a halála után. <ul> <li>[[Hogy nem érdemlik meg? Hát akkor ide süssetek!->130]]</li> <li>[[Megvolt az elégtétel. Haladjunk!->116]]</li> </ul>

Felhúzzátok a fehér zászlót, jelezve, hogy tárgyalni akartok. A kalózok közel jönnek a hajójukkal, te pedig rögtön a lényegre térsz: Felajánlod magad örökös szolgájuknak a Süldő Sellő sértetlenségéért cserébe. Remek egészségi állapotnak örvendő fiatal kalandozó vagy, ráadásul jóképű is! Az már csak hab a tortán, hogy a védőoltásaid is mind rendben vannak. Egy ilyen üzletre nem lehet nemet mondani! A kalózok is habozás nélkül elfogadják. Egy pallón átsétálsz a másik hajóra, a Süldő Sellő lassan távolodni kezd, majd eltűnik a horizonton. Még néhány hétig szolgálod a kalózokat. Súrolod a fedélzetet, fényezed a falábakat, élezed a kardokat, tisztítod az ágyukat és beveted az ágyakat. Nehéz sors, de túlélhető. Egy nap azonban egy hatalmas fekete hajó jelenik meg élőholtakkal és orkokkal a fedélzetén. Úgy tűnik Zdardagh seregei nem csak a szárazföldeket, hanem az óceánt is magukénak akarják tudni. A hajó kérdés nélkül tüzet nyit rátok nekromantisztikus mágiával felturbózott ágyúiból. A rozoga kalózhajót a túlvilági lövedékek könnyedén darabokra cincálják. A mészárlásnak inkább nevezhető csata végén nem marad más belőled, mint néhány húscafat, amit aztán az éppen arra úszkáló cápák jóízűen elfogyasztanak. !![[Kalandod itt véget ért!->DEATH]]

Felhúzzátok a fehér zászlót, jelezve, hogy tárgyalni akartok. A kalózok elég közel jönnek a hajójukkal, hogy halljátok egymást,, te pedig rögtön a tárgyra térsz. Előhozatod a megszeppent első tisztet. Egy babaarcú törékeny fiú, aki gyenge és kicsit beteges, de cserébe hatalmas esze van. Ezt elmondod a kalózoknak, akik tanakodnak egy darabig, majd elfogadják ajánlatodat. Az első tisztért cserébe a Süldő Sellő szabadon távozhat. Ahogy a kalózok távolodnak Műszakáll odajön hozzád, félrehív és suttogva mondja neked: //"Én igazán nem akarok ünneprontó lenni, de a srác akit odaadtál volt az egyetlen a hajón, aki értett a navigáláshoz. Akartam is mondani, mikor felajánlottad őt, de nem mertem közbeszólni, mert akkor azt a hatást keltettem volna, mintha belső viszályok lennének a hajón, és lehet látva a gyengeségünket még több dolgot követeltek volna."// <ul> <li>[[Hupszi...->116]]</li> </ul>

Felhúzzátok a fehér zászlót, jelezve, hogy tárgyalni akartok. A kalózok közel jönnek a hajójukkal, te pedig közlöd velük, hogy felajánlod nekik a Süldő Sellőt a szabad elvonulásotokért. Először nem akarják elhinni, hogy csak úgy mindenféle harc nélkül alájuk raktál egy birodalmi hajót a rozoga teknőjük helyett, de miután meggyőződnek arról, hogy komolyan beszélsz, valahogy megbarátkoznak a gondolattal A Süldő Sellő legénysége veled együtt egy mentőcsónakba száll, és onnét figyelitek, ahogy a kalózok vitorlát bontanak mindkét hajóval és távolodni kezdenek. A kapitány kétségbeesve kapkodja a levegőt. Most mi lesz? A kalózok leléptek a Süldő Sellővel, az egész legénysége pedig étel és víz nélkül sodródik a nyílt tengeren. Te ekkor mosolyogva közlöd, hogy van egy terved. Műszakáll megdöbbenve elhallgat, te pedig diadalmasan előhúzol egy mágikus detonátort a zsebedből. Megnyomod rajta a nagy piros gombot, a Süldő Sellő pedig hatalmas robbanással tűnik el a tenger színéről, darabokra tépve a kalózok hajóját is. Büszkén állapítod meg, hogy jól megmutattátok nekik. A csónakban veled hányódó legénység tagjai egyöntetűen megszavazzák, hogy mikor megéheznek, téged esznek meg először. !![[Kalandod itt véget ért!->DEATH]]

Folytatod a hullák meggyalázását és trancsírozását. Elkezdesz olyan dolgokat művelni, amitől többeknek felfordul a gyomra. Néhányan inkább csendben visszavonulnak a kabinjaikba. A buzdító hangok érezhetően elfogynak. <ul> <li>[[Na, akkor tényleg megvolt az elégtétel, megyünk tovább->116]]</li> <li>[[Na mi van? Nem bírja a gyomrotok? Pedig most jön csak a lényeg! ->372]]</li> </ul>

Kiállsz a hajón a kormány mellé, hogy mindenki halljon, és elüvöltöd magad. //"Mától én vagyok az új kapitányotok! Azt teszitek amit én mondok! Vita nincs!"// A legénység tagjai értetlenül néznek Műszakállra, aki csak lehajtja a fejét és nem szól semmit. //"Van valami kérdés? Vagy minden tiszta?"// - kérded, majd nézel a legénységre. A tengerészek próbálják feldolgozni, hogy az információ mit is jelent most nekik, míg az egyik meg nem szólal: //"Hát ha má' így vagyunk, nem mehetnénk akkó' inkább a Hawariai szigetekre? Tudom merre van, akár álmomba' is odanavigálnék a világ bármi pontjáról! Jóféle nyaralóhely az! Ledér nőstényekkel, alkohollal, kaszinókkal meg minden ilyennel!"// <ul> <li>[[Kiváló ötlet! Menjünk inkább oda! ->254]]</li> <li>[[Akármilyen csábítóan is hangzik ez az ajánlat, sajnos a küldetésem fontosabb ennél. ->349]]</li> </ul>

Odamész Műszakállhoz, aki éppen magába roskadva támaszkodik a hajó korlátján. //"Az az igazság, hogy valójában sosem érdekelt a kapitánykodás! Nekem nem ez volt az álmom! Én nem ezt akartam!"// fakad ki neked könnyes szemmel, mikor odaérsz mellé. Ezek után egy hosszú és tragikus történetet hallasz arról, hogy Műszakáll csakis azért ment a tengerészeti szakra, mert nem vették fel a tengerbiológusi egyetemre. Ott aztán nem járt be az órákra, mert nem érdekelte semmi, de valahogy mindig átpuskázta magát valahogy a vizsgákon. A záróvizsgán pedig hatalmas mázlijára kihúzta az egyetlen tételt amit szeretett: a delfinek lelki betegségeit. Ebből olyan kiválóan felelt, hogy a vizsgabiztos - a birodalmi flotta egyik admirálisa - felfigyelt rá. Egyik dolog követte a másikat, és a frissen lediplomázott kapitány megkapta a keze alá a Süldő Sellőt, a birodalmi flotta legújabb, és legmodernebb tagját. Mivel a birodalom rengeteget költött erre a hajóra, igyekeztek kímélni, és nem küldeni olyan helyekre, ahol bármi bántódása eshet, szóval a kapitánynak sosem kellett komolyabb konfliktusba keverednie. Műszakáll elárulja, hogy ennek ellenére iszonyatosan gyűlöli ezt az életet, és menne már haza, és mellesleg az a delfin is ott úgy tartja ott az úszóját, mintha paranoid skizofréniától szenvedne. <ul> <li>[[Megpróbálok lelket önteni a kapitányba->62]]</li> <li>[[Ráripakodok hogy szedje össze magát ->144]]</li> <li>[[Felajánlom hogy átveszem tőle a kapitányságot ->315]]</li> </ul>

Műszakáll vállára teszed a kezed és elkezded biztatni. Elárulod neki, hogy ő a legjobb kapitány akit valaha ismertél (ez igaz is, hiszen rajta kívül nem ismersz egyetlen kapitányt sem), és hogy süt róla a tehetség ehhez a hivatáshoz (ez viszont hatalmas kamu). Hangsúlyozod, hogy a legénység tagjai mind számítanak rá, és ha olyan veszélyes szituációkból ki tudta magát épen hozni, mint egy vizsga a tengerésziskolában, akkor a való életben is meg tudja oldani az elé kerülő kihívásokat. Mellesleg a tengerbiológus szép szakma, és hobbiként még művelheti a kapitánykodás mellett, szóval arról sem kell lemondania. Sőt! Mikor utazgat, lesz lehetősége tanulmányokat készítenie! Miután befejezted a monológod, látszik rajta, hogy egy kicsit jobban érzi magát, és lett egy kis önbizalma. Az elkövetkezendő napokban a fedélzet ismét tiszta lesz, az élelemosztás rendben zajlik, a legénység pedig újra rendezetten és fegyelmezetten viselkedik. Persze azt még mindig nem tudjátok merre vagytok, de így láttok valami reményt, hogy küldetésetek sikerülni fog. <ul> <li>[[Megy ez simán!->361]]</li> </ul>

Meglendíted a tenyered, és iszonyatosan tarkón vágod a kapitányt. A kapitány másodpercekig a nem tér magához a sokkból, majd könnyes szemmel próbál téged kérdőre vonni. Te túlkiabálva a hüppögését, egy igazi kőkemény motivációs beszédet intézel hozzá: //"Ezt a pofont megérdemelted te agyoniskolázott delfinbaszó szerencsétlenség! Nyavalyogsz itt össze-vissza mint egy kislány! Nem fogod fel, hogy ha tetszik ha nem, most te vagy itt a kapitány? Addig fordulhattál volna vissza, amíg a kikötőben állt a hajó. Most már az egész legénység élete rajtad múlik! Nem táncolhatsz vissza, kockáztatva mindenki életét! És tudod mit? Emellett az egész birodalom sorsa is a te kezedben van: Ha én nem jutok el Urug'ghmughurra, a félelem szigetére, Zdardagh hadseregei porig rombolnak mindent. Aki ellenáll azt lemészárolják, a többieket pedig elviszik rabszolgának. Szóval ebben a szent pillanatban fejezd be a hisztit! Az égvilágon senkit sem érdekelnek a kis lelki bajaid! Szedd össze magad, vigyél el ahova kell, és ha erről az útról hazajutsz, annyit foglalkozhatsz a hülye kis delfinjeiddel, amennyit csak szeretnél. Értve vagyok?"// A kapitány kicsit megszeppen, majd láthatóan elszégyelli magát. Beismeri, hogy igazad van, és hogy mostantól fogva máshogy lesz minden. Műszakáll tartja a szavát, és a következő napokban a fedélzet lassan egyre tisztább lesz, és az ételosztás is egyre nagyobb rendben zajlik. A legénység is nyugodtabban és fegyelmezettebben viselkedik. Mint eddig. Persze azt még mindig nem tudjátok merre vagytok, de így már több remény láttok hogy elérjetek a célotokhoz. <ul> <li>[[A brutális őszinteség mindig is az erősségem volt!->361]]</li> </ul>

Miután végighallgattad a kapitány panaszáradatát, felajánlod neki, hogy átveszed a kapitányi posztot. Műszakáll elismeri, hogy ez a küldetés neki tényleg túl nagy falat számára, és – szégyenkezve ugyan – de átadja neked az irányítást <ul> <li>[[Ez könnyen ment->69]]</li> </ul>

Kezdesz még durvább dolgokat csinálni. A kalózhajó fedélzete már úgy néz ki, mint egy életkép egyenesen az alvilág legmélyebb bugyraiból. A tengerészek kezdik magukat láthatóan kényelmetlenül érezni a helyzettől, és óvatosan hebegik-habogják neked, hogy indulhatnánk már végre tovább. Mások arról beszélgetnek, hogy ha vége ennek a küldetésnek örökre leszerelnek és elmennek pszichológushoz, hogy ezt a traumát fel bírják dolgozni. <ul> <li>[[Lehet kicsit túltoltam... Na mindegy, induljunk tovább!->116]]</li> <li>[[Na mi van? NA MI VAN?? NA MI VANN??? MOST JÖN CSAK A JAVA MIMÓZÁCSKÁIM->157]]</li> </ul>

Leveted a ruhádat, és elkezdesz olyan dolgokat művelni a holtestekkel, amikért a világ országainak hetven százalékában automatikusan halálbüntetés járna. Mikor végeztél, büszkén hátranézel. Ajjaj... annyira belemelegedtél ebbe a hullagyalázásba, hogy a társaid hátrahagytak téged. A távolban látod ahogy a Süldő Sellő eltűnik a horizonton. A kalózhajóval nem jutsz sehova: árbócai ripityára törve, de ha épek lennének sem tudnál egyedül egy ilyen monstrumot elvezetni. Lassan beesteledik, és a kalózok szellemei visszatérnek, hogy bosszút álljanak azokért a dolgokért, amiket a holttesteikkel tettél haláluk után. Úgy döntenek ugyanazt fogják tenni veled, amit te műveltél velük, csak ők nem várják meg vele a halálodat. Az majd úgyis eljön közben... !![[Kalandod itt véget ért!->DEATH]]

Ahogy haladtok a hajóval, egyre csak fogy az ellátmány. A legénység egyre elégedetlenebb, és már látod hogy fenik a késeket hogy levágjanak és megegyenek téged. Erre szerencsére nem kerül sor, mert egyszer csak az őrszem az árbóckosárból ujjongva kiabálja hogy földet lát. Sajnos nem Urug'ghmughurra a félelem szigetére érkeztetek, de valahol fel kell tölteni az ellátmányt. Közelebb mentek, lehorgonyoztok, csónakokba ültök, hogy élelmet és vízet keressetek. <ul> <li>[[Végre egy kis szilárd talaj a lábam alatt!->41]]</li> </ul>

Úgy döntesz hallgatsz a tengerészre, és Hawaria szigetei felé veszitek az irányt. Két napon belül simán meg is érkeztek. Igazat beszélt a tengerész, mikor azt mondta, hogy bárhonnét odatalál. Azonban mikor csónakba ültök és kihajóztok a partra, csak pusztulást láttok: úgy néz ki Zdardagh élőhalott seregei már itt jártak és kipusztították ezt a paradicsomi szigetet. Éppen ülnétek vissza a csónakba, hogy elhagyjátok ezt a helyet, mikor a közeli bokrokból nyílzápor zúdul rátok. Néhány pillanat leforgása alatt a csapat minden tagja - veled együtt - odaveszik. A bokrokból aztán Zdardagh katonái lépnek elő, hogy összeszedjék a holttesteiteket. Jókedvűen viccelődve szekérre raknak titeket, és elvisznek ledarálni, hogy aztán egytől-egyig konzerves trolleledel legyen a testetekből.. !![[Kalandod itt véget ért!->DEATH]]

Bőven lesz időd nyaralni, ha legyőzted Zdardagh-ot, szóval inkább megpróbálsz te navigálni. Nézegeted a térképet, adod ki az utasításokat. Ugyan a szakkifejezéseket nem érted, de a kapitány néhányat úgy-ahogy el tud magyarázni. Úgy érzed minden a terv szerint halad, és hatalmas távolságot tesztek meg. Úgy számolod, hogy hamarosan meg is kell érkeznetek úticélodhoz. Azonban a sziget valahogy mégsem akar felbukkanni a láthatáron. Visszamész a kabinodba, hogy még egyszer megnézd a térképet, hátha rájössz hol tértetek le az útról. Leülsz az asztalodhoz, és egyik kezedben egy iránytűvel elkezded vizsgálódni. Egy pillanatig értetlenül bámulsz, mert a térkép nem így nézett ki. Ráadásul a feliratok, amiket eddig titkosított tengerész-rúnáknak néztél, valójában rendes szövegek, csak eddig fejjel lefelé próbáltad őket olvasni. Hirtelen beléd nyilall a felismerés: Egészen idáig egy fejjel lefelé tartott térképpel próbáltál navigálni. Ez azt jelenti, hogy pont az ellentétes irányba mentetek, mint amerre kellett volna. <ul> <li>[[Tájékoztatnom kell a legénységet! Jobb ha mindenki egy lapon van.->193]]</li> <li>[[Ez hatalmas égés! Valahogy megpróbálom az egészet elsumákolni->28]]</li> </ul>

A szigetre kikötve emberi csontokat találtok a parton. Nagy mázli, hogy gyerekkorodban sok epizódot láttál a Birodalomfővárosi helyszínelőkből, így kened-vágod a nyomolvasást. Megvizsgálod a csontokat, és emberi fognyomokat találsz rajtuk. A környéken egy tűzrakás maradványait, törött lándzsákat, kicsorbult késeket, valamint elhasznált véres mosogatószivacsokat is találsz. Ebből csak egy dologra lehet következtetni: a gyilkosságot féltékenységből követte el egy helyi drogdíler, akit visszautasított a sztriptízbár vezetője, mert neki egy underground színházban játszó titokzatos színész tetszett, akit kidobtak egy kaszinóból az agresszív viselkedése miatt. A sztriptízbár szó hallatára a legénység fellelkesül, és elhatározzátok, hogy ideje a sziget belsejébe menni, jobban körülnézni. <ul> <li>[[Micsoda izgalmas nyomozás!->333]]</li> </ul>

A sziget belsejébe haladva kiabálás csapja meg a fületeket. Gyorsan arrafelé mentek, hátha az egyik vendég kötekedik a sztriptízbár kidobójával. Ha segítetek megoldani a konfliktust, lehet akár kedvezményt is kaptok a hely szolgáltatásaiból! Azonban mikor odaértek, csalódottan kell látnotok, hogy csak kannibálok vannak itt, akik éppen egy matrózt próbálnak elkapni. <ul> <li>[[Segítenünk kell a matróznak!->37]]</li> <li>[[Segitünk a kannibáloknak! Helyiként biztos meg tudják mondani merre van a sztriptízbár->197]]</li> <li>[[Nem avatkozunk bele, de bíztatjuk a matrózt->278]]</li> <li>[[Nem avatkozunk bele, de bíztatjuk a kannibálokat->123]]</li> </ul>

Összehívod a legénységet, és közlöd velük, hogy bizony jól félrenézted a térképet, és nem mostanában fogtok eljutni a célotokhoz. De mindenki nyugodjon le, már tudod hol nézted be, és javítod is az irányzékot. Néhányan a tengerészek közül morgolódni kezdenek. Néhányan egyenesen a tengerbe akarnak téged dobni, hiába magyarázod nekik, hogy inkább értékelniük kellene az őszinteségedet, és konstruktívan hozzáállni a gondokhoz. Hosszú vita után eléd lép az egyik leghangosabb matróz - egy tagbaszakadt figura, hatalmas sebhellyel az arcán - és elkezdi követelni, hogy a hajót azonnal fordítsátok Hawaria szigete felé. <ul> <li>[[Eleget teszek a kérésének->254]]</li> <li>[[Elbuktam! Öngyilkos leszek->3]]</li> <li>[[Megpróbálom civilizált ember módjára átbeszélni a dolgokat->296]]</li> <li>[[Befenyítem a matrózt->346]]</li> </ul>

Ezt a hatalmas blamát nem tudhatja meg senki! Továbbra is adod ki a parancsokat, és próbálod a hajót lassan és diszkréten a jó irányba tekerni. Mikor a legénység tagjai csodálkoznak, hogy a szirtek amiket néhány napja a hajó bal oldalán láttak, most a jobbon bukkantak fel, te csak a válladat vonogatod. <ul> <li>[[Ez az óceán már csak ilyen fura hely, kussoljon mindenki és tegye a dolgát!->361]]</li> </ul>

Odalépsz a matrózhoz, kirántod az övéből a tőrjét, és beleszúrod a saját torkodba. Miközben elvérzed, láthatod, hogy a segítségedre siető Műszakállt is leszúrják. A tengerészek a holttesteiteket a tengerbe dobják, és Hawariai szigetekre felé fordítják a hajót. !![[Kalandod itt véget ért!->DEATH]]

Próbálod megmagyarázni, hogy most az egész birodalom sorsa forog kockán, és nem lehet csak úgy kiruccangatni. A matróz viszont nem hajlandó egy cseppet sem engedni. Úgy gondolja, hogy megadták neked az esélyt, hogy bebizonyítsd hogy el tudod navigálni a hajót, de te ezt totálisan elszúrtad. Úgy látja, hogy most vagy a Hawariai szigetekre mentek, vagy addig tekeregtek a nyílt vízen míg el nem fogy minden élelem és akkor aztán kampec. <ul> <li>[[Na jó, igaza van. Menjünk inkább a Hawariai szigetekre->254]]</li> <li>[[Nem hagyhatom hogy egy ilyen kis senki becsicskítson! Fizikai kényszert alkalmazok ellene->346]]</li> <li>[[Én ezt nem bírom! Öngyilkos leszek!->3]]</li> </ul>

Lendületből képen vered az elégedetlenkedők vezetőjét, aki vérző orral esik hanyatt. Magadból kikelve ordítod a képükbe, hogy te vagy itt a főnök, és ha annyira ragaszkodnak a nyomorult Hawariai szigetekhez akkor kénytelenek lesznek úszva odajutni, mert ez a hajó bizony egyenesen Urug'ghmughurra, a félelem szigetére tart. Aki pedig ezen problémázni mer, azt a heréinél fogva húzzák majd a hajó után. Úgy tűnik sikerült beijesztened őket. A legénység tagjai összeszedik a jajgató társukat és füstölögve elsomfordálnak a kabinjaikba. Az egyik visszafordul és dacosan megjegyzi, hogy úgysem örülhetsz sokáig, mert ha elfogy az élelem, akkor úgyis téged esznek meg először. <ul> <li>[[Bíztató kilátások...->361]]</li> </ul>

Habozás nélkül odarohantok a tengerésznek segíteni <<pixiBattle "kannibalok">> <div class="nextChapter"> Miután a kannibálok mind meghaltak vagy elmenekültek, a matróz odaáll eléd, és megköszöni a segítséged. Bemutatkozik. Elmondja, hogy ő a birodalom legkeresettebb navigátora, de mivel "pajzán módon" nézte a kapitány feleségét, az direkt nem hallgatott rá, és zátonyra futottak a szigeten, ahol a kannibálok elfogták és megpróbálták megenni őket. Neki éppenhogy sikerült megszöknie, és eddig az erdőben próbált bujkálni amíg rá nem akadtak. Felcsillan a szemed és rögtön felajánlod neki, hogy dolgozzon veled a Süldő Sellőn. A térképésznek nincs sok választása ha szeretné elhagyni ezt a szigetet, szóval beleegyezik hogy veled tartson. <ul> <li>[[Isten hozott a fedélzeten!->238]]</li> </ul> </div>

Beszállsz a kannibálok oldalán a harcba. A tengerész itt a betolakodó és eme naiv természetközeli népek csak a területüket védik. Nem mellesleg tuti útba tudnak titeket igazítani a sztriptízbár felé. A tengerésznek esélye sincs, és pillanatok alatt levágjátok. Azonban nem sokáig örülhettek: kannibálok felétek fordulnak, és szájukat nyalogatva méregetnek titeket. <ul> <li>[[Ez nem jó jel->111]]</li> </ul>

Körbeálljátok a csatateret, és biztatjátok a matrózt. Figyelmeztetitek, hogy merről akarják megtámadni, éljeneztek mikor felülkerekedik, és, fújogtok mikor valamelyik ellenfele nyerésre áll. A kannibálokat annyira zavarja a kiabálásotok, hogy a matróz simán megnyeri a harcot. A végén kicsit lihegve megy oda hozzátok, és megjegyzi hogy azért igazán segíthettetek volna jobban is. Mindenesetre azért örül, hogy itt voltatok és kicsit eltereltétek a kannibálok figyelmét. Mikor bemutatkozik, felcsillan a szemed: a tengerész profi navigátor! Egy félreértés miatt került a szigetre az egész legénységgel együtt, akik közül a többiek mind odavesztek. Rögtön fel is ajánlod neki, hogy csatlakozzon hozzátok. Nem igazán van más választása minthogy veletek tartson, szóval beleegyezik. <ul> <li>[[Micsoda szerencse!->238]]</li> </ul>

Elkezditek iszonyatosan anyázni a tengerészt. Obszcén dolgokat kiabáltok felé, és éljeneztek akárhányszor egy kannibál áll nyerésre. A vademberek nem értik amit kiabáltok, sőt egyenesen összezavarja őket. Így a harcot végül mégis a matróz nyeri. <ul> <li>[[Úgy néz ki buktuk a sztiptízbárt...->383]]</li> </ul>

A hosszú hajóút alatt mindig megoldottad, hogy neked jusson a legtöbb élelem, így te vagy az egész csapatból a legjobb húsban. Az emberevők nyálcsorgatva néznek rád, és valamit hablatyolnak. Középiskolás korodban szerelmes voltál egy kannibál lányba aki ösztöndíjjal tanult a birodalomban. El akartad hívni egy randira, ezért megtanultál néhány szót a nyelvén, hogy bevágódj nála. Sajnos mire összeszedted volna a bátorságod, hogy odamenj hozzá, már deportálták mert megette az iskola portását. A kicsit rozsdás kannibál nyelvtudásodat felhasználva nagyjából megérted mit akarnak tőled. Azt mondják ha te velük maradsz vacsorára, a társaid szabadon elmehetnek. Sőt, némi ellátmányt is kapnak, hiszen a hajón amivel a matróz érkezett rengeteg konzervezett vegán kaja volt. Mikor a sztriptízbárról kérdezed őket, csak kérdőn pislognak rád. Szerencsére a csapatból te vagy az egyetlen aki érti mit beszélnek, szóval te döntesz mit reagáltok erre. A többiek biztos simán odaadnának téged. <ul> <li>[[Feláldozom magam a társaimért->327]]</li> <li>[[Mindenki támadás! Ezek még mindig meg akarnak enni mindannyiunkat!->353]]</li> </ul>

Átkutatjátok a halott kannibálokat. Örömmel nyugtázzátok, hogy a náluk talált bőven elég a készletek teljes feltöltéséhez. Lehet van benne némi kétes eredetű hús is, de éhes ember csak ne válogasson. Ahogy megrakodva visszafele tartotok a hajóra, a matróz megmutatja a tájékozódáshoz használt mágikus GPS-ét. Elárulja, hogy valójában ő sem ért a tájékozódáshoz, egyedül ez a GPS segített neki eddig is. Viszont ahogy a szigeten tengődött, kifogyott belőle az elem. Megnyugtatod, hogy semmi gond, mert a Süldő Sellőn biztos akad belőle néhány. Ha más nem, kiszeditek valamelyik távirányítóból. <ul> <li>[[A dolgok egyre jobban állnak! ->43]]</li> </ul>

Elmondod a társaidnak, hogy a kannibálok mit akarnak tőled. Egyiknek sincs ellenvetése, hogy feláldozd magad. Az hogy élelmet is kapnak pedig csak még könnyebbé teszi a döntésüket. A Süldő Sellő legénysége ellátmánnyal megrakodva búcsúzik tőled, te pedig a kannibálokkal tartasz a falujukba. Mivel a kannibálok úgy tartják, hogy a stressztől finomabb lesz az emberhús, halálra kínoznak téged. Miután végre kimúltál, rögtön belevágnak egy üstbe, megfőznek, és jóízűzen elfogyasztanak. !![[Kalandod itt véget ért!->DEATH]]

A társaiddal együtt nekitámadtok a kannibáloknak. <<pixiBattle "kannibalok">> <div class="nextChapter"> Egytől-egyig levágjátok az emberevőket. Esélyük sem volt ellenetek. <ul> <li>[[Senki sem kényszerítette őket arra hogy valakit ma meg akarjanak enni->76]]</li> </ul> </div>

A matróz lihegve, vértől csöpögő karddal lép oda hozzátok. Dühösen von kérdőre titeket, hogy nem elég hogy nem segítettetek neki, hanem egyenesen ellene szurkoltatok. A társaid rád mutogatnak, hogy a te ötleted volt az egész. <ul> <li>[[Megpróbálom kimagyarázni->172]]</li> <li>[[Mit pattog ez a szerencsétlen? Megmutatjuk neki milyen ha tényleg ellene vagyunk! Támadás! ->273]]</li> </ul>

Az egész tisztás tele van holtestekkel. A kannibáloktól elveszitek az élelmiszereket és a vizet. Van ugyan néhány gyanús kinézetű hús is, de az éhező ember ne válogasson ugyebár. Mielőtt elindultok, úgy döntetek, hogy azért meg kellene nézni mi volt a matróznál. Átkutatjátok a zsebeit, és az egyikben találtok egy mágikus GPS-t. Végre! Itt a kulcsa annak hogy elérjetek a célotokhoz! Ezzel már oda navigáltok ahova akartok! Az öröm viszont csalódássá válik, amint megpróbálod bekapcsolni. Úgy néz ki ez a műszer nem működik. <ul> <li>[[Én ezt nem hiszem el! Nagy csalódásomban bemenekülök a dzsungelbe->232]]</li> <li>[[Talán meg lehet valahogy szerelni....?->164]]</li> </ul>

A mágikus GPS-szel könnyedén megtaláljátok a helyes irányt, a kannibáloktól zsákmányolt ellátmány pedig végig bőségesen kitart a hosszú úton. Egy nap kiabálásra ébredsz. Az árbóckosárból üvölti az egyik tengerész, hogy föld van előttünk. Felrohansz a fedélzetre, előveszel egy távcsövet és te is körülnézel. A szíved kalapálni kezd, lever a víz, és a hideg futkos a hátadon: Megérkeztél Urug'ghmughurra, a félelem szigetére. <ul> <li>[[Jaj de izgalmas!->388]]</li> </ul>

//"Miért kell mindig a múltba révedni? Azért nem halad semerre sem a világ, mert mindenki azzal foglalkozik mi volt, és nem azzal, hogy mi zajlik a jelenben. A pillanatban kell élni, arccal a jövőbe nézve! A világ tele van betokosodott emberekkel, akik múltba révedve töltik az idejüket, nyalogatják a sebeiket, és nem veszik észre, hogy elszáll felettük az élet. Csak nem te is ilyen vagy idegen?? "// - dörgöd felé, amitől a matróz elszégyelli magát és rögtön felajánlja neked a szolgálatait hogy megmutassa mennyire nem betokosodott múltbarévedő alak. Miután elfogadod a felajánlását elmondja, hogy ő egy világhírű navigátor, akinek a legutóbbi útja rajta kívül álló okokból szerencsétlenül végződött, és így vetődött erre a szigetre. <ul> <li>[[Micsoda szerencse! Pont erre van szükségünk! ->238]]</li> </ul>

Sírva vágod földhöz a GPS-t, majd leszaggatod magadról az összes ruhát. Elkezded tépni a hajad, és átkozni ezt a kegyetlen világot. Port szórsz a fejedre, lenyúzod a holttesteket, belebújsz a bőrükbe és a dzsungelbe menekülsz vezekelni sikertelenségedért. A legénység annyira megijed ettől a viselkedéstől, hogy nem mer hozzád közel menni. Mire összeszedik a lelkierejüket annyira, hogy tegyenek valamit, te már rég eltűntél a dzsungelben. Egy darabig próbálnak keresni téged, de neked annyira elborult az elméd a kudarctól, hogy egyenként levadászod és a belüknél fogva felakasztod őket az út menti fákra. Még egy darabig terrorizálod a szigeten élő törzseket, akik csak suttogva mernek emlegetni téged. Egy napon gyermekraboló portyára indulsz, mikor megindul alattad a föld, és belezuhansz egy kihegyezett karókkal teli verembe. Létfontosságú szerved nem sérül, de mozdulni sem bírsz. Már napok óta szenvedsz étlen-szomjan, mikor a kannibálok megtalálnak. Óvatosan lemásznak melléd, lefűrészelik a fejedet, karóra tűzik, és hatalmas orgiát csapnak annak örömére, hogy legyőzték az erdei démont. !![[Kalandod itt véget ért!->DEATH]]

Nyomkodod a készülék gombjait, de semmi sem történik. Elkezded forgatni, és akkor veszed észre, hogy nincs a mágikus GPS-ben elem. Összeszedtek annyi élelmiszert és ellátmányt amennyit csak bírtok, és siettek vissza a hajóra. A Süldő Sellőn kiveszitek elemet a kapitány kabinjába található aroma diffúzorból, beleteszitek a GPS-be, az pedig gond nélkül elindul. Betápláljátok célpontnak Urug'ghmughurt, a félelem szigetét, és indultok is. Egyedül a kapitány morgolódik kicsit, hogy most büdös van a kabinjában. <ul> <li>[[Annyi baj legyen! Majd szellőztet. ->43]]</li> </ul>

Közeledtek a szigethez. Egy Zdardagh kezén levő kikötőbe behajózni öngyilkosság lenne, szóval megpróbáltok egy eldugottabb partszakaszon kikötni. Találtok is egy megfelelő helyet. Egy hatalmas hátránya van: a part mentén végig sziklák meredeznek, amik egy perc alatt elsüllyesztenék a Süldő Sellőt ha a közelébe mennétek. Ha a szigetre akarsz jutni, akkor bizony csónakba kell szállnod. <ul> <li>[[Csónak? Pffff, simán leúszom ezt a távot! ->155]]</li> <li>[[Összeszedem a legénység legjobbjait és csónakba szállok velük->364]]</li> <li>[[Innét már az én küldetésem csak! Csónakba szállok egyedül és kievezek a partra. ->213]]</li> <li>[[Ez a sziget nagyon ijesző. Inkább menjünk haza a birodalomba!->159]]</li> </ul>

Beugrasz a vízbe, és tempózni kezdesz. Jó úszó vagy, úgyhogy simán megy az egész. Már félúton vagy, mikor valami elkapja a lábad és leránt a víz alá. Odalenn rémülten veszed észre, hogy egy zombicápa marcangolja a bokádat. Elkezdesz ellene küzdeni: ütöd az orrát, böködöd a szemét, belemarkolsz a kopoltyújába. Végül nagy nehezen elenged, de a közelben ólálkodó társai megérzik a vérszagot, és ők is támadásba lendülnek. Akármilyen jó úszó és hatalmas harcos vagy, egy csapat zombicápa ellen esélyed sincs. Véred vörösre festi a vizet, ahogy darabokra tépnek és felfalnak. !![[Kalandod itt véget ért!->DEATH]]

Kényelmesen elhelyezkedsz a csónakba. Körülnézel, és látod hogy a legénységből még néhányan kényelmesen elférnének melletted. <ul> <li>[[Na jó, jöjjön még valaki!->364]]</li> <li>[[Pont jó ez így, legalább senkit sem zavar ha pukiznom kell->245]]</li> </ul>

Odafordulsz a legénységhez, és közlöd velük, hogy meggondoltad magad, mehetünk haza. Először jót nevetnek, majd ledermednek, mikor látják, hogy komolyan beszélsz. Az életüket kockáztatták, éheztek, sodródtak, mindenféle veszéllyel néztek szembe, csak azért hogy téged idáig elhozzanak, te pedig csak úgy meggondolod magad. Elkezdenek sugdolózni egymás között. Azt nem hallod mit mondanak, de érzed hogy talán kicsit neheztelnek rád. Mikor elfogy a türelmed, és szólsz hogy igazán indulhatnátok már haza, előhúzzák a kardjaikat és körülvesznek. Műszakáll megfenyeget hogy azonnal indulsz a szigetre, különben..... <ul> <li>//[[Különben mi lesz, he?? Lerajzolsz és széttéped? ->241]]//</li> <li>[[Megküzdök vele->173]]</li> </ul>

Műszakáll egyre dühösebb, és erősködik, hogy ő komolyan gondolja hogy felaprít ha nem indulsz rögtön. Te ekkor arcon köpöd, és elkezded sértegetni: //"Teeeeee? Te akarsz nekem ártani? Egy medúza keményebb mint te kisöreg! Mondjuk az legalább tud ártani valakinek. Te meg úgy tartod a kardot mint egy izomsorvadásos balerina!"// Erre a kapitány totál begőzöl és rád ront. A húga egy balerina akinek egy varázsmedúza csípése okozott izomsorvadást, szóval sikerült többszörösen is érzékeny pontjára tapintanod. Védekezni sincs időd, lecsapja a lábaidat és a földre esel. Ahogy zuhansz, villámsebesen még a kezeidet is lecsapja, majd nekilendül, és úgy halántékon rúg, hogy a fejed leszakad a nyakadról és nagy csobbanással érkezik a vízbe. Utolsó gondolatod, hogy ezeket a harci képességeket igazán megmutathatta volna korábban is, és akkor nem lett volna ekkora szívás ez az út. A kapitány aznap a hajónaplóba azt írja öngyilkos lettél. !![[Kalandod itt véget ért!->DEATH]]

Te is előkapod a kardod és rátámadsz a kapitányra <<pixiBattle "muszakall">> <div class="nextChapter"> Műszakáll a sérüléseitől elgyengülve rogy a földre. A legénység belátja, hogy kalandozóként hatalmas erőfölénnyel rendelkezel felettük, és nincs értelme veled harcba szállniuk. A kapitányt felsegítik, és elviszik a gyengélkedőre kicsit rendbe szedni. Akik maradtak, azok reménykedve néznek rád, hátha mégis megmented a világot, ahelyett, hogy elindulnátok haza. <ul> <li>[[Amit mondtam megmondtam! Irány vissza!->12]]</li> <li>[[Na jó,legyen! Csónakba szállok és elindulok->213]]</li> </ul> </div>

Néhány perc készülődés után a legénység bepakol a csónakba és elindultok a part felé. A tapasztalt evezős magabiztosan manőverezik a sziklák között. Hirtelen azonban rothadó hátúszók bukkannak fel körülöttetek. Zombicápák - állapítod meg rémülten. Társaid feszülten kémlelik a vizet, és a fegyverükhöz nyúlnak. Az evezős suttogva közli veled, hogy ha a sekély vízig sikerül eljutni, akkor biztonságban vagytok. Addig azonban valahogy ki kell tartani. <ul> <li>[[Nincs más választásunk, harcolni fogunk a zombicápákkal!->181]]</li> <li>[[Belököm néhány társamat a vízbe, hátha azok elterelik a cápákat->99]]</li> <li>[[Feláldozom magam!->124]]</li> </ul>

A legénység tagjai leeresztenek téged a vízre. Húzol néhányat az evezővel, és rájössz, hogy ez nem a te műfajod. Nem érted a technikáját, ezért lassan haladsz, irányt sem tudsz tartani és ráadásul el is fáradsz a lapátolásban. Felnézel a hajóra amitől alig távoldtál el, és azt látod, hogy a legénység tagjainak vöröslik a feje mert annyira próbálják visszatartani a röhögést. <ul> <li>[[Ha annyira megy ez nektek akkor gyertek le, aztán csináljátok ti helyettem!->364]]</li> <li>[[Most már nem kérhetem a segítségüket - az csak még nagyobb égés lenne->249]]</li> </ul>

Megparancsolod a legénységnek, hogy vegyék az irányt a Birodalom felé. Ők vonakodva engedelmeskednek, de látod rajtuk, hogy nagyon neheztelnek rád, és nem nagyon szólnak hozzád. Út közben viszont elkezdenek ismét barátságosan viselkedni. Annyira barátságosan mint előtte soha. Egyik vacsora alkalmával borral és mindenféle finomsággal kínálnak téged. Úgy látod ez a békekötés jele akar lenni, ezért jól belakmározol. Másnap reggel arra ébredsz, hogy többé nem ébredsz fel. A Süldő Sellő legénysége bizony megmérgezett téged! A hajónaplóba a kapitány azt írja, hogy ételmérgezésben meghaltál. Ami igaz is valamilyen szinten, de ezen te már nem tudsz gondolkodni, mert meg vagy halva. !![[Kalandod itt véget ért!->DEATH]]

Társaiddal vállvetve elkezdesz küzdeni a zombicápákkal. <<pixiBattle "zombicapak">> <div class="nextChapter"> A nagy hadakozás közben azt látod, hogy a társaid folyamatosan potyognak ki a csónakból. Amint beleérnek a vízbe, a zombicápák cafatokra tépik őket. Hamarosan azonban szerencsésen megérkeztek a biztonságot jelentő sekély vízbe. <ul> <li>[[Szép munka volt fiúk! ... öhmm.... fiúk, merre vagyok...? ->335]]</li> </ul> </div>

Akárhányszor közelebb jönnek a cápák, te suttyomban elgáncsolod egy-egy társatokat, majd kétségbeesetten kiabálsz utána, hogy a többiek nehogy gyanút fogjanak, hogy szándékosan lökted a vízbe. Mindenki annyira meg van ijedve, hogy egyáltalán nem tudnak gondolkodni és nem tűnik fel nekik ténykedésed. Az alattomos taktika azonban beválik, és hamarosan megérkezik a csónak a sekély vízbe. <ul> <li>[[Néha mindenkinek kell áldozatokaz hozni->335]]</li> </ul>

Beugrasz a vízbe, és elkezdesz a zombicápákkal birkózni, akik cafatokra szaggatnak téged. A legénység tagjai ezt látva fogják a fejüket, jajgatnak, és káromkodnak. Érthető a reakciójuk, hiszen az egyedüli ok, amiért a szigetre akartak jutni te voltál. Ennek a hősies önfeláldozásnak bizony nem sok értelme volt. !![[Kalandod itt véget ért!->DEATH]]

Összeszorítod a fogad, és még jobban evezni kezdesz. Haladsz, de kínosan lassan. A hajóról téged figyelő tengerészekből itt-ott kibuggyan a nevetés. Valaki lekiabál, hogy cseréld meg az evezőket, mert a jobb kezedben van a balos, a balban meg a jobbos. Te ennek eleget teszel, mire a hajón mindenki elkezd harsányan röhögni. Ez az ostoba tréfa annyira felbosszant, hogy még jobban nekirugaszkodsz az evezésnek. El is jutsz félútig, ahol azonban csúnya meglepetés vár. Te az idegesség, a tengerészek pedig a könnyesre röhögött szemük miatt nem vették észre, hogy a csónakodat körbevette egy hatalmas raj zombicápa. Mire a hajón észbe kapnának hogy segítsenek neked, a fenevadak már fel is borították a csónakodat. Néhány rövid pillanat, és cafatokra is tépnek téged. !![[Kalandod itt véget ért!->DEATH]]

Ahogy a csónak a partra ér, észreveszed, hogy az összes társad odaveszett. Az evezős esett ki utoljára, a biztonságot jelentő sekély víz előtt néhány méterrel. Téged már csak a szerencse, és a sodrás juttatott el a partra. Kiszállsz a csónakból és elindulsz keresni egy utat ami Skhra'kangába vezet. Ahogy haladsz a part mentén, először egy apró faluba botlasz bele. Emlékszel arra, amit Mantikórszívű Bölcs Ardagir mondott indulás előtt. Az útba eső településekről: a nekromantista tőlük szerzi a nyersanyagot amivel a gonosz birodalmát fenntartja. Erről az apró faluról pedig már előtte is hallottál. Itt lakik a Tsangjulim törzs, amely rendkívül értékes mágikus kagylógyöngyöket hoz fel a tenger mélyéről. A faluban Zdardaghnak nincsenek emberei. Felesleges is lenne, hiszen itt csak gyöngyhalászok élnek - harcos egy szál sem. Úgy tartják, hogy Zdardagh csak rájuk parancsolt, ők pedig simán engedelmeskedtek neki, mert annyira féltek tőle. <<set $townResolved to 0>> A törzs mágikus kagylógyöngyei rengeteg hasznot hoznak Zdardagh birodalmának. Ha ki tudnád vonni valahogy a falut a nekromantista irányítása alól, jelentősen meggyengülne a hatalma, és könnyebb lenne őt legyőzni. <ul> <li>[[Legyőzni? Inkább letelepszek ezen az idilli vidéken!->348]]</li> <li>[[A legegyszerűbb ha elpusztítom a törzset!->71]]</li> <li>[[Segítek nekik megszervezni egy forradalmat Zdardagh ellen.->168]]</li> <li>[[Szutykos kis gyöngyök? Annyira fontos nem lehet ez a falu. Megyek tovább.->131]]</li> </ul>

Megtetszik a Tsangjulim törzs egyszerű élete, ezért elhatározod magadban, hogy letelepszel közéjük. Szerencsére jól beszélik a közös nyelvet, ezért gyorsan szót értesz velük. Tudatod a szándékodat, miszerint itt szeretnéd leélni az életed hátralevő részét. Kicsit furán néznek rád, hiszen nehéz élet a gyöngyhalász élet, de mivel nagyon kedves, befogadó emberek, ezért úgy határoznak, hogy maguk közé vesznek. Letelepszel, és elkezdesz velük együtt élni. Először még kicsit kilógsz közülük mind kinézetben, mind viselkedésben, azonban az idő előrahaladtával egyre jobban elsajátítod a kultúrájukat. Zdardagh emberei néha megjelennek és elviszik a mágikus kagylógyöngyöket amiket kihalásztatok, de nagyjából ez a legsúlyosabb kellemetlenség ami ér. Telnek az évek, megházasodsz, gyerekeid lesznek, majd unokáid is. Megöregszel, a korral pedig az egészséged lassan romlani kezd. Azt veszed észre, hogy a falubeli fiatalok már tovább tudnak a víz alatt maradni mint te, és több gyöngyöt is gyüjtenek. Pedig mintha csak tegnap lett volna, hogy csupán a derekadig értek és ott rohangáltak körülötted! Egy nap azt veszed észre, hogy nem bírsz kikelni az ágyból. A családod hívja a törzs gyógyítóját, aki szomorúan közli veled, hogy már nincs sok időd hátra. A halálos ágyadon fekve visszagondolsz az életedre. Rájössz, hogy egy önzőséged miatt nem teljesítetted a kalandozó sorsod. Mulasztásod miatt városok égtek le, falak omlottak össze, milliók vesztek oda, vagy váltak a nekromantista sanyarú sorsú rabszolgáivá. Hiába áll körbe a szerető családod, bűntudattal és megbánással telve mész a másvilágra. !![[Kalandod itt véget ért!->DEATH]]

A törzs tagjai az egyetlenek, akik tudják hogyan kell a mágikus kagylógyöngyöt halászni. Ha végzel velük, Zdardaghnak esélye sem lesz hozzájutni ezekhez az értékes kincsekhez. Megvárod míg leszáll az éjszaka, és elkezdesz csendben munkálkodni. Beosonsz a kunyhókba, és egyenként csendben megölöd azokat, akiket odabenn találsz. Néhány óra leforgása alatt a Tsangjulim kultúra örökre eltűnt a föld színéről. Te pedig talpig véresen még kihurcolod a halottakat kunyhók közé, és holttesteikbõl kirakod a feliratot !!"Több mágikus kagylógyöngy itt nem terem neked te mocskos állat!" Utólag elkezdesz azon gondolkodni, hogy ez az extra erőfeszítésed hasztalan volt. Az orkok és élőhalottak nem borzadnak el ettől a látványtól, olvasni sem tudnak, egy nekromantistának pedig ez olyan, mintha illatos levélpapíron kapna üzenetet. <<set $townResolved to $townResolved+1>> Mindenesetre vissza már biztos nem hurcolod a hullákat a kunyhókba. Így is elég fárasztó volt ez az egész művelet. <ul> <li>[[Akkor erről ennyit->15]]</li> </ul>

Besétálsz a faluba, és megkeresed a törzsfőnököt. Nagyon barátságosan fogad téged, és egy rövid ideig csevegtek az időjárásról, a kagylógyöngyökről, a tengerről, a teknősökről, és a nőkről. Aztán felhozod Zdardaghot is. A törzsfőnök legyint, és kicsit szomorúan meséli, hogy a nekromantista katonái rendszeresen megjelennek, és elviszik a gyöngyök nagy részét. A faluban általában hagynak annyit, aminek a máshova eladásával tudnak némi pénzt meg élelmet szerezni. Kicsit így szűkösen jönnek ki, de valahogy elboldogulnak. Más választásuk nem nagyon van. Felveted az ötletet, hogy esetleg fel kellene lázadniuk a nekromantista ellen. A törzsfőnök erre keserűen felnevet. Közli, hogy nincs köztük egy harcos sem, csak csupa gyöngyhalász. Esélyük sem lenne Zdardagh harcedzett katonái ellen. <ul> <li>[[Igaza van, inkább akkor hagyjuk is ->15]]</li> <li>[[Felajánlom hogy harcosokat képzek a törzs tagjaiból->68]]</li> </ul>

A mágikus kagylógyöngyök hatalmát túlbecsülik, meg egyébként is halszag van. Úgy döntesz minél hamarabb továbbállsz, és olyan helyre mész, ahol igazi kalandok várnak, nem pedig bajlódás mindenféle visszamaradott csupasz seggű úszkáló vademberrel. <ul> <li>[[Menjünk is hamar!->15]]</li> </ul>

Magad mögött hagyod a falut és elindulsz a sziget belsejébe. Egy keskeny ösvényen haladsz a sűrű erdőben. Zdardagh néhány járőrén kívül másba nem is nagyon akadsz bele. A katonákat általában kikerülöd, vagy gerillaharcosként legyilkolod. Ahogy Radandaganga városának közelébe érsz, az út egyre szélesedik, az őrjáratok pedig egyre sűrűbbek és veszélyesebbek. Ha itt megtalál egy ellenséges katona, rögtön riasztja a társait és mindennek vége. Ezért inkább úgy döntesz, hogy letérsz a főútról, és az eldugottabb erdei ösvényeken haladsz tovább Radandanga felé. A veled született hősi tájékozódóképességeddel könnyedén navigálsz a sűrű és sötét erdő kusza ösvényein. Úgy tűnik Zdardagh tudomást szerzett az érkezésedről és sokkal sűrűbbek az őrjáratok mint amire számítottál. Hogy elkerüld őket, hatalmas kerülőket kell tenned, így a városba való utad sokkal hosszabb mint amire számítottál. Lassan besötétedik, de mivel nincs vesztegetni való időd, te egyre csak haladsz tovább. Egyszer csak motoszkálást hallasz egy közeli bokorból <ul> <li>[[Belerúgok a bokorba->396]]</li> <li>[[Most nincs idő neszekkel foglakozni! Megyek tovább->186]]</li> </ul>

A törzsfőnök látja, hogy kard van nálad, ebből arra következtet, hogy te bizony egy világhíres harcos vagy, aki a kiképzéshez is ért. Így hát örömmel fogadja a felajánlásodat, és hamarosan össze is szedi azokat a férfiakat a faluból, akik harcolnának a Tsangjulimok függetlenségéért. Megtudod, hogy Zdardagh katonái négy nap múlva jönnek begyűjteni a mágikus kagylógyöngyöket. Ha a kiképzéssel foglalkoztok, akkor nem lesz idejük a falubelieknek összeszedni a szokásos mennyiséget, aminek súlyos következményei lehetnek. Muszáj tehát ezt az időt minél jobban kihasználni és felkészülni a harcra. Az első nap után azonban rájössz, hogy jóval nehezebb dolgod lesz, mint gondoltad volna. A falubeliek mérhetetlenül tehetségtelenek bármilyen dologhoz, aminek nincs köze a halászathoz és a kagylógyűjtögetéshez. A második napra sikerül annyit elérned, hogy akik eddig nem sérültek le, már legalább magukban nem okoznak kárt. A problémákat csak fokozza, hogy sokan a kiképzés alatt nem figyelnek, és csak vágyakozva tekintenek a tenger felé. Ezek az emberek reménytelenek akármilyen harcról is van szó. <ul> <li>[[Ezt inkább feladom, utazok tovább->352]]</li> <li>[[A kiképzést végigcsinálom ugyan velük, de tovább megyek mire harcra kerülne sor ->314]]</li> <li>[[Végigcsinálom a kiképzést, és velük maradok segíteni visszaverni Zdardagh katonáit ->122]]</li> </ul>

Odalépsz a törzsfőnökhöz, és csalódottan bevallod hogy ez bizony nem fog így menni. Ő szomorúan, de megértően bólint, és kiadja az utasítást hogy most mindenkinek extrán kell dolgoznia hogy behhozzák a lemaradást. <ul> <li>[[Akkor ideje is tovább menni->15]]</li> <li>[[Túl fontos, hogy elvágjam Zdardagh-ot a mágikus gyöngy utánpótlásától. Este visszajövök és elpusztítom a törzset->71]]</li> </ul>

Folytatod a kiképzést. Türelmesen foglalkozol velük, és igyekszel nem leüvölteni őket minden egyes nyilvánvaló bénázás után. Már csak azért is megdicsérsz mindenkit, ha a nap végére nem lett senki szeme sem kiszúrva. A végén már annyi tudást összeszednek a törzs harcosai, hogy a kunyhót már nem csak akkor találják el a lándzsával, ha benne állnak - ugyan még mindig kell 20-30 másodperc csend, míg koncentrálhatnak, de ez már jóval szebb teljesítmény mint a kiképzés elején. Az ütések erejével, a kitéréssel, és a gyorsasággal még bőven vannak gondok, de hozott anyagból dolgoztál. A törzsfőnök - aki még annyira sem tud harcolni mint ők - teljesen le van nyűgözve a frissen kiképzett harcosok teljesítményétől. Zdardagh katonáinak érkezése előtti éjszakán szent esküt tesznek, hogy az utolsó csepp vérükig harcolni fognak, akármi is történjen. <ul> <li>[[Ezek sem lesznek hosszú életűek->150]]</li> </ul>

Úgy döntesz kitartasz, és folytatod a kiképzést. Megígéred hogy, kitartasz mellettük mikor harcra kerül a sor, amitől kicsit motiváltabbak lesznek. A maradék időben keményen hajtod őket. Sokak a teljes összeomlás szélén vannak, de maradnak, mert tudják hogy jó célért küzdenek. Azt látod rajtuk, hogy az önbizalmuk egyre csak növekszik - annak ellenérey hogy erre igen kevés alapjuk van. Mindenesetre úgy néz ki, a harc oroszlánrésze rád fog hárulni, ők meg maximum arra lesznek jók hogy eltereljék az ellenség figyelmét. A nagy csata előtti utolsó napon a törzs tagjai leteszik szent esküjüket, miszerint az utolsó csepp vérükig harcolni fognak. Te gondterhelten térsz nyugovóra. Másnap Zdardagh katonáit egy csapat "harcos" várja a falu szélén. A három nagydarab ork értetlenül néz. Nincsenek hozzászokva az ellenálláshoz ezen a helyen. A falubeliek kiabálnak a nekromantista csatlósaival, és sértegetik őket. Az orkok próbálják békésen kezelni a helyzetet - hiszen az ő érdekük is, hogy mágikus gyöngyökkel térjenek haza - de látszik rajtuk, hogy egyre dühösebbek. Egy felbőszült ork pedig nem bír a tetteinek következményeivel számolni. Szó szót követ, és az egyik általad kiképzett harcos annyira bedühödik, hogy felkap egy követ hogy az orkokhoz vágja. Sajnos célozni pont annyira tud, mint harcolni, és véletlenül a te fejedet találja el. Összeesel és elveszted az eszméletedet. <ul> <li>[[Te balf.........->54]]</li> </ul>

Az eskütétel után elköszönsz, és mész tovább az utadra. Ahogy sétálsz ki, a harcosok hangosan üdvözölnek és integetnek neked. Látszik rajtuk, hogy tele vannak önbizalommal, és már tervezgetik hogyan fogják harcban legyőzni, majd megalázni és hazaküldeni Zdardagh katonáit, és mindenféle elmés sértéseket találnak ki, amit majd a képükbe vághatnak mikor azok megjelennek. Te viszont tudod, hogy esélyük sincs, és hogy a nekromantista felhergelt csatlósai valószínűleg minden egyes itt élőt le fognak mészárolni. <<set $townResolved to $townResolved+1>> De próbálod a jó oldalát nézni az egésznek: A nekromantista mágikus kagylógyöngy ellátása biztosan meg fog szűnni. <ul> <li>[[Bűntudat? Milyen bűntudat->15]]</li> </ul>

Belerúgsz egy embereset a bokorba. Hatalmas zörrenést hallasz, és valami fehér villanást látsz kirohanni a levelek alól. Mire azonban jobban szemügyre vehetnéd eltűnik a sűrűben. <ul> <li>[[Nyuszi hopp!->186]]</li> </ul>

Haladsz tovább az erdőben. Hirtelen ismét valami motoszkálás üti meg a füledet. Mikor körülnézel, a fák lombján átszűrődő csillagok fényénél észreveszed a mozgást az egyik bokorban. <ul> <li>[[Belevágok a kardommal->50]]</li> <li>[[Biztos csak valami állat... Megyek tovább->350]]</li> </ul>

Arccal a sárban ébredsz fel. A hátadat valami nyomja. Feltápászkodsz, és akkor veszed észre, hogy egy halott falubeli volt az. Körülnézel, és azt látod hogy mindenhol holttestek hevernek. Úgy néz ki, az orkok teljesen begőzöltek a provokációtól, és kiírtották az egész falut Neked az volt a szerencséd, hogy az orkok már nem foglalkoztak veled, mert azt hitték, hogy az a kő végzett is veled. A jó oldala az egész szituációnak, hogy a nekromantista most már el van vágva a mágikus kagylógyöngyöktől. Mikor a csatlósai hazaérnek és megtudja mi történt, valószínű, hogy tombolni fog a dühtől és kivégezteti őket. <<set $townResolved to $townResolved+1>> De ez már nem számít. Zdardagh hatalma egy kicsit most megroppant. <ul> <li>[[Az fasza! Megyek is tovább!->15]]</li> <li>[[Azért a halottakat illene eltemetnem->191]]</li> </ul>

Ásol egy nagy gödröt, és belepakolod az össze-vissza heverő halottakat. Fogsz egy fadarabot, letűzöd, és a következő sírverset faragod rá: ''//itt nyugszik a törzs, ki a kagylókat gyöngyölte addig élt itt, míg egy ork meg nem ölte//'' Büszke vagy művészi teljesítményedre. Ezzel a sírral örökké megőrzöd a Tsangjulim törzs emlékét. Vagy legalábbis addig, amíg a fa el nem korhad. <ul> <li>[[Na, akkor most már indulhatunk!->15]]</li> </ul>

Egy speed-del felturbózott kendomester sebességével rántod elő a kardod és suhintasz vele a bokorba. A motoszkálás abbamarad. Mikor kihúzod a fegyvered a bokorból nehezebbnek tűnik. Végül meg is látod miért: egy nyúl van rá felnyársalva. Valószínűleg ő okozta a motoszkálást. <ul> <li>[[Hoppá! Meg is van a mai vacsi! ->118]]</li> <li>[[Szegény állat! Tisztességgel eltemetem.->384]]</li> </ul>

Az éjszaka egyre sötétebb az ösvényeket egyre kevésbé lehet látni, és a talaj is ingoványossá válik. Itt már a kalandozói éleslátásod se segít sokat. Egyszer csak azon kapod magad, hogy suttogásokat hallasz. Először nem érted miről van szó, majd ahogy hangosodnak, egyre tisztábbak lesznek: //"Talpmasszázs ha balra fordulsz!"// //"Magányos elf lányok balra!"// //"Ha jobbra fordulsz lemaradsz az exkluzív korlátlan sörfogyasztás akciónkról!"// Balra nézel és valami pislákoló zöld fényt látsz. Jobbra viszont mintha a Radandaganga fényei lennének. <ul> <li>[[Egy kis kitérő sosem ártott senkinek! Megyek balra ->135]]</li> <li>[[Fontos küldetésem van! Megyek jobbra a városba->391]]</li> </ul>

Ha már itt egy frissen kivégzett nyúl, vétek lenne hagyni, hogy kárba vesszen. Megnyúzod, kibelezed, és nyárson megsütöd. Iszonyatosan finom porhanyós húsa van neki. Mikor az utolsó falat is lecsúszik a torkodon egy fényes villanással előtted terem egy derengő nyúlszellem. Egy darabig néz rád, majd eltűnik. <ul> <li>[[Őőőő... asszem megadom a végtisztességet a nyúlnak. Legalábbis annak ami megmaradt belőle ->384]]</li> <li>[[Mérgesnek tűnt de nem szólt semmit. Gondolom akkor minden oké.->226]]</li> </ul>

Úgy döntesz, hogy a szerencsétlen balesetben elhullott állat földi maradványai méltó temetést érdemelnek. Előhúzod a kardod és nekiállsz kivágni és megmunkálni vele a legközelebbi fát. Néhány óra múlva készen is vagy a nyúl koporsójával. Oldalán gyönyörű míves faragványok mutatják a nyúl hősies halálát: egy képen ahogy a bokorban motoszkál, egy másikon ahogy te teljesen véletlenül, mindenféle ártó szándék nélkül leszúrod a kardoddal. Áldozatod földi maradványait belehelyezed, majd a gödörbe, amit a két puszta kezeddel ástál, leengeded. Ahogy földet szórsz a koporsóra csendben imádkozol a nyulak istenéhez, Thapsephyles-hez: //Ó nyulak nagyura Thapesphyles! vedd magadhoz gyermeked cuki kajla fülek és bojtos farkincák zengik a te neved Hol zöld mezőn zöld a fűszál izmos lábad ott motoszkál s száz üregből zengi neved a millió fős nyúlsereged// Amint az utolsó szó elhagyja ajkadat hatalmas fényesség támad. A nyúl szellemét látod a sír fölött lebegni. Néhány pillanatig bámul téged, majd megszólal: //"hatalmas hős, ki balesetből teljesen véletlenül meggyilkoltál! Látom szíved tiszta, hiszen tiszteled a holtakat s a nyulakat! Ezért hát megbocsájtok, hisz a nyúl fő erénye a megbocsájtás! Menj hát! Thapesphyles csendes motoszkálása kísérje minden lépésed!"// Egy hatalmas villanás, és a nyúl szelleme eltűnik. Te egy darabig döbbenten bámulsz. Meg voltál róla győződve, hogy Thapesphylest te találtad ki az imént. Lehet gondolataiddal életre hívtál egy új istent? Lehet a haldokló nyúl utolsó gondolatait telepatikusan felfogta a tudatalattid? Lehet a nyúl hallucinogén gombát evett halála előtt? Mindenesetre úgy döntesz soha többé nem beszélsz erről senkinek. <ul> <li>[[Úgysem hinnék el->350]]</li> </ul>

A szellem el is tűnt, nem is csinált semmit, meg egyébként is csak egy nyavalyás nyúl volt. Szóval úgy döntesz összepakolsz és mész tovább. Éppen indulnál mikor egy hatalmas kék villanás kíséretében megjelenik előtted a nyúl szelleme és így szól hozzád: //"Hős kalandozó! Meggyilkoltál engem, és még azt sem mondtad, hogy bocs! Ezek után ráadásul elfogyasztottad élettelen tetememről a húst, a csontjaimat pedig itthagytad a vad kutyáknak eledelül! Ezért haragudnom kellene, de lásd milyen rendesek vagyunk mi nyulak, inkább elvezetlek téged egy hatalmas kincshez! Mikor meglátod biztos leesik majd az állad!"// <ul> <li>//"[[Örülök hogy nincs harag! Mutasd azt utat!->104]]"//</li> <li>//"[[Hát nem tűnsz valami őszintének. Nekem gyanús ez a felajánlás->308]]"//</li> </ul>

A zöld fény csakis neoncsövektől származhat - gondolod magadban. Biztos egy unatkozó milliárdos építtetett jótékonyságból ingyenes kényeztetőkomplexumot az erre tévedőknek! A titokzatos suttogás pedig a legújabb mágikus marketingeszköz! Eltölt téged az emberi jóságba vetett hit és az innováció általi lelkesedés. Nagy léptekkel megindulsz a fény felé. A csábító szövegek egyre hangosodnak: !!!!//"unikornis lovaglás"// !!!//"ingyen pénz"// !!//"online szöveges kalandjátékok"// A szíved a torkodban dobog az izgatottságtól, ahogy hallgatod ezeket a gyönyörűségeket. Annyira beleéled magad, hogy észre sem veszed hogy egy mocsárba érkeztél. Hirtelen kinyúl valami a lápos talajból és leránt téged a víz alá. Nincs időd sem a kardod után nyúlni, egy csapat mocsári lidérc már szét is tépett téged. A lelkedet csapdába ejti a mocsár, és most az idők végezetéig arra kényszerülsz, hogy a suttogásoddal csalogasd halálba az arra tévedőket. !![[Kalandod itt véget ért!->DEATH]]

Valamikor hallottad, hogy az erdőben pislákoló zöld fényt sosem szabad követni. Ez a mocsári lidércek egyik trükkje, amellyel áldozataikat magukhoz csalják, megölik, és csapdába ejtik a lelküket. Rendületlenül mész tovább a város irányába, és az erdőből kiérve meg is pillantod Radandaganga falait. <ul> <li>[[Megy ez mint a karikacsapás!->59]]</li> </ul>

Elindulsz a szellem után. Az úton többször is felemlegeti, hogy most egy hatalmas kincshez vezet téged, és véletlenül sem a nyulak birodalmába, ahol ezernyi testvére veti rád magát, hogy életed kioltsa. Az nagyon jól hangzik! Alig várod hogy odaérjetek a kincshez, ami véletlenül sem a nyulak birodalma, ahol a halott nyúl ezernyi testvére veti rád magát hogy életed kioltsa. Szűk kanyargós ösvényeken haladtok, mígnem megérkeztek egy üregekkel teli domboldalba. A nyúl szelleme hangosan felsikít és kicsit remegni kezd a föld. A rengeteg üregből apró szőrös fejek bukkannak elő. Úgy tűnik a szellem a nyulak birodalmába vezetett, ahol ezernyi testvére veti rád magát, hogy életed kioltsa. <<pixiBattle "nyul_csapat">> <div class="nextChapter"> A domboldal úszik a vérben, belekben, és pihe-puha szőrcsomókban. A szellem eltűnt. Úgy néz ki a bosszúterve elbukása után már nem akar többet foglalkozni veled. Az is lehet hogy a többi nyúl szelleme éppen őt vonja valahol felelősségre, hogy téged közéjük vezetett. Ahogy ezen gondolkodsz, füstöt látsz a távolban. Felrohansz a dombtetőre és meglátod Radandaganga-t, a bányászvárost ahonnét Zdardagh a nyersanyagot szerzi. <ul> <li>[[Úgy tűnik a nyúlláb szerencsét hozott...hihi->59]]</li> </ul> </div>

A szellem nagyon ragaszkodik hozzá, hogy elvezessen téged a kincshez. Te folyamatosan lepattintod, hogy neked nagyon gyanús ez a viselkedés. A nyúl ekkor megígéri, hogy egy hatalmas kincshez vezet téged, és véletlenül sem a nyulak birodalmába, ahol ezernyi testvére veti rád magát, hogy életed kioltsa. Itt haljon meg, ha hazudik. <ul> <li>//[[Na jó, ha ennyire megígérted, hogy egy hatalmas kincshez vezetsz engem, és véletlenül sem a nyulak birodalmába, ahol ezernyi testvéred veti rám magát hogy életem kioltsa, akkor veled tartok! ->104]]//</li> <li>//[[Na várjunk csak! Te már nem tudsz meghalni mert már meghaltál! Az ígéreted semmit sem ér! ->221]]//</li> </ul>

A radandagangai emberek köztudottan remek bányászok és mesterien értenek a fémek megmunkálásához. A város vezetői önként csatlakoztak a nekromantista birodalmához azzal a feltétellel, hogy az önállóságukat egy bizonyos mértékig megőrizhessék. Zdardagh ebbe az alkuba belement. Először a biztonság kedvéért sok egységet állomásoztatott itt, de mikor megbizonyosodott róla, hogy a helyi vezetőket sikeresen megvette kilóra, az ork és élőhalott katonáinak többségét kivonta a városból és legfeljebb őrjáratozni küldi őket a falakon kívülre. Radandaganga egy nagy lélekszámú, nyüzsgő település. Még a kevésbé őrzött hátsó kapukon is folyamatosan áramlik a tömeg. Arcodba húzod a csuklyádat és simán besétálsz. Az őrök már rég feladták hogy bárkit ellenőrizzenek. Úgysem jön erre senki érdekes. <ul> <li>[[Legalább ez egyszerű volt->262]]</li> </ul>

A nyúl szelleme próbál téged tovább győzködni, hogy ez csak egy szófordulat volt, és csak megszokásból mondta így, de te hajthatatlan vagy. Végül megunod az esküdözését és a hasztalan győzködést, és hátat fordítasz a nyúlnak, hogy menj a dolgodra. Ekkor ismét egy nagy kék villanást látsz, és mikor hátranézel a szellem már sehol. Elégedetten nyugtázod, hogy a nyúl megunta a nyüstölésedet és békén hagyott. A következő pillanatban azonban zörgést hallasz, és nyomást érzel a bokádon. Mikor lepillantasz, azt látod, hogy a nyúl csontváza éltre kelt és megpróbált megharapni. Szerencsére a csizmád elég vastag, úgyhogy nem esett bántódásod. Nevetsz, majd belerúgsz a csontvázba ami szanaszét repül. Azonban nem nevethetsz sokáig, mert az újra összeáll és neked ront. Most egyenesen az ágyékodnak támad! <<pixiBattle "nyul_csontvaz">> <div class="nextChapter"> A csontvázat totálisan ripityára törted. A világon nincs már olyan erő, ami ebből bármi olyat tud gyártani ami ártson neked. A szellem egy darabig tombol, de mivel nem tud veled mit kezdeni úgy dönt inkább békén hagy. Hozzád vág egy-két nyomdafestéket nem tűrő jelzőt, majd eltűnik a fák között. <ul> <li>[[Már azt hittem sose száll le rólam...->350]]</li> </ul> </div>

Radandaganga főterén állsz. A város stratégiailag rendkívül fontos Zdardaghnak a rengeteg jó minőségű mágikus fegyver és páncél miatt. A nekromantista hadseregének egyik fő vonzereje a kiváló felszereltsége. Ha az megszűnne, biztos sokan dezertálnának. Sőt! Azt is elképzelhetőnek tartod, hogy az irigy természetű orkok a saját tisztjeiket szúrnák hátba egy-egy ritkaságszámba menő mágikus fegyverért. <ul> <li>[[Valahogy meg kell oldani hogy a város ne szolgálja többé a nekromantistát->23]]</li> <li>[[Nincs nekem most erre időm! Megyek tovább egyenesen a fővárosba.->175]]</li> <li>[[Micsoda nyüzsgő élet folyik itt! Inkább letelepszek most rögtön!->223]]</li> </ul>

Elkezdesz azon morfondírozni, hogy miképpen lehetne Zdardagh-ot elvágni a mágikus fegyvereitől. Végül két lehetséges megoldás jut az eszedbe: vagy a nekromantista ellen fordítod a várost, vagy valahogy berobbantod a bányákat. <ul> <li>[[Lázadást szítok! Viva la Revolution!->276]]</li> <li>[[BUMM - mondja a bánya... hehehe->323]]</li> </ul>

Már baromira eleged van ebből a küldetésből és mennél már haza. Szóval úgy döntesz, hogy nem habozol, hanem rögtön elindulsz a kapu felé, hogy minél hamarabb megküzdhess Zdardagh-gal és vége legyen ennek az egész kínlódásnak. Azonban hirtelen megtorpansz. Eszedbe jut, hogy jelentősen növelné a túlélési esélyeidet, ha nekromantista, akit el akarsz pusztítani, egy gyengébb hadsereggel rendelkezne. <ul> <li>[[Persze...persze...nem érek rá az ilyenekre, majd csak lesz valahogy!->386]]</li> <li>[[Hmmm... Lehet később mégis megérné nekem, ha megállna itt a termelés.->23]]</li> </ul>

Körülnézel és látod, ahogy az emberek békésen mennek a dolgukra és élik a mindennapi dolgos életüket. Mikor leszáll az éjszaka száz meg száz kocsma és fogadó nyílik a szórakozni vágyóknak. Ráadásul a város viszonylag szabad és valószínű Zdardagh sem fog téged itt keresni. Úgy döntesz letelepszel itt. Lehet sok ember csalódni fog, de te biztonságban leszel és ez a lényeg. Kitalálsz magadnak egy álnevet és jelentkezel a városházán munkáért. Ott kedvesen fogadnak és felajánlanak neked egy állást a legközelebbi bányában. Te ezt rögtön elfogadod. Tudod, hogy kemény és veszélyes munka, de biztos nagyon megbecsülnek érte. Első nap azonban mikor a társaiddal egy új lelőhelyet próbáltok feltárni, beomlik a járat. A többieket összezúzzák a nehéz kövek, téged pedig csapdába ejtenek. Néhány napig még reménykedsz, hogy megtalálnak, de úgy néz ki lemondtak rólad. Egyedül a sötétben halsz meg étlen-szomjan. !![[Kalandod itt véget ért!->DEATH]]

Úgy döntesz, hogy érdemes lenne az embereket fellázítani Zdardagh ellen. Már csak az a kérdés, hogy ezt hogy oldod meg. A város vezetése meggyőzhető lehet, ám azt is figyelembe kell venni, hogy önként csatlakoztak Zdardagh birodalmához. Hogy ideológiai vagy anyagi érdekek álltak emögött még nem tudod. A város vezetősége jól kiképzett elit testőrséggel rendelkezik. Egytől-egyig jól képzett katonák, akik bármely harcban megállják a helyüket. Viszont a lakosok nagy része fémműves, kovács, és bányász - szívós és erős emberek, akiket szintén nem szabad lebecsülni. Nem mellesleg sokkal többen is vannak. Nem valószínű, hogy mindenkit meg tudsz nyerni, szóval most azt kell eldöntened kikre támaszkodsz a Zdardagh elleni felkelésben. <ul> <li>[[Minőség a mennyiség helyett! A város vezetőségét kell meggyőznöm->161]]</li> <li>[[Itt az ideje hogy a nép magához ragadja az uralmat! Csak a láncainkat veszthetjük! ->84]]</li> </ul>

Nem vagy a szavak embere, ezért úgy döntesz, hogy az emberek meggyőzése helyett simán csak berobbantod a bányát, amiből a mágikus érceket nyerik. Ez elég sok időre meg tudná bénítani Zdardagh ellátását, ráadásul annak sincs meg az esélye hogy a fellázított város meggondolja magát. Viszont hogy ezt a tervet megvalósítsd, először is be kell jutnod a robbanóanyag raktárba. <ul> <li>[[Titokban beosonok, elteszem amit kell, aztán kiosonok->110]]</li> <li>[[Bemegyek, kinyírok mindenkit aki az utamba kerül, aztán viszem amit kell ->227]]</li> </ul>

Radandaganga füstölő kéményeit és mély bányáit magad mögött hagyod, és folytatod az utad Skhra'kangába, a nekromantizmus fővárosába. A hosszú út eseménytelenül telik el. Az orkokból és élőhalottakból álló őrjáratokat nagyon egyszerűen kikerülöd. Nemsokára megérkezel a város kapujához. Felmászol egy fára, és figyeled a bejutási lehetőségeket. A főkapu tárva-nyitva, és folyamatosan hömpölyög ki és be az embertömeg. Az őrök is inkább csak unottan bámulnak maguk elé, és maximum akkor mozdulnak meg, ha valami kifejezett balhét látnak. Lemászol a fáról, az összes szellemi erődet bevetve összébb húzod az amúgy már messziről érezhető hősi aurádat, és egy csapat nekromantista papnövendékhez csapódva besétálsz a városba. Skhra'kanga egy gigantikus metropolisz, ahol Zdardagh hatalma összpontosul. Koszosak és büdösek az utcák, a járdák szeméttel, és koldusokkal vannak tele. A nyüzsgő város közepén a nekromantista otthona - a város minden pontjáról látható Halál Erődítménye - meredezik. Falai feketék és simák mint az üveg, a legmagasabb tornyából pedig sötét füst gomolyog, ami az egész városra rátelepszik. Elkezdesz azon gondolkodni hogyan juthatnál be az erődítménybe. Töprengésedet azonban megzavarja egy földön üldögélő koszos-büdös koldus, aki a köpenyed sarkát pisszegve rángatja. <ul> <li>[[Megkérdezem mit akar->86]]</li> <li>[[Leordítom hogy azonnal vegye le rólam a kezét ->4]]</li> <li>[[Kirántom a kezéből a köpenyemet, és megyek a belváros kapujához->394]]</li> </ul>

Besétálsz a városházára, elviharzol a megilletődött titkárnő mellett, berúgod a polgármester ajtaját. Radandaganga első embere - egy alacsony és kopasz figura - ijedten pattan fel a székéből. -//Ki vagy te és mit akarsz?// - kérdezi rémülten. <ul> <li>[[Ráveszem hogy álljon mellém->215]]</li> <li>[[Megölöm és átveszem a hatalmat->310]]</li> </ul>

Úgy döntesz, hogy a közemberek oldaláról közelíted meg a kérdést. Megkeresed a város legnépszerűbb kocsmáját, rendelsz magadnak valamit, majd vársz a munkaidő végére. A műszak végét jelző harangok megszólalása után lassan megtöltődik a hely emberrel. Miután elég vendég érkezett, felállsz egy asztalra és szónokolni kezdesz Zdardagh ellen. A vendégeken látszik hogy egyetértenek veled, de valamiért mégsem túl fogékonyak a mondanivalódra. Te fáradhatatlanul folytatod a szónoklatodat. Egyszer csak valaki feláll: -//"Te idefigyeljél! Ércsük amit mondol, de mi most végeztünk a műszakkal, és szeretnénk ebédelni meg pihenni. Szóval szállj le a tetves asztalról, és kussolj már a rohadt életbe is!"// <ul> <li>[[Úgy látom hogy még egy kicsit győzködöm őket!->359]]</li> <li>[[Ezek az emberek csak a fizikai erőből értenek! Megmutatom neki inkább azt->229]]</li> </ul>

Az őrök mozgásának kifigyelése után a mesteri osonási képességeidet használva simán bejutsz a raktárba, és telipakolod a csomagod mindenféle robbanószerrel. Azonban mikor már majdnem végeztél, leejtesz egy detonátorkapcsolót, ami fülsértő puffanással érkezik a fából készült padlóra. Pillanatokon belül hangos csizmadobogásokat hallasz. Úgy néz ki, hogy egy csapat őr meghallotta a zajt, és most jönnek vizsgálódni. <ul> <li>[[Elbújok és reménykedek hogy nem találnak meg->65]]</li> <li>[[Elbújok és ha ideérnek lesből megtámadom őket->196]]</li> <li>[[Kiállok eléjük és megküzdök velük->342]]</li> <li>[[Felrobbantom őket egy marék mágikus robbanóporral->167]]</li> </ul>

Odamész a raktárhoz és elkezdesz a bejárata felé sétálni. Mikor a két őr meglát téged, felszólítanak hogy állj meg és igazold magad. Te csak előrántod a kardod és rájuk rontasz. <<pixiBattle "ket_or_banyavaros">> <div class="nextChapter"> Átlépsz a két őr hullája fölött, és berúgod az ajtót. Odamész a polcokhoz és elkezdesz kutakodni robbanóanyagok után. Hamarosan lépéseket hallasz magad mögött. Úgy néz ki, más őrök is meghallották a dulakodást és jöttek megnézni mi történik. <ul> <li>[[Őket is lekaszabolom.->342]]</li> <li>[[Nincs kedvem még többet harcolgatni. Itt a polcon egy zacskó mágikus robbanópor. Jól hozzájuk vágom.->167]]</li> </ul> </div>

Megállsz a polgármesterrel szemben, kedvesen mosolyogva közlöd vele, hogy van egy visszautasíthatatlan ajánlatod. Ő gyanúsan méreget, hiszen éppen most rúgtad be az ajtaját, ám amikor megemlíted, hogy sok pénzről van szó, hellyel kínál és minden figyelmét neked szenteli. Te felvázolod, hogy Zdardagh-gal üzletelni nem jó ötlet, hiszen Mantikórszívű Bölcs Ardagir sokkal drágábban venné meg tőle a mágikus fegyvereket. Persze ez orbitális hazugság, hiszen az uralkodó meg van elégedve a katonáinak felszerelésével és egy fillérrel sem költene rá többet. Azonban most az a lényeg, hogy Zdardagh-ot legyőzd, ezért úgy érzed hogy ennek érdekében kicsit elferdítheted a tényeket. A polgármester végighallgat, majd elégedetten bólint. Úgy tűnik a pofátlanul magas haszon lehetősége meggyőzte őt. A polgármester utasítja az embereit, hogy Zdardagh helyi képviselőit azonnal vessék tömlöcbe, és minden kereskedelmi kapcsolatot szakítsanak meg a nekromantistával. A város első embere hálából kikísér a kapuhoz és út közben azt magyarázza, hogy mire fogja költeni a rengeteg pénzt. Rendeltetett magának egy luxusvillát a Hawariai szigeteken ahova egy saját jachttal fog járni. Már kölcsönt is bátorkodott felvenni rá a tengeri elf bankároktól. //"Remélem Ardagir arannyal megrakott hajói pontosak, mert ha egy részlettel is kések eladnak gályarabnak"// vág nevetve a válladra. Te próbálsz vele együtt nevetni. Úgy néz ki Radandaganga vezetőjére felettébb kínos pillanatok várnak a közeljövőben. <ul> <li>[[Minek ivott előre a medve bőrére?->326]]</li> </ul>

Egy szót se szólsz, csak előrántott karddal nekimész a polgármesternek és lekaszabolod. Az utolsó csapásokat méred rá, mikor két testőr állít be. Kivonják a kardjaikat hogy rád támadjanak, te azonban szigorúan rájuk nézel és közlöd velük: //"A polgármestert megöltem, mostantól én vagyok az új vezetőtök."// Az őrök meglepődve néznek rád. Még nem volt példa arra, hogy a valaki legyilkolta volna a polgármestert és átvette volna a helyét - hiszen eddig ezek a dolgok választásokon dőltek el. Egy darabig zavartan sugdolóznak, míg végül úgy döntenek, hogy tetszik nekik ez az új eljárásrend, mert sokkal kisebb hacacáréval jár mint egy választás leszervezése, és elfogadnak téged mint a város vezetőjét. Kiadod a parancsot, hogy minden munkát azonnal szüntessenek be a városban, és jöjjön mindenki a polgármesteri palota elé. Néhány órán belül már egy hatalmas tömeg előtt állsz az egy erkélyen. Kihirdeted, hogy megölted a polgármestert és mostantól te vagy a város vezetője. Hatalmas tapsvihar közepette bejelented, hogy a város mostantól nem engedelmeskedik Zdardagh-nak, és fegyvert sem szállít neki. Ezt hangsúlyozandó magad elé hozatod a nekromantista képviselőit és ünnepélyesen lefejezed őket. Mivel nem vagy hataloméhes és egyébként is van más dolgod mint a politika, egy tömegbe dobott pöttyös labdával kisorsolod az utódodat, megesketed, hogy sosem fog a nekromantisa mellé állni, majd folytatod utadat. <ul> <li>[[Vajon Mantikórszívű Bölcs Ardagirnak is ilyen könnyen állnának át a testőrei...?->326]]</li> </ul>

Tüzes szónoklatot tartasz az elit bűneiről. Magadból kikelve üvöltöd, hogy a kétkezi munkásnak nincs szüksége politikusokra, mérnökökre, tanárokra, tudósokra, és művészekre, csak a két kérges markukra és a józan paraszti eszükre! A hallgatóságodban helyeslő morajlás indul meg. //"A nekromantisákra már főleg nincs szükség! Hát láttatok-e már Zdardagh-ot akár egyszer is csákányt fogni? Azt hiszi jobb nálatok! És lám milyen jól él! Utolsó csicskának tart titeket mind egy szálig és röhög a markába, mikor büdös orkokra adogatja a míves páncélokat amiket ti szívvel-lélekkel csináltatok. És tudjátok mit? Tényleg utolsó csicskák is vagytok, hiszen mindezt tűritek"// Az embereken látszik, hogy egyre jobban fel vannak tüzelve. -//"Nem leszünk utolsó csicskák!"// - üvöltik teljes erőből <ul> <li>//[["Akkor kövessetek!" ->89]]//</li> </ul>

- //"Na idefigyeljél kisöreg!"//- vágod oda neki - //"Mi vagy te? Talán kislány vagy te? Gürizel egész nap, hogy aztán valami szottyadt seggű nekromantista nyerészkedjen belőle! Jól becsicskított téged, mondhatom! Az asszonyodat mikor akarod alá rakni? Vagy anyádat esetleg? Ha ennyire könnyen adod a dolgaidat akkor akár nekem is paszolhatnád őket egy körre! Utolsó csicska vagy barátocskám! "// A bányász erre a beszédre nagyon feldühödik, és rád veti magát. <<pixiBattle "banyasz">> <div class="nextChapter"> Utolsó ütésed hatására az ellenfeled kirepül a kocsma ablakán. Visszamászol az asztal tetejére és körülnézel a megszeppent arcokon. "Van még kérdés?" - zenged diadalmasan. -//"Mit kell tennünk hogy ne legyünk utolsó csicskák?"// - kérdi valaki a tömegből félénken. <ul> <li>//[["Kövessetek, elmondom!"->89]]//</li> </ul> </div>

Gyorsan bemázol egy üres hordóba és magadra húzod a fedelét. Két őr nyit be, és elkezdik átnézni a helyet. Az egyik folyamatosan nyavalyog, hogy minek kellett így sietni, lám nincs itt senki, a másik pedig magyarázza hogy lám hiányzik néhány robbanószerkezet, biztos járt itt valaki. Folyamatosan vitatkoznak, ahogy benéznek a ládák mögé és a szekrények alá. Megvizsgálják a tetőgerendákat is, hátha oda kapaszkodott fel valaki, de nem találnak téged. Az egyik ekkor felkiált - //Hát mé' van az a hordó lezárva! Hiszen az kiürült! Biztos oda bújt valaki// - //Jaj, mert Szőr Fotografikus Memória meg tudja jegyezni mi fogyott el, meg mi nem. Mentél volna inkább könyvelőnek ahelyett hogy engem idegesítesz...// - //Ne gúnyolódj! Nézd csak! Mutatok valamit!// Azzal odaugrik a hordóhoz amiben elrejtőztél és iszonyatosan az oldalába rúg. -//Tudom hogy ott vagy! Bújj ki feltartott kezekkel!// Már éppen engedelmeskednél, mikor meghallod ahogy a másik őr iszonyatosan szitkozódni kezd: -//SZERINTED A FELIRAT HOGY "VIGYÁZAT - ÜTÉSRE ROBBAN" CSAK DÍSZNEK VAN A HORDÓ OLDALÁRA RAKVA TE AGYALÁGYULT? // - üvölti magából kikelve. - //Haggyámá'! A főnök csak azért írja ezt rá, mert nem szeretne állandóan új hordókat venni. Azt hiszi hogy majd így óvatosabbak leszünk velük, meg nem dobáljuk őket!//" - //Hát de szerinted mit tárolunk ebben a raktárban? Persze hogy robbanóanyagot! Simán lehet hogy nem hiába van ez odaírva az oldalára! // - //Te most komolyan minden feliratot elhiszel? Ha az lenne ráírva a cápás akváriumra hogy ingyen szopás, abba is belelógatnád a pöcsödet? // Ebből hatalmas vita keveredik. Szó szót követ és a két őr iszonyatosan összeverekedik. Egy darabig dulakodnak, míg vegül az egyik felülkerekedik, és kiüti társát. Egy darabig ő is lihegve ül a földön, majd összeszedi magát, és távozik hogy jeget keressen az éppen bedagadni készülő szemére. Miután behúzza maga mögött az ajtót, te óvatosan átléped az ott maradt, eszméletlenül fekvő őrt, elhagyod a raktárat, és indulsz a bányába. <ul> <li>[[Holnap lesz dolguk a HR-eseknek->210]]</li> </ul>

Elbújsz az ajtó mögé, majd mikor bejön a két őr. Te mögéjük lépsz, az egyiket hátulról elkapod, és egy mozdulattal letéped a fejét. A társa teljes sokkban fordul feléd. Ekkor te olyan erősen dobod arcon a letépett fejjel, amitől kettéreped a koponyája, a nyakcsigolyái pedig darabokra törnek. A két holttestet beletömöd egy üres hordóba, hogy minél később tűnjön fel hogy ott jártál. A padló és plafon viszont csupa vér, és nincs időd feltakarítani. Gyorsan keresel egy cetlit, amire ráírod: ---- //Véletlenül nagyon felráztam a szénsavas málnaszörpöt és összefröcsköltem vele mindent! Bocsika! Majd holnap feltakarítom! Szeretettel - Az egyik őr ui: Ha fontos nektek a barátságom ne nézzetek a hordóba légyszi! // ---- A cédulát aztán egy jól látható helyre teszed, hogy biztosan megtalálja aki bejön. Így ténykedésed legalább addig titokban marad, amíg fel nem robbantod a bányát. <ul> <li>[[Tuti beveszik ->210]]</li> </ul>

Amint benyitnak az őrök az ajtón, üvöltve rontasz nekik. Mivel látták a halott társaikat a kapu előtt, már kivont kardokkal készülnek a támadásodra. <<pixiBattle "ket_or_banyavaros">> <div class="nextChapter"> Az őrök holtan rogynak össze, te pedig gyorsan megkeresed a robbanószereket és a detonátort, és bepakolod őket a táskádba. Kifelé majdnem elbotlasz az egyik hullába. Dühösen hátrafordulsz, és belerúgsz egyet, aztán gyorsan elhagyod a raktárat és elindulsz a bányák felé. <ul> <li>[[Senki sem fékez ma meg!->210]]</li> </ul> </div>

Elveszel az egyik polcról egy zacskó mágikus robbanóport és vársz. Az ajtó egyszer csak kinyílik, és ott áll két őr. Egy pillanatig farkasszemet néztek, de mielőtt bármit reagálhatnának, hozzájuk vágod a zacskót, majd fedezékbe ugrasz a detonáció elől. Ez egy kiváló terv lett volna, ha történetesen nem egy robbanószerekkel teli raktárban próbálod végrehajtani. A robbanópor hatalmas láncreakciót indít el, és az egész város a levegőbe repül, több tonnányi mágikus ércport szórva az atmoszférába. Radandaganga helyén csak egy gigantikus kráter marad, a környék pedig hosszú évszázadokig teljesen lakhatatlanná válik. A szél elteríti a súlyosan mérgező mágikus ércport az egész világon, betegségeket és pusztulást hozva mindenre ami él és mozog. !![[Kalandod itt véget ért!->DEATH]]

A forradalmi események híre szinte futótűzként terjed a lakosság körében. Órákon belül egy hatalmas tömeg gyűlik össze körülötted. A munkások Zdardagh elleni jelszavakat skandálnak. Zászlókra festik a forradalom jelszavát: "Nem leszünk utolsó csicskák" Hamarosan újabb és újabb szónokok jelennek meg melletted, akik hozzád hasonló szövegekkel hergelik a népet. A nagy zajongásra felfigyeltek az őrök is, akik aztán elkezdik körülvenni a tömeget. Úgy tűnik az összecsapás elkerülhetetlen. <ul> <li>[[A forradalom élére állok->255]]</li> <li>[[Jobb ha kicsit hátrébb lépek az eseményektől->373]]</li> </ul>

A forradalmárokkal mögötted nekirohansz a város őrségének. Azok egyszerűen feltartják a lándzsáikat, és az első sorból szinte mindenki rögtön felnyársalnak. Sajnos te is köztük vagy. A lándzsa szerencsére nem ért létfontosságú szervet. Rávágsz a kardoddal, és darabokra törik, majd leszúrod az őrt. Sokáig azonban nem örülhetsz, hiszen a szomszédos utcákból ágyukat hoznak elő, amikkel láncokkal összekötött golyókat lőnek a tömegbe. Az emberek egymást taposva menekülni kezdenek. A háztetőkön ekkor újabb katonák bukkannak fel, és nyílzáport zúdítanak a forradalmárokra. Te egy lándzsával az oldaladban, több nyíllal a hátadban, agyontaposva végzed az utca kövén. A forradalom most elbukott, de a munkások generációkon át emlékeikben őrzik a bölcsességed, miszerint utolsó csicskának lenni nem szabad. !![[Kalandod itt véget ért!->DEATH]]

Feltüzeled az embereket és hangosan szidalmazod az őröket. Hamarosan utcakövek is elkezdenek repkedni, és a tömeg is megindul a polgármesteri palota felé. Ekkor döntesz úgy, hogy inkább elvonulsz egy mellékutcába, és csak onnét figyeled az eseményeket. A tömeg megállíthatatlannak tűnik, ám a városi őrség tagjai felemelik a lándzsáikat és felnyársalják a feléjük nyomuló munkások első sorát. A szomszédos utcákból ágyúzni kezdik a tömeget, a háztetőkről pedig nyílzápor zúdul rájuk. A túlélőket az őrök egyenként elfogják, és tömlöcbe vetik őket. A forradalom elbukott. Te mellékutcáról mellékutcára haladva próbálsz kijutni a városból. Akármerre jársz sérültek és holttestek hevernek. A konfliktus kiterjedt egész Radandagangára és mindenütt káosz tombol. A jó hír, hogy a termelés emiatt teljesen megállt és nem is fog egy jó darabig újraindulni. Azaz Zdardagh hiába várja most a mágikus fegyvereit. <<set $townResolved to $townResolved+1>> A városból kifelé néhány bujkáló forradalmárba botlasz. //"Ne légy utolsó csicska testvérem!"// tisztelegnek neked a felkelés hivatalos szlogenjével. <ul> <li>[[Ezt akár nevezhetjük sikernek is->208]]</li> </ul>

A robbanóanyagokkal teletömött hátizsákoddal megérkezel a bánya bejáratához. Az itt élők túlnyomó része vagy a bányában dolgozik, vagy valami ahhoz köthető iparágban: kohókban, kovácsműhelyekben, vagy kocsmákban. A létesítmény a város dobogó szíve, nem is csoda, hogy hemzsegnek itt az őrök, akik a biztonságra ügyelnek. A lejáratot is ketten őrzik. <ul> <li>[[Megpróbálok természetesen viselkedni és elsétálni mellettük->79]]</li> <li>[[Konfrontálódok velük! ->134]]</li> </ul>

Szépen nyugodtan sétálsz a bánya bejárata felé, hátadon a robbanószerrel teli táskával. Úgy tűnik nem figyel rád senki, mikor hirtelen eléd áll egy nagy darab fegyveres őr, és megkérdezi mit cipelsz. <ul> <li>[[Hazudok valamit->378]]</li> <li>[[Bevallom mit tervezek->129]]</li> </ul>

Odaállsz az őrök elé, és bámulni kezded őket. Szúros szemmel meredsz rájuk, ők pedig elkezdik egyre kényelmetlenebbül érezni magukat. - //"Te pondró! // - mutatsz az egyikükre - //"Igen, te! Kinyírlak a haveroddal együtt, aztán berobbantom ezt a bányát "// Ennek a megszólalásnak a hatására elkezdenek rosszat sejteni. Hosszú percek telnek el szótlanul egymást bámulva, mígnem az egyikük felcsattan: -//"Mégis mi a túrót akarsz?"// - //"Kinyírlak titeket, aztán berobbantom a bányát. Nem hallottad?"// - veted oda. Az őr összezavarodik. Láthatóan nem tudja mire vélni a helyzetet, mert ilyen még sosem történt vele. Rövid hezitálás után megkérdezi, hogy te most viccelsz-e. <ul> <li>[[Támadok! ->25]]</li> </ul>

//"Semmi különös, csak néhány fénykép arról, amint kecskékkel fajtalankodsz"// - jön ki a szádon az első dolog ami az eszedbe jut. Már majdnem megijedsz hogy hülyeséget mondtál, mikor az őrnek elkerekednek a szemei, és elkezd téged csitítani. Mielőtt bármit is szólhatnál a kezedbe nyom egy pénzzel teli erszényt, és lelkedre köti, hogy semmisítsd meg ezeket a képeket. Csendben bólintasz és mész tovább. A másik őr szintén megpróbál az utadba állni, de az előző leinti, hogy teljesen tiszta vagy, és nem kell átkutatni a táskádat. Mindenféle gond és akadály nélkül jutsz le a bánya mélyébe. <ul> <li>[[Irány le a föld alá!->305]]</li> </ul>

A járatokban lefelé haladva senkinek sem tűnik fel a jelenléted, mivel mindenki el van foglalva az ércbányászással. Egyébként sem szokatlan erre egy-egy új arc, mert a munka nagyon veszélyes, így az emberek gyakran cserélődnek. A bányába kirakott térképek alapján megtalálod azt a központi járatot. Ha ezt sikerülne berobbantanod, az hosszú ideig teljesen leállítaná a termelést. A járat széles, de a hátizsákodban szerencsére elég sok robbanóanyagot hoztál, talán kicsit túl sokat is... <ul> <li>[[Egy fél rúd elég lesz->49]]</li> <li>[[Precízen kiszámolom mennyi az ami berobbantja a járatott->165]]</li> <li>[[Annyit használok, amennyi biztos berobbantja a járatot, és egy kicsit rá is számolok.->253]]</li> <li>[[Otthagyom az egész hátizsákot! Hadd szóljon! ->392]]</li> </ul>

Mivel nem akarod, hogy ártatlanok sérüljenek meg, ezért csak egy fél rúd robbanóanyagot helyezel el. Kiérsz a bányából, és megnyomod a detonátort. Egy nagyon halk puffanást, majd egyre hangosodó morajlást hallasz a bejárat felől. Hamarosan azt látod, hogy rendezett sorokban jönnek fel a bányászok. Többen sérülteket cipelnek hordágyon. Ahogy elhaladnak melletted, hallod hogy valami üzemi balesetről beszélnek. Megtudod azt is, hogy mára mindenkit hazaküldenek amíg a vizsgálatok tartanak, de holnap ugyanúgy folytatódik tovább a termelés. Néhányan örülnek, hogy ma korábban hazamehetnek, de kicsit morcosak amiatt, hogy holnap kétszer annyit kell dolgozniuk hogy ezt a kiesést behozzák. A bányát lezárták, így esélyed sincs lejutni hogy újra megpróbáld berobbantani. A termelés megállítása sajnos nem sikerült, és elég idő sincs már arra, hogy mással próbálkozz. Úgy döntesz hogy inkább rögtön megindulsz a főváros felé. <ul> <li>[[Nem sikerülhet mindig minden....->208]]</li> </ul>

A használati utasítások alapján kiszámolod mennyi robbanószert kell letenni, majd azt megszorzod kettővel. Ebbe biztos rengeteg bányász fog meghalni, de valamit valamiért ugyebár. A töltetek elhelyezése után visszatérsz a felszínre. Odafenn aztán megnyomod a detonátor gombját. Egy hatalmas robbanást hallasz a lejárat felől, és kicsit megremeg a föld. A bányából hamarosan egymást agyontaposva özönlenek ki a bányászok és majdnem elsodornak téged is. Mindenhol füst, üvöltözés, és sérültek vannak. Úgy néz ki ezt a bányát jó időre kivontad a forgalomból.. <ul> <li>[[Most csak a küldetés a fontos ->2]]</li> </ul>

Lerakod a robbanóanyaggal teli hátizsákot, beállítod a mágikus jelvevőt, majd kisétálsz a bányából. A felszínen aztán megnyomod a detonátort. A föld először csak remegni kezd, aztán hirtelen hatalmas robajlással lila lángnyelvek törnek elő mindenhol. Az emberek pánikolva rohangálnak fel alá, ahogy komplett lakónegyedeket nyel el mindenestől a megindult talaj. A föld megnyílik a lábad alatt is. Hiába vetődsz félre időben hogy ne zuhanj le a mélységbe, a lila tűz téged is körülvesz. Vergődsz., hogy eloltsd magad, ami sikerül is. Feltápászkodsz, zúgó fejjel tántorogsz néhány lépést, majd a fájdalomtól összeesel és elveszíted az eszméletedet. Napok múlva egy toldozott-foldozott sátorban ébredsz fel. Körülötted haldoklók és sebesültek mindenhol. Szenvedéseiket gyógyító papok próbálják enyhíteni - sokszor hiába. Úgy érzed mindjárt szomjan halsz, ám amikor vizet akarsz kérni súlyos köhögőroham tör rád. Mikor vége van, szádból lilás vér csörgedezik. Egy gyógyító pap rád néz, és a fejét csóválva közli veled, hogy belélegezted a mágikus érc súlyosan mérgező füstjét és már nincs sok időd hátra. Folyamatosan köhögve és zihálva, az egyre sűrűbb és egyre lilább véredbe fuldokolva múlsz ki egy koszos matracon. !![[Kalandod itt véget ért!->DEATH]]

A nagy sürgés-forgásban egy mágikus érc füstjétől tetőtől talpig lila bányász ragadja meg hirtelen a karodat. Lilás vért köhög fel, majd összeesik. Mikor körülnézel, azt látod, hogy a többi bányász közül is sokan ugyanerre a sorsra jutnak. A gyógyító papok közül a fiatalabbak fel-alá rohangálnak, az idősebbek pedig csak fejcsóválva nézik a szomorú látványt. Egyiktől megtudod, hogy ez történik ha valaki belélegzi a mágikus érc füstjét. <<set $townResolved to $townResolved+1>> Úgy néz ki sikeresen elvágtak Zdardagh-ot ettől a várostól. <ul> <li>[[Minden jó, ha jó a vége....?->208]]</li> </ul>

Éppen elindulsz kifelé a kapun, mikor elhalad melletted egy hatalmas szekér, tömve iszonyatosan veszélyesnek tűnő mágikus fegyverekkel. Szinte vibrál körülöttük a levegő. Ha ilyenekkel rontanának rád, eléggé nehéz helyzetbe kerülnél. Lehet mégis jó ötlet lenne elvágni a várost Zdardagh-tól. <ul> <li>[[Hmm... Lehet mégis inkább maradok és kiötlök valami tervet. ->23]]</li> <li>[[Ugyan már! A harc ebben a játékban sima klikkelgetés! Még vissza se ütnek az ellenfelek! Nehogy már számítson milyen fegyvereik vannak! ->208]]</li> </ul>

//"Nincs sem apróm, sem nagyobb címletű pénzem, a bankkártyámat otthon hagytam, a telefonom pedig szervizben"// - veted oda neki - //"ja, és nem is dohányzom"// - teszed hozzá. A koldus csak rázza a fejét miközben jobban beléd kapaszkodik, és erősködik hogy nagyon fontos amit mondani akar. Te oldalba rúgod, amitől elengedi a köpenyed és összeesik. A földön nyögdécselve tovább kérlel hogy hallgasd meg, mert tényleg elképesztően fontos amit mondani akar. <ul> <li>[[A küldetésemnél semmi sem fontosabb. Megyek a Halál erődítményéhez ->394]]</li> <li>[[Nem elég hogy összemocskolta a köpenyem sarkát, még össze is gyűrte! Ezért halál jár! ->183]]</li> <li>[[Na jó, lehet tényleg fontos amit mondani akar. Meghallgatom->86]]</li> </ul>

Végigsétálsz a koszos utcákon, míg oda nem érsz a Halál erődítményéhez. Az épület hatalmas és közelebbről még rémisztőbb látványt nyújt, mint távolabbról. Egyetlen bejutási pont az erősen őrzött kapu. Ahogy körülnézel, látod, hogy itt jóval nehezebb dolgod lesz. A bejárat melletti őrök éberen figyelik ki próbál átmenni. Többeket véletlenszerűen meg is állítanak és átkutatnak. Az is feltűnik viszont, hogy néhány embernek csillogó díszes ezüstmedál van a nyakában. Őket az őrök nem állítják meg. Kérdés nélkül mehetnek ki-be, ahogy a kedvük óhajtja. Ők biztos Zdardagh belső köréhez tartoznak. Nem lesz egyszerű bejutni az biztos. Kell egy jó terv! <ul> <li>[[Felmászok a falon ->295]]</li> <li>[[Megpróbálok szerezni egy ezüstmedált ->220]]</li> <li>[[Megpróbálom megbeszélni valahogy az őrökkel ->97]]</li> <li>[[Megtámadom az őröket ->180]]</li> </ul>

"Azonnal vedd le rólam a retkes mancsod de büdös tróger! Már a jelenlétemtől remegned kellene és lesütnöd a szemed, nem pedig taperolnod a márkás hősi köpenyemet!" - üvöltesz rá. A koldus ijedten néz körül és csendre inteni. "Csak valamit szerettem volna mondani hős úr! Nagyon fontos!" - hadarja. <ul> <li>[[Megpróbálom lerázni->265]]</li> <li>[[Megtámadom a koldust ->183]]</li> <li>[[Meghallgatom mi az a baromi fontos, amiért úgy össze kellett retkelni a ruhámat ->86]]</li> </ul>

Teljességgel megengedhetetlen, hogy egy ilyen alávaló koszos alak a kezének szutykával tompítsa hősi fényed! <<pixiBattle "forradalmar_koldus">> <div class="nextChapter"> A földön fekvő halott koldusba még belerúgsz egyet. Körülötted mindenki vállrándítva veszi tudomásul a történteket. Megtörlöd a csizmád, és elindulsz a belváros kapuja felé. A következő sarokról visszanézve, már látod hogy a koldus zsebeit kiforgatták, a holttestet pedig elkezdte feldarabolni egy illegális szervereskedő. <ul> <li>[[Nem is tudom mi mást vártam a nekromantizmus fővárosától...->394]]</li> </ul> </div>

A koldus felkel a földről és óvatosan körbekémlelve mutatja, hogy kövesd egy sikátorba. Téged annyira elfog a kíváncsiság, hogy vele tartasz. A sikátor végén arrébb tol egy testrészekkel teli konténert, ami mögött egy titkos ajtó található. Azon belépve egy félhomályos szobába érkezel. A falon térképek, az asztalon röpiratok. Egy magas, cingár figura az egyik asztalnál ülve olvas. Mikor közelebb érsz, az alak felnéz rád és így szól: //"Üdvözöllek, nagy hős! Sucio Tonto Maloliente vagyok, Skhra'kanga föld alatti ellenállásának tagja, a Vörös Hering paramilitáris propagandaosztag vezetője! Hírszerzőinknek köszönhetően már tudomást szereztünk az érkezésedről. Tudjuk hogy ugyanazt a célt szolgálod mint mi: szeretnéd a Nekromantista uralmát megtörni! Adjuk össze erőinket, hogy győzelemre jussunk!"// <ul> <li>[[Földalatti ellenállás? Hát de ez illegális! Felnyomom őket az őröknek!->274]]</li> <li>[[Ez egy bohócparádé, inkább boldogulok egyedül->257]]</li> <li>[[Éljen az ellenállás testvérem! Mondd mi a terved! ->362]]</li> </ul>

"Azonnal jövök! Várjatok meg itt!" - mondod, és kirohansz a főhadiszállásról. Az utadba eső első őrnek elkapod a karját és magyarázni kezded neki mit láttál. Az megdöbbenten néz rád: az ellenállók rengeteg bosszúságot okoztak már nekik, de eddig sosem sikerült kézre keríteni őket. Az őr hamarosan összegyűjti néhány társát, majd utasít téged hogy mutasd meg hol a főhadiszállás. Te elvezeted őket a sikátorba, félrehúzod a konténert, ők pedig beözönlenek a titkos ajtón és letartóztatnak mindenkit. Ahogy a lázadók vezérét láncra verve vezetik el melletted, meglát téged. Az őrök ráncigálása ellenére megáll előtted, az arcodba köp, majd kiabálni kezd: //"Fogvatartóim ezt nézzétek! Hát nem ismerős nektek ez a figura valahonnét? Hát nem láttátok a körözési plakátot? Ez az alak azért jött, hogy uratok életére törjön!"// Az őrök meglepetten bámulnak, majd az egyik a zsebébe nyúl és egy körözési plakátot vesz elő. Rád néz, majd a plakátra. Utána a társára, újra rád, aztán újra a plakátra. Majd ismét a társára. Biccentenek egymásnak, majd előhúzzák a kardjaikat és neked támadnak. Túl sokan vannak, és így esélyed sincs megvédeni magad. Hamarosan már a földön fekszel összekötött kézzel, hátadon térdelő őrökkel. Miután elvették a fegyvereidet, az ellenállókkal együtt szekérre raknak téged, majd elvisznek Zdardagh tömlöceibe, ahol egy cellába raknak mindannyiótokat. A következő napot nem éled meg, mert Sucio Tonto Maloliente álmodban megfojt téged. !![[Kalandod itt véget ért!->DEATH]]

Arcukba nevetsz, majd elindulsz kifelé. Elmondod, hogy egyedül dolgozol, de ha lenne is akivel szövetségre lépnél az sem egy csapat mosdatlan macskajancsi lenne. A vezető felpattan a székéről és szúrós szemmel néz rád, miközben két kézzel az asztalra támaszkodik. //"Ne becsülj alá minket! Ismerjük a város zegét-zugát, és már kikémleltük a nekromantista fő gyengeségét! Ha te most nekiindulsz szemtől szembe legyőzni őt, azt biztos nem éled túl! De nekünk nagy terveink vannak, amitől Zdardagh uralma magától fog a térdére roskadni"// <ul> <li>//[[HAHAHAHAHAHAHhaHAHAHa! Ne röhögtessetek már! Kalandozó hős vagyok, nem látod? Méghogy nem győzhetem le szemtől szembe! HahahAHAHA! Megyek is inkább a Halál erődítményébe. Téma lezárva, jó szórakozást a bohóckodásotokhoz!->394]]//</li> <li>[[Lehet igazat beszél ez a pasas. Meghallgatom a tervüket ->362]]</li> </ul>

//"Isten hozott hát a Vörös Hering paramilitáris propagandaosztagban"// - rázza meg a kezed Sucio Tonto Maloliente . A térképhez lépked, majd szónokolni kezd: //"Zdardagh hatalma nagy! Az itt élők félnek tőle! És e félelem táplálja még jobban a hatalmát! Ha azt akarjuk, hogy megbukjon be kell vetnünk a maró gúny, az húsba vágó irónia, és a gyilkos szarkazmus erejét! Persze ha csak kiállnánk az utcára és elkezdenénk a nekromantista péniszméretén élcelődni, hamarosan tömlőcbe vetve találnánk magunkat! Ezért is döntöttünk egy indirekt megközelítés mellett: nem tartóztathatják le a vicc mesélőjét ha nem tartózkodik a viccel egy helyen és egy időben miközben őrök járnak arra! Ezért hát a városunk tele van inkognitóban élő professzionális komédiásokkal és gúnymesterekkel, akik maró kritikákat festenek jól látható helyekre az éj leple alatt! Azonban az őrök lassan rájöttek a tervünkre, és most mindenkit akinél festéket találnak bevisznek kínvallatásra. A fő feladatod tehát az lesz, hogy a gúnymestereinknek feltűnés nélkül festéket juttass! Sajnos az őrök nem riadnak vissza a ruhák és táskák átkutatásától. Ám a testüregmotozástól ódzkodnak...."// <ul> <li>//[["Elmentek ám a....."->163]]//</li> <li>[[Ha ez az ára, hogy Zdardagh-ot a nevetés erejével térder kényszerítsük, akkor ez az ára! Az ellenállás számíthat rám!->244]]</li> <li>[[Asszem itt az ideje kiírtani ezt a hasztalan ellenállást...->35]]</li> </ul>

Megmarkolod a közöttetek lévő asztalt, és felborítod. Modoros és béna viccekkel teleírt papírfecnik szállnak a levegőben, ahogy drámaian előhúzod a kardod és háttal beállsz az ajtóba. Senki sem hagyja el ezt a helyet élve. <<pixiBattle "forradalmarok">> <div class="nextChapter"> Mindent vér, papírfecnik, és levágott testrészek borítanak. Az ellenállásnak vége. Mehetsz tovább a valódi célod felé. <ul> <li>[[Nem mintha nagyon ellen tudtak volna állni bárkinek...->394]]</li> </ul> </div>

Sucio Tonto Maloliente továbbra is győzköd téged. Elmondja, hogy ha végigcsinálod a küldetéseiket, Zdardagh magától bukik meg, és neked egy ujjadat sem kell mozdítanod hozzá! Lehet, hogy kellemetlen érzés így festéket csempészni, de sokkal kellemetlenebb a nekromantista várában felkoncolva lenni. Egyébként is, a hátsó szobát még meg sem mutatta, ahol vannak babzsákfotelek, ping-pong, és csocsóasztal is. Ezeket minden este korlátlanul használhatják az ellenállás tagjai. <ul> <li>[[Engem az ilyenekkel sem lehet rávenni erre a hülyeségre! Megyek, megölöm Zdardaghot! ->394]]</li> <li>[[Na jó, meggyőztek! Mi a következő lépés? ->244]]</li> </ul>

A föld alatti ellenállás Vörös Hering paramilitáris propagandaosztagának vezetője folytatja: //"Tehát, a tennivalód a következő: Elmész egy megadott címre, ott elmondod a titkos jelszót. Megkapod a festékes bödönt, amit a végbeledbe helyezel szállítás céljából. Így aztán elsétálsz a másik megadott címre, ahol átadod a szállítmányt valamelyik komédiásnak vagy gúnymesternek"// <<set $packageCarried to 0>> Odalép az asztalához, majd a fiókból egy cetlit vesz elő az első címmel. Te átveszed tőle és elindulsz a megadott helyre <ul> <li>[[Nem várom hogy odaérjek...->94]]</li> </ul>

A megadott címen egy sötét alak álldogál. Közelebb lépsz és megmondod a jelszót. Ő egy simítózáras műanyag zacskóba csomagolt festékes bödönt nyom a kezedbe. Széles, nagy, élesek a peremei, megvan vagy hat kiló, és nem túl áramvonalas. . Nem is tudod hogy milyen irányból férne be vagy legalábbis hogy fájna legkevésbé.. <ul> <li>[[Na jó, inkább meggondoltam magam ->277]]</li> <li>[[Essünk túl rajta....->203]]</li> </ul>

<<if $packageCarried is 0>>Ezt biztos nem csinálod! Nincs az az Isten!<<elseif $packageCarried lte 5>>Még egy bödön festéket nem fogsz feltuszkolni, az biztos! Már bőven elég volt!<<else>> Eleged van! Még egy bödön festéket nem fogsz feltuszkolni! Már úgy érzed lassan annyira kitágulsz, hogy egy ívben fordul meg benned a távolsági busz!<</if>> Ennyi volt a nagy ellenállás a részedről. Úgy érzed, itt az ideje továbblépni, és valami hasznosabbal tölteni az idődet. <ul> <li>[[Megyek is a Halál erődítményének kapujához és próbálom ezt az egészet elfelejteni->394]]</li> <li>[[Előbb elmegyek az ellenállókhoz, még beolvasni nekik egyet utoljára ->192]]</li> </ul>

Eltart egy darabig mire megtalálod a megfelelő szöget, de hosszas kínlódás után valahogy sikerül felhelyezned a bödönt. Könnyes szemmel és vöröslő fejjel totyogsz lassan a célpontod felé. Néha meg kell állnod, és lendületből leülnöd egy padra, mert a bödön elkezd kicsúszni és neked valahogy feltűnés nélkül vissza kell igazítanod. Mikor már majdnem odaérsz egy őr állít meg téged, hogy igazold magad. Elfutni ilyen állapotban nem tudsz. <ul> <li>[[Kész, feladom magam!->176]]</li> <li>[[Rátámadok az őrre->365]]</li> </ul>

Nagy dérrel-durral térsz vissza az ellenállás főhadiszállására. Olyan erőből rántod félre a konténert, hogy annak a hangjára felpattan odabenn mindenki. //"<<if $packageCarried is 0>>NEM FOGOK A SEGGEMBEN FESTÉKET HURCOLÁSZNI!<<else>> <<=$packageCarried>> BÖDÖN FESTÉKET HURCOLÁSZTAM A SEGGEMBEN!<<if $packageCarried gt 10>> IGEN! SZÁMOLTAM! <</if>><</if>> HAGYJATOK BÉKÉN A HASZNÁLHATATLAN HÜLYE ÖTLETEITEKKEL! MÉGHOGY A NEVETÉS EREJE! NEM AKARJÁTOK A BARÁTSÁG HATALMÁT IS BEVETNI!? SZIVÁRVÁNYT LŐNI A POCIKÁTOKBÓL AMI ELSÖPRI A GONOSZT!?!? HE?"// Az ellenállók vezetője próbál nyugodt maradni, de látszik hogy bosszantja hogy ennyire szkeptikus vagy a tervével kapcsolatban. Megköszörüli a torkát, és elkezd arról beszélni, hogy ennyi áldozatot igazán bevállalhatnál, és nagyon rosszul esik neki hogy ennyire nem bízol bennük, és egyébként is te még csak pelenkában hajtottad a kerti goblinokat mikor ő már föld alatti ellenállást vezetett, szóval nincs semmi alapod hogy a tervüket kritizáld.. <ul> <li>[[Ebből elég! Kinyírom őket!->35]]</li> <li>[[Igen??? Na majd én jól megmondom a magamét->92]]</li> </ul>

Iszonyatosan bedühödsz és elkezdesz magadból kikelve üvölteni: //"Ellenállás, mi? Anyádnak kellett volna ellenállni apádnak, mikor az az utcasarkon egy zacskó ropival fizetett neki! Mit értetek el eddig? Elszórtatok egy csomó festéket, a városi őrség tagjai meg szívnak azzal, hogy kapargatják a béna beszólásaitokat. Húha! Nagy eredmény! Mellesleg idefele láttam az egyik feliratotokat, amit valamelyik szerencsétlen társatok csinált. Az volt odaírva hogy "Zdardagh = Szardög" Ha valakit nevetésen kaptok mikor ezt olvassa, biztosra vehetitek hogy nem veletek röhögnek, hanem rajtatok! Ha a humor akkora fegyver lenne, mint amennyire mondjátok, már rég tökön szúrtátok volna vele magatokat és elvérezve feküdnétek a padlón!"// Az ellenállás vezetője iszonyatosan bedühödik, de társai visszafogják mielőtt neked ugorhatna. Ő próbál kitörni ebből a szorításból, és közben üvöltözik veled: //"Menj akkor! Ne is lássunk! Majd nézel nagyokat, mikor Zdardagh élve felkoncol! Mi meg itt elvégezzük az igazi munkát, ahogy eddig tettük, és előbb-utóbb térdre kényszerítjük! Majd meglátod! Vagyis nem látod meg, mert addigra halott leszel! HALOTT LESZEL, ÉRTED?"// <ul> <li>//[["Jaja, értem. Sok sikert mókamiki! Remélem majd azután is találsz okot hogy festékesbödönöket dugdoss a seggedbe, miután én végeztem a "Szardöggel"!"->394]]//</li> </ul>

//"IGEN, A SEGGEMBEN EGY NAGY FESTÉKES BÖDÖN VAN! NESZE! VIDD!"// - üvöltöd, majd ellazítod a farizmaidat. Szállítmányod kicsúszik a helyéről, és a gatyádat letolva koppan az úton. Az őr ettől a látványtól rosszul lesz és elájul. Miután látod, hogy most bizony nem leszel letartóztatva, szóval nincs okod megszakítani a küldetésed, sírva visszatömöd a bödönt, felhúzod a gatyádat, majd hüppögve mész tovább a célod felé. <ul> <li>[[Legyen már vége... ->160]]</li> </ul>

Összeszorított farpofával támadsz az őrre <<pixiBattle "egy_or_nekromantista">> <div class="nextChapter"> Ellenfeled holtan esik össze. Mikor az utolsót csapod rá, a bödön kicsúszik a helyéről és az úttesten landol. Te gyorsan felkapod és csalódottan állapítod meg, hogy nem tört össze, szóval nincs meg a kifogás hogy feladd a küldetésed. Sőt! A formája most még szörnyűbb és szabálytalanabb lett, mint előtte volt. <ul> <li>[[Vissza a bödönt, és irány a cél.... ->160]]</li> </ul> </div>

Megérkezel a célpontodhoz. Ott egy pasas tiszta festékes ruhában vár téged. Úgy néz ki, csak te vagy az egyetlen aki komolyan veszi, hogy ne keltsen feltűnést. Elengeded a farizmod, a bödön pedig kicsúszik. Az alak egy gumikesztyűvel veszi át a csomagot. Forgatja egy darabig, majd megdorgál, hogy ez bizony leesett, és hogy kész szerencse hogy nem lyukadt ki, és hogy jobban is vigyázhatnál a szállítmányra. Te erre nem tudsz reagálni, mert éppen azzal vagy elfoglalva, hogy összeszedd magad. Az alak a zsebébe nyúl, majd egy cetlit vesz elő. <<set $packageCarried to $packageCarried+1>> "Nesze, itt a következő cím!" <ul> <li>[[Nincs sok kedvem hozzá, de folytassuk...->94]]</li> <li>[[Még mit nem! Elég volt!->277]]</li> </ul>

Keresel egy félreeső pontot, ahol úgy érzed fel tudsz mászni feltűnés nélkül. A fal meredek, csúszós, sima, és nagyon kevés a kapaszkodó. Lépésenként próbálsz a tőröddel a sima üvegszerű anyagon lyukakat faragni, hogy valami fogódzkodód legyen. Keservesen kínlódva húzod fel magad, míg el nem érsz a fal tetejéhez. Már éppen sikerül a perembe megkapaszkodnod mikor legnagyobb rémületedre egy őrt látsz fentről rád nézni. Éppen nyitnád a szádat hogy megmagyarázd hogy te csak levegőzni jöttél fel ide, de ő már szurkál is feléd a lándzsájával. Próbálsz kitérni előle, és közben valahogy megragadni a fegyverét hogy annál fogva lerántsd őt a mélybe. Azonban a mászásban annyira elfáradtál, hogy esélyed sincs hogy ezt megvalósítsd. Görcsösen próbálsz kapaszkodni, miközben a lándzsa mély sebeket ejt az arcodon, válladon, és a karodon. Egy idő után a karod nem bírja tovább. Elengeded a peremet, és a mélybe zuhanva szörnyet halsz. !![[Kalandod itt véget ért!->DEATH]]

Az ezüstmedál Zdardagh belső körének jele lehet. Abból szerezni egyet tűnik a legkevésbé balhés megoldásnak. Szerencsére a környékbeli kocsmákban és bordélyokban bőven akadnak a nekromantista kedvenc csatlósaiból. Már csak találnod kell egyet, akinek a medálját meg tudod szerezni. Körbejárod a város legdrágább helyeit, mígnem az egyik előtt beleakadsz a tökéletes áldozatba. Egy hosszú szakállas vénséges figura tántorog ki részegen az egyik bordélyból. Drága bársonyruhákban van, és a nyakában ott fityeg egy ezüstmedál. <ul> <li>[[Elrabolom tőle ->205]]</li> <li>[[Elkérem tőle ->218]]</li> </ul>

Előrántasz egy tőrt, és megfenyegeted, hogy elvágod a torkát, ha azonnal nem adja neked a medált. Az öreg az ijedtségtől rögtön kijózanodik. Lendíti a lábát, és úgy kirúgja a fegyvert kezedből, hogy az felrepül egy szomszédos háztetőre, majd onnét vissza is csúszik az ereszcsatornába. Te előkapod a kardod, és rátámadsz. <<pixiBattle "zdardagh_szolgaja">> <div class="nextChapter"> Az öreg ügyesen küzdött, de a meglepetés ereje nélkül már nem sok esélye volt ellened. A nyakából leszeded az ezüstmedált, majd elkezded rázni és rúgdosni az ereszcsatornát, hogy visszakapd a tőröd. A környéken lakók már az ablakon kihajolva kiabálnak rád, hogy hagyd abba a zajongást, és egyébként is, ha eltörsz valamit akkor azt neked kell kifizetned. Szerencsére mire rádhívnák az őröket, a tőröd megmozdul és a csatornán lecsúszva a lábad elé pottyan. Te elégedetten elteszed, az emberek pedig morogva mennek tovább a dolgukra. <ul> <li>[[Ha tudnák mennyire drága volt ez a tőr nem morognának->235]]</li> </ul> </div>

-//Adjon Isten tekintetes uram!// - köszönsz neki vidáman - //Szeretném a nyakából azt az ezüstmedált elkérni// Ő simán leveszi a nyakából és odaadja. <ul> <li>[[Hát ez könnyen ment ->235]]</li> </ul>

Nyakadba akasztod a medált, és reménykedsz hogy érvényes magában is, és nem kell hozzá személyi vagy lakcímkártya. Ahogy elsétálsz az őrök között lever a veríték. Tudják! Nem vagy ismerős nekik, és lebuksz! Már csak megvárják, hogy túlérj rajtuk és hátbaszúrnak! Hirtelen megfordulsz hogy tetten érd őket mikor rád támadnak. Az egyikük kicsit furcsán néz rád a hirtelen mozdulat miatt, de aztán meglátja az ezüst medálodat. Egy pillanatig vár hogy elmondd, amit szeretnél, de te intesz hogy nincs semmi különös. Ekkor ő a szemeit forgatva leveszi rólad a tekintetét és őrzi tovább a kaput. "Nem kéne annyi tündérkórót tömni a pipádba, és akkor nem ijedeznél folyamatosan, te felkapaszkodott csicska" - mormogja a bajsza alatt. Kicsit kísért hogy odamenj hozzá, és elmondd hogy a tündérkórót te még életedben nem próbáltad ki, és egyenesen kikéred magadnak a feltételezést is, de aztán rájössz hogy ezzel csak feleslegesen hívnád fel magadra a figyelmet. Inkább mintha meg sem hallottad volna, mész be a kapun. <ul> <li>[[Tündérkórózósnak nézet.... ezt nem hiszem el.... Hát úgy nézek én ki?->304]]</li> </ul>

Megérkezel az erődítmény belső udvarába. A tér közepén egy emelvényen egy akasztófa áll. Az erődítmény főépületének - Zdardagh otthonának - a bejáratát két állig felfegyverzett ork őrzi. Sem a városi őrök, sem a nyakukban ezüstmedált hordó kiváltságosok nem mennek arra. Mikor a városban járkáltál, itt-ott hallottál utalásokat arra, hogy magába az épület belsejébe csak az elit ork katonák és élőhalottak léphetnek be - no meg azok, akiket a nekromantista személyesen hív meg. Azaz szinte teljesen kizárt, hogy ezeket az őröket is megtéveszd. Jobb kéz felől a vesztőhely ketreceit látod, ahol a hamarosan kivégzendő rabok tengetik az utolsó napjaikat. Ugyan a két ork legyőzhetőnek tűnik, a mögötted levő kapu még tárva-nyitva. Szóval nem szabad nagy lármát csapnod, mert ha kint megneszelik hogy illetéktelenül vagy itt, akkor a városi őrök a segítségükre sietnek és jaj neked! <ul> <li>[[Megpróbálom bezárni a kaput magam mögött, hogy ne tudjanak utánam jönni többen->187]]</li> <li>[[Körülnézek a tömlőcöknél->75]]</li> </ul>

Előrántod a kardod és nekitámadsz az őröknek. Azok gondolkodás nélkül riadót fújnak - úgy néz ki fel vannak készítve erre a szituációra is. Alig lendülsz támadásba, már ott áll körülötted vagy két tucat őr, lándzsájukat feléd szegezve. Annyira szervezettek, hogy esélyed sincs se megszökni, se ellenállni. Hősiesen próbálsz küzdeni, de hiába is próbálkozol bármivel, a hibátlanul dolgozó őrök tűpárnát csinálnak belőled. Száz meg száz sebből vérezve leheled ki a lelked a Halál erődítményének kapujában. !![[Kalandod itt véget ért!->DEATH]]

Jó ötlet! A diszkrét diplomácia útja is éppúgy járható, mint a nyers erőszaké! De vajon hogy kellene rávenned őket, hogy beengedjenek? <ul> <li>[[Könyörgök nekik.->250]]</li> <li>[[Egyiknek a bizalmába férkőzök->44]]</li> <li>[[Kiadom magam őrnek->356]]</li> </ul>

Odamész az őrökhöz és térdre borulsz előttük. - //"Léééégyszilééégysziii engedjetek beeee!"// - nyafogod. Az őrök először nem tudják hova tenni mit akarsz. Te folytatod a porban csúszva folytatod a könyörgést: //"Egy indurka-pindurka szívességet várok csak tőletek! Csupán egy apró-cseprő jelentéktelen semmiséget! Csak annyit hogy hadd sétáljak be a kapun és elvégezzem ott a dolgomat és aztán megyek is! Eskü!"// Az egyik őr gyanakodva megkérdezi hogy mégis mi is az a dolog amit odabenn el akarsz végezni. Ez az! Horogra akadtak! Most nem szabad elrontani. "Csak egy icuri-picuri kis merényletecskét elkövetni Zdardaghocsak ellen! Hát olyan nagy kérés ez?" - csúszik ki a szádon miközben a lába előtt fetrengesz hízelegve. Mire észbe kapsz hogy ezt talán nem kellett volna elmondanod, az őr már riadót is fújt. Felpattanni sincs időd a földről, már körülvettek, és lándzsákat szegeznek rád. Előrántod a kardod, de már hiába. A jól szervezett alakulat egy emberként mozogva szurkál halálra téged minden irányból. !![[Kalandod itt véget ért!->DEATH]]

Kifigyeled az őröket, és mikor szünetre megy az egyik, utána haladsz. Mikor leül picit pipázgatni, horgászós magazint olvasni, meg kávézni, megkérdezed, van-e mellette egy szabad hely. Ő csak vállat von. Te letelepszel, és szintén rágyújtasz egy pipára. Egy darabig csendben ültök, aztán megköszörülöd a torkod, és elmondod, hogy te is nagy horgászat rajongó vagy, és elkezdesz a Fish 'R PWR és a GundamBoyz orsókról beszélni. Erre felcsillan a szeme és leteszi az újságot. Szinte mindenben egyetértetek ami a horgászással kapcsolatos. Ő is hozzád hasonlóan elégedetlen az új FishDestroyR botokkal. Mióta elkezdték szélesíteni a termékkínálatukat, tök kényelmetlen lett a fogásuk. Te felhozod hogy ez azért van, mert egyre több a női horgász, és az ő kezüknek más az anatómiája, és ehhez akarnak igazodni. Az őr szomorúan legyint. Hát igen, ezek a nők mindent tönkretesznek. Neki a felesége utálja, ha horgászni megy, mert akkor a nyolc gyerekük mind őt nyúzza, de hát most ő ezzel mit csináljon? Nem ő szülte meg őket, hanem az asszony! Most akkor viselje szépen ő a gondjukat! Egyébként is, ez női munka. A gyerekekkel sem inni, sem verekedni, sem horgászni elmenni nem lehet. Te megértően teszed vállára a kezed. Hát igen! Nehéz az élet mikor az embert nem érti meg senki, és mindenki csak csicskáztatni akarja. Ő egy darabig szótlanul ül, majd könnyes szemmel néz rád. Azt mondja sosem volt még ilyen jó barátja, akivel ilyen rövid idő alatt ennyire jól megértették volna egymást. Más már rég felhozta volna, hogy a gyerek megcsinálásához ketten kellettek. Bezzeg te mindenféle ítélkezés nélkül fordulsz felé! Mikor vége az őr szünetének, körülnéz, és lassan összeszedi a cuccait, hogy visszamenjen dolgozni. Ám egy pillanatra megáll és vigyorogva néz rád. - //Te, menjünk már el horgászni!// - veti fel az ötletet. - //Most?// - //Most hát!// <ul> <li>//[[Menjünk! ->81]]//</li> <li>[[Megmondod hogy sajnos nem lehet, mert dolgod van->320]]</li> </ul>

//"Benne vagyok"// - pattansz fel. Az őr nagy vidáman megy a kapitányához. Elmondja hogy hasmenése van, és most nem kamuzik, és ez alkalommal nem horgászni megy. A kapitány forgatja kicsit a szemét, de végül elengedi, mert nem meri ott tartani, hátha összefossa magát, és akkor ugye mi lesz az őrség tekintélyével. Elmentek az őr házához, az benyit és utasítja a hullafáradt és csontsovány feleségét, hogy most azonnal csomagoljon uzsonnát, és hozza elő a horgászbotját, mert ő pecázni megy a legjobb barátjával, aki lehet este is itt alszik. Szóval legyen fényesre kitakarítva a hálószoba, és szedjen elő magának ágyneműt, mert ő ma este kinn alszik a kanapén. Az őr aztán oldalba bök és röhögve megjegyzi: //"Ne aggódj, nem fogok veled egy ágyban aludni. Ő kijön ide, én alszok az ő ágyában, te meg megkapod az enyémet. Az a kényelmesebb! Hogy aztán ne mondhasd, hogy nem tudom hogy kell bánni egy vendéggel."// A feleség csoszogva és morgolódva szendvicseket csinál nektek. Ti felpakoltok és elindultok a tóhoz. Útközben vidáman beszélgettek. Az őr elmondja hogy ez egy mesterséges tó. Eredetileg egy tömegsír volt, de aztán valaki kitalálta, hogy ideális tároló lesz ez a város szennyvízének. Azóta oda van kivezetve. Annyi összegyűlt, hogy már egy kész tó lett belőle, amit zsilippel engednek le, mikor túltelik. A vize sötétbarna, és a benne élő halakat nem érdemes megenni, ha jót akar magának az ember. Megérkeztek, és a gyomrod felfordul a büdöstől. Az őrt viszont úgy néz ki a szag egy cseppet sem zavarja. Leültök és elkezdtek horgászni. Közben elmajszoljátok a feleség által készített szendvicseket. Kicsit fura, mandulás ízük van, de nem akarod újondsült barátodat megsérteni, hogy kritizálod a felesége konyhaművészetét. Viccelődtök és pecáztok tovább, mikor egyszer csak azt látod, hogy feláll a székéből, görcsösen rángatózni, és hányni kezd. Te is felpattansz hogy megnézd mi baja, azonban ekkor téged is elfog a rosszullét és összeroskadsz. Ahogy a parton fetrengtek kínok között, belecsúsztok a vízbe. A méreg amit az őr felesége tett a szendvicseitekbe végez veletek. Hulláitokat pedig falatonként elhordják az eltorzult mutáns halak. !![[Kalandod itt véget ért!->DEATH]]

Szomorúan csóválod a fejed. Sajnos most nem lehet. Viszont megígéred, hogy mindenképp elmész vele, de előbb egy nagyon fontos dolgot kell elintézned, ami nem tűr halasztást. Ő megértően bólogat. Hát sajnos tényleg nem lehet csak úgy horgászni menegetni folyamatosan. Pedig milyen jó is lenne! Mikor felkerekedik és elindul vissza az őrhelyére, vele tartasz. Végig elmélyülten beszéltek a halakról, orsókról, csalikról, és arról, hogy a nők mindent csak tönkretesznek. Annyira belemelegedtek a társalgásba, hogy fel sem tűnik neki, hogy a kapuban nem visszamész az utca felé, hanem be egyenesen besétálsz az erődítménybe. <ul> <li>[[Smooooth operatoooor->304]]</li> </ul>

Hogy sikerüljön ez a terved, nem elég őrnek mondanod magad, úgy is kell kinézned. Azaz valahonnét ruhát kell szerezned. Feltűnés nélkül járkálsz körbe, és próbálsz olyan őrt találni, akinek a méretei passzolnak hozzád. Mamarosan sikerül is! Hatalmas szerencséd van - úgy néz ki éppen leváltották, és most megy szünetre. <ul> <li>[[Megpróbálom megvesztegetni, hogy nekem adja a ruháit->395]]</li> <li>[[Elcsalom valami indokkal->216]]</li> </ul>

//"Elnézést őr uram! Van egy pillanata?"// - futsz utána. Ő nem szól, csak kérdőn bámul téged. Te rögtön a lényegre térsz: //"arra gondoltam őr uram, hogy esetleg nem lenne-e kedve megválnia az egyenruhájától! Természetesen jó pénzért cserébe!"// Az arcán felháborodást látsz. Gyorsan próbálod menteni a helyzetet. //"Mármint nem szeretnék semmi rosszat! Maga csak leveszi a ruháját, hátat fordít nekem, én pedig diszkréten behatolok! Észre sem fogja venni! Nem mellesleg pénzem is van annyi, hogy megérje ez magának"// Az őr látványosan egyre dühösebb és megmarkolja a lándzsáját. Te folytatod a magyarázkodást. //"Úgy értem, magát Zdardagh fizeti - biztosan egész busásan! Azonban most én is fizetnék, hogy egyszer megtehessem azt amit ő rendszeresen szokott! Hát mi ebben a rossz?"// Alighogy végigmondod, már kapod is az arcodban az erős ütést a lándzsa tompa végével. A földre rogysz és elveszted az eszméletedet. Hasogató fejfájással ébredsz egy tömlöc mélyén. Később megtudod, hogy téged "a város őrségével szemben elkövetett illegális prostituálásra való kísérlet" miatt zártak be. Ez egy igen súlyos bűncselekmény, ami miatt itt 350 év börtön, és a közügyektől való végleges eltiltás jár. Életed hátralevő részét egy szűk és nyirkos cellában tengeted, meleg víz és főtt kaja nélkül. !![[Kalandod itt véget ért!->DEATH]]

//"Őr uram, kérem! Valami sürgős vészhelyzet van! Tessen gyorsan jönni, mert jaj de nagy baj lesz!"// - kiabálod. A kötelességtudó őr ekkor szolgálatba helyezi magát, és megkérdezi hogy segíthet. Te pánikot tettetve, mutogatva rohansz be egy elhagyatott sikátorba. Ő fut utánad. Mikor eléggé messzire értek megtorpansz. Az őr beér téged, és megkérdezi hogy mondd, mi baj. <ul> <li>//[["Szükségem van a ruhádra!" ->120]]//</li> <li>[[Megpróbálom valahogy elterelni és leütni->88]]</li> <li>[[Megtámadom ->207]]</li> </ul>

//"Szükségem van a ruhájára! Most azonnal!"// - kiáltod kétségbeesetten - //"Nincs idő megmagyarázni! Csak tegye amit mondok! "// Az őr sietve kapkodja le a ruháit és nyomja őket a kezedbe. <<set $cleanClothes to true>> //"Köszönöm uram! Igazán nagy szolgálatot tett! Ezt biztos jelzem a felettesének!"// kiabálsz vissza, ahogy rohanva elhagyod a sikátort. <ul> <li>[[El sem hiszem hogy ez működött!->152]]</li> </ul>

//"Ott! Abban ami van! El sem hiszem! Nyissa csak ki, nézzen bele! "// - mutogatsz neki egy konténert kétségbeesést tettetve. Mikor odafordul hogy megnézze miről beszélsz, te elővonod a kardod, mögé lépsz, és egy suhintással levágod a fejét, ami labdaként gurul végig a sikátor kövén. A ruhája ugyan csupa vér lett, de jobb mint a semmi. A fejet gyorsan berúgod egy szemétkupac alá, a holttestet levetkőzteted és meztelenül egy kukába gyömöszölöd. <ul> <li>[[Imhol az álcázás mestere!->152]]</li> </ul>

Semmit sem szólsz, csak előrántod a kardod, és nekitámadsz. <<pixiBattle "egy_or_nekromantista">> <div class="nextChapter"> Ezek az őrök úgy vannak kiképezve, hogy csapatban hatékonyak igazán. Mivel egyedül van, könnyedén elbánsz vele. A ruhája ugyan csupa vér lett, de ez is jobb mint a semmi. Kapkodva levetkőzteted, a holttestet pedig belegyömöszölöd egy kukába. <ul> <li>[[Imhol az álcázás mestere! ->152]]</li> </ul> </div>

<<if $cleanClothes is true >> Minden probléma nélkül elsétálsz az őrök mellett. Kicsit furán néznek rád, mert nem vagy ismerős nekik. De te annyira barátságosan biccentesz feléjük, hogy elhiszik hogy közülük való vagy. <ul> <li>[[Sima ügy!->304]]</li> </ul> <<else>> Az őrök eléd állnak, mikor megpillantanak, és azt kérdezgetik mi történt. Te egy darabig zavartan bámulsz, de aztán eszedbe jut hogy a ruhád csurom vér. Lehet nem ártott volna kimosni mielőtt használatba veszed. Késő bánat! Gyorsan tenned kell valamit! <ul> <li>[[Leleplezem magam->77]]</li> <li>[[Kamuzik valamit->6]]</li> </ul> <</if>>

//"A vér nem az enyém! De ha akarjátok a tiéteket is hozzáadhatom!"// - kiáltod, majd lekapod magadról az egyenruhát. Most teljes dicsfényében látszik a hagyományos kalandozói gúnyád. Az őrök ezt látva riadót fújnak, megjelenik egy tucatnyi társuk, és lándzsájukat neked szegezve körülállnak téged. Lehet kicsit korai volt leleplezned magad. Próbálsz küzdeni, de minden irányból jönnek a szúrások és ütések. Hamarosan száz meg száz sebből vérezve zuhansz holtan a földre. !![[Kalandod itt véget ért!->DEATH]]

//"Őrjáraton voltam! Őrdolgokat csináltam!"// - mondod, és próbálsz valamit kitalálni. //"Mi folyamatosan őrdolgokat csinálunk meg őrjáratozunk, de sosem nézünk ki így."// méltatlankodik az egyikük. //"Akkor lehet nem dolgoztok elég keményen?? Lehet nem merítitek magatokat fülig az alvilág véres-sötét bugyraiba?? Nem hadakoztok alattomos zsebmetszőkkel a sikátorokban, akiknek ha levágod a fejét szökőkútként spriccel a nyakából a vér és terít be mindent? Egész nap csak a lándzsákra támaszkodva henyéltetek mi? Néha letaperoltok egy-egy erre járó nőt motozás címen, aztán elröhigcséltek, ugye? Tudjátok most honnét jövök? A szomszéd utcában megőrült a hentes! Bárdjait suhogtatva terrorizált mindenkit! Az üzlete előtti véres sárban fetrengve bírkóztam vele életre-halálra! Ezért ennyire szutykos és véres a ruhám!"// Az őrök kicsit meghökkennek és feszengeni kezdenek. De azért kötik az ebet a karóhoz, hogy a városi őrség büszke tagja azért mégsem mutatkozhatna így az emberek előtt. //"Akkor talán engedhetnétek hogy összeszedjem a tartalék ruhámat, amit az erődítményben tartok az öltözőben???"// - kiáltod rájuk dühösen. Erre ők nagyon elszégyellik magukat és továbbengednek. <ul> <li>[[Mázli hogy tényleg az erődben van az öltöző...->304]]</li> </ul>

Ahogy a ketrecekhez mész, egy szakállas rozoga figura elkezd vadul integetni neked. Elmondja, hogy látja rajtad hogy te nem Zdardagh embere vagy, és hogy többrendbeli minősített nekromantizmus-káromlásért fel akarják akasztani. Azt kéri, hogy segíts neki kiszabadulni. Cserébe ugyan semmit sem tud neked adni, de nagyon reméli hogy megelégszel a meleg érzéssel ami belülről elönt, mikor valami jót teszel, hiszen a jót cselekedni már önmagában jutalom. <ul> <li>[[Kiszabadítom->302]]</li> <li>[[Nem szabadítom ki->237]]</li> </ul>

Odarohansz az őrökhöz, és kétségbeesetten integetsz nekik, hogy a rab rosszul lett. Gyorsan odafutnak megnézni mi történt vele, hisz az ő dolguk lett volna kivégezni. Amit meg is tettek volna - majd valamikor az ebédszünet után. Mikor meglátják mi történt, igencsak kétségbeesnek. A főnök azt mondta fel kell akasztani, erre le van vágva a feje. Most ha csak szívroham vagy agyvérzés vitte volna el, akkor fellógatták volna, aztán senki sem tudta volna meg mi történt. Az orkok elkezdenek azon vitatkozni, hogy hogyan úszhatnák meg a büntetést ami ezért jár. - //Varrjuk vissza a fejét!// - mondja az egyik - //Hülyeség, mondjuk azt hogy gyenge volt a nyaka és leszakadt a feje mikor akasztottuk.// - vitatkozik a másik - //De hát ott látszik hogy karddal lett levágva!// - //Még mindig jobb megoldás, minthogy hirtelen megtanuljunk varrni!// A vita egyre élesededik, te pedig észrevétlenül beosonsz a Zdardagh otthonába vezető ajtón. <ul> <li>[[Hamarosan úgysem lesz főnökötök akinek magyarázkodni kell->194]]</li> </ul>

Leakasztod a közeli oszlopról a kulcsot, és kinyitod a ketrecet. A rab hálálkodva szorítja meg a kezed, majd elkezd vadul a kapu felé rohanni. <ul> <li>[[Hagyom futni->292]]</li> <li>[[Megölöm mielőtt elfuthatna->334]]</li> <li>[[Szólok az őröknek->337]]</li> <li>[[Várok egy picit, és csak azután szólok az őröknek ->343]]</li> </ul>

Nagyot nevetsz a rabon. Ugyan miért is foglalkoznál a csip-csup ügyeivel? Kinyírod Zdardagh-ot, elvisz a mágikus kommandó, őt meg csak kiszabadítja valaki aki erre jár. Neked pedig sem időd, sem kedved nincs ahhoz, hogy elvonszold magad a két méterre levő oszlophoz, nyüglődj a kulcs kampóról való leakasztásával, majd visszasétálj még két métert, csak azért hogy a lakattal kelljen még súlyos másodperceket babrálnod. Nincs az az isten hogy te ennek a tortúrának kitedd magad, szóval felejtsen is el téged. Már éppen faképnél hagynád a rabot, mikor az dühösen elkezd az őrökért ordibálni. Visszaugrasz felé, és próbálsz a kardoddal beszúrni a rácsok között hogy elhallgattasd, de ő mindig elhúzódik. Rossz hír, hogy mind az ork katonák, mind a városi őrség tagjai meghallják a lármát, és azonnal lecsapnak rád. Reagálni sincs időd, a városi őrök körbevesznek a lándzsáikkal, és agyonszúrkálnak. Mikor már a sebesüléseidtől mozdulni sem bírsz, az egyik ork katona megálljt parancsol nekik. Az őrök felemelik a lándzsáikat és hátrébb húzódnak, ő pedig odasétál hozzád és a fejedre lép a teljes testsúlyával. A koponyád összeroppan, mintha csak egy alufóliába csomagolt hamburger lenne, amit túlkecsapoztak, ezért a vevő mérgében a földhöz vágta és ráugrott. Hogy a rab kegyelmet kapott-e végül, amiért segített az elfogásodban, már nem tudod meg soha. !![[Kalandod itt véget ért!->DEATH]]

A rab kirohan a kapun, ahonnét hamarosan hallod a városi őrök ordibálását, és a csizmadobogást. Mikor kikukucskálsz látod, hogy senki sem maradt a közelben, így nem kell attól tartanod hogy az orkok erősítést kapnak. Te előhúzod a kardodat, odasétálsz hozzájuk, és meg is támadod őket. <<pixiBattle "ket_ork">> <div class="nextChapter"> A két ork holtan fekszik a földön. Szabad az út befelé! <ul> <li>[[Főnökötök is erre a sorsra jut!->194]]</li> </ul> </div>

A rab kirohan a kapun, ahonnét hamarosan hallod a városi őrök ordibálását, és a csizmadobogást. Mikor kikukucskálsz, azt látod hogy senki sem maradt a közelben. Te odaszaladsz az orkokhoz, és a térdedre támaszkodva lihegve mondod nekik, hogy a rab megszökött. Előadsz egy mesét, miszerint te csak erre jártál, mikor láttad hogy a figurának egy mágikus holló hozott egy tolvajkulcsot, amivel kiengedte magát. Megpróbáltad feltartóztatni, de fellökött és kereket oldott. A városi őrök látták, és megpróbálták elkapni, de láthatóan nincsenek a helyzet magaslatán. Az orkok ledöbbenve hallgatnak. Nekik kellett volna a rabot kivégezniük, csak nem volt még kedvük, és az ebédszünet utánra halasztották. Ha nem hozzák minél hamarabb vissza, nagy bajban lesznek. Először elkezdik egymást hibáztatni, majd mikor rájönnek hogy ez nem segít rajtuk, káromkodva rohannak ki a kapun a rabot megkeresni. Te pedig egyedül maradsz a Zdardagh otthonába vezető ajtóval. <ul> <li>[[Irány befelé!->194]]</li> </ul>

A rab még ki sem ért a kapun, te már kiabálsz az orkoknak. //"Segítség! A rab kiszabadult! Egy mágikus holló hozott egy tolvajkulcsot neki!"// Az orkok rögtön elhagyják az őrhelyüket, és elkezdik a rabot üldözni! Mielőtt kirohan a kapun, el is tudják csípni. Visszaviszik a ketrechez, ahol gyorsan eltörik még a lábait mielőtt visszazárják. Amíg ezzel foglalatoskodnak, te beosonsz az őrizetlen ajtón. <ul> <li>[[Nem lennék a rab helyében....->194]]</li> </ul>

Egyet suhintasz, és a rab szakállas feje a porba hull. Na, ez is megvolt. De ennek mi értelme lehetett? <ul> <li>[[Szólok az őröknek hogy meghalt a rab->288]]</li> <li>[[Elkezdek focizni a fejével->60]]</li> </ul>

Becsukod magad mögött az ajtót és ráhúzod a hatalmas mágikus reteszt. Közel vagy! Már csak meg kell találnod a nekromantistát, eltenni láb alól, és durroghatnak a pezsgők! El is indulnál, de nem tudod merre kell menni. A falon látsz egy térképet, ami mutatja a Zdardaghoz vezető utat. A nekromantista személyes lakhelyéhez az élőhalott-tenyésztőn át vezet közvetlen út. Ez egy halálfejjel van jelölve. Most hogy ez a szimbólum halálos veszélyt jelez, vagy csak díszítés, nem tudod megmondani. A másik alternatívák mind hosszabbak kicsit. Zdardagh személyes lakosztályába a tróntermén át vezet az út. A trónterem a kinytárból nyílik, oda pedig vagy az orkbarakkokon, vagy a fogadótermen keresztül lehet eljutni. <ul> <li>[[Az élőhalott-tenyésztőn át megyek->294]]</li> <<if $townResolved is 2>> <li>[[Az orkbarakkok felé megyek->233]]</li> <<elseif $townResolved is 1>> <li>[[Az orkbarakkok felé megyek ->299]]</li> <<else>> <li>[[Az orkbarakkok felé megyek ->198]]</li> <</if>> <<if $townResolved is 2>> <li>[[A fogadóterem felé megyek->58]]</li> <<elseif $townResolved is 1>> <li>[[A fogadóterem felé megyek ->313]]</li> <<else>> <li>[[A fogadóterem felé megyek ->376]]</li> <</if>> </ul>

Belerúgsz a rab fejébe, ami hatalmas ívben repül, egyenesen az ork katonák lába elé. Ők egy pillanatig meglepetten néznek, majd mikor intesz nekik, hogy rúgják vissza, készségesen eleget tesznek neked. Egy darabig irigykedve nézik ahogy rohangálsz vele meg dekázgatsz. Mikor legközelebb feléjük rúgod a fejet, már nem csak egyszerűen visszapasszolják, hanem rohannak ők is játszani veled. A foci már csak egy ilyen nemzetközi-fajközi nyelv. Egy darabig hárman fociztok. Az orkok végül annyira belemelegednek a játékba, hogy észre sem veszik, mikor beosonsz az ajtón amit őrizniük kellett volna. <ul> <li>[[...és gól!->194]]</li> </ul>

Hős kalandozó vagy. Annak születtél, és úgy is nevelkedtél. Ahol tudsz, segítesz a bajbajutottaknak. Ha egy falut goblinok támadnak meg, ha egy démon által irányított szekta embereket rabol, vagy ha kentaúr huligánok dézsmálják a falu javasasszonyának veteményesét, te vagy az első, akinek szólnak. A környéken igazi hírességnek számítasz, és ezzel te is tisztában vagy. Ennek ellenére meglepetésként ér, amikor egy nap maga az uralkodó hívat magához. Egy ilyen magas rangú személyt nem illik megváratni, ezért rögtön összeszeded a cókmókod, és sietsz a palotába. A trónterembe lépve személyesen a birodalom teljhatalmú ura, Mantikórszívű Bölcs Ardagir fogad. //A világot pusztulás fenyegeti// – zengi, miközben feláll a trónusáról. – //Zdardagh, a gonosz nekromanta halálmágus, a Birodalom ősi ellensége, bűzös orkokból és élőhalottakból toborzott seregével támadásra készül ellenünk! Egy rendkívül nehéz küldetést szánunk neked: meg kell ölnöd Zdardaghot! Ahhoz, hogy ezt véghez vidd, először el kell jutnod Sasgarhad városába, ahol egy számodra kirendelt birodalmi hajó vár. Ezzel fogsz tovább utazni Urug'ghmughurra, a Félelem szigetére. Ott el kell jutnod Skhra'kangába, a nekromantizmus fővárosába. Útközben számos más település is utadba fog akadni. Zdardagh ezekből a helyekből szerzi meg a nyersanyagokat, melyekkel gonosz birodalmát fenntartja. Ha sikerül elvágnod ezeket a városokat tőle, ereje jelentősen meg fog fogyatkozni. Ha elérsz Skhra'kangba, meg kell találnod az utat a Halál Erőditményébe, ahol Zdardagh él. Ha már bent vagy, csupán annyi a dolgod, hogy megkeresed és megölöd őt! Amint ezt elvégezted, egy speciálisan kiképzett elit máguskommandó teleportál oda, hogy kihozzon téged. Menj hát, és ne feledd: a Birodalom, sőt az egész világ sorsa a te kezedben van! Te vagy az utolsó reményünk!// <ul> <li>[[Kezdjük!->Trónterem]]</li> </ul>

Az élőhalott-tenyésztő ajtajának szélén végig mágikus fecnik darabkái vannak. Egyetlen van ami ép, és azon láthatod is, hogy egy nagyon erős záróvarázslat van ráírva. Ugyan mi lehet az, amit ennyire be kell zárni? - nevetsz fel hangosan. Egy mozdulattal letéped a cetlit és benyitsz az ajtón, és meg is látod mi az, amit ennyire be kell zárni. Egy hatalmas, jéghideg terem, ahol hegyekben állnak az oszladozó holttestek. Fölöttük végig csövek futnak, amikből folyik rájuk valami sárgás-zöldes büdös folyadék, oldalról pedig hatalmas lámpák világítják meg őket. A terem túlfelén a nekromantista szobájába vezető ajtó. Odaérni azonban esélyed sincs, mert a holttestek elkezdenek mocorogni, majd feltápászkodnak és megindulnak feléd, elzárva az oda vezető utat.. Kirohansz, és megpróbálod visszazárni az ajtót, de a cetli már elszakadt. Próbálsz menekülni, de nem ismered ki magad az erődítményben így egy zsákutcában kötsz ki. Az előhalottak lassan csoszogva beérnek téged, beléd kapaszkodnak, letepernek és elkezdenek marcangolni. Elájulsz a fájdalomtól. Mire teljesen darabokra tépnének megfulladsz a rengeteg rád nehezedő test súlya alatt. Ekkor leszállnak rólad, és elkezdenek céltalanul csoszogni. A nyálukban levő mágikus vírus elkezd benned dolgozni, és hamarosan csatlakozol hozzájuk. Néhány óra múlva Zdardagh lenéz, hogy megtudja mi ez a morajlás mindenhol, és meglátja hogy az előhalottjai kijutottak. Káromkodva terel titeket a tenyésztőbe, majd az ajtóra felrak egy újabb zárcetlit. Ezúttal még egyszer leellenőrzi, hogy rendesen tart-e a ragasztása. !![[Kalandod itt véget ért!->DEATH]]

Úgy döntesz, a barakkokon át mész Zdardagh lakosztálya felé. Előrántott karddal berúgod az ajtót, és egy hangos csatakiáltással veted be magad a terembe. A barakkokban alig teng-leng bárki. Néhány ork kártyázgat egy asztalnál, mások az ágyakon heverésznek és olvasgatnak. Mikor berontasz a terembe néhányan rád néznek, majd vállat vonva folytatják a dolgukat. Úgy néz ki jó ötlet volt időt tölteni azzal, hogy Zdardagh-ot elvágd a szövetségeseitől a szigeten. A csapataiból alig néhány katona maradt, és azok is demotiváltak. Mikor elsétálsz közöttük azért fél szemmel figyelnek, hogy nehogy ellopj valamit tőlük, de mikor elég távolra kerültél már nem foglalkoznak veled. <ul> <li>[[Tovább a kincstárba! ->83]]</li> </ul>

Úgy döntesz a barakkokon át mész Zdardagh lakosztálya felé. Előrántott karddal berúgod az ajtót, és egy hangos csatakiáltással veted be magad a terembe. Úgy néz ki, útközben érdemes volt azon dolgoznod, hogy elvágd Zdardagh-ot a legfőbb szövetségesei közül legalább egytől, mert az orkbarakk láthatóan nincs teljes kapacitáson. <<pixiBattle "csapat_ork">> <div class="nextChapter"> Legyőzöd a néhány utadba kerülő orkot, majd haladsz tovább a kincstár felé. <ul> <li>[[Ez nem volt valami nehéz->83]]</li> </ul> </div>

Úgy döntesz a barakkokon át mész Zdardagh lakosztálya felé. Előrántott karddal berúgod az ajtót, és egy hangos csatakiáltással veted be magad a terembe. A terem tele van elszánt, állig felfegyverzett orkokkal, akik rögtön körülvesznek, és felszólítanak, hogy azonnal tedd le a fegyveredet. <ul> <li>[[Megküzdök velük->212]]</li> <li>[[Megadom magam->47]]</li> </ul>

Két kézzel nekitámaszkodsz a fogadóterem hatalmas ajtajának és belököd azt, majd mielőtt az teljesen kinyílna, rántod is elő a kardod. Odabenn teljesen sötét van, ami szokatlan egy fogadóteremnél. Mikor a szemed kicsit hozzászokik, látod hogy a gyertyák nem égnek, őrök pedig nincsenek. Mikor megfogod a radiátorokat, érzed hogy hidegek. Úgy néz ki jó ötlet volt időt tölteni azzal, hogy Zdardagh-ot elvágd a szövetségeseitől a szigeten. A hatalma rövid időre akkora csorbát szenvedett, hogy még a fogadótermet sem üzemelteti ha éppen nem tartózkodik ott. A sötétben óvatosan tapogatózva megkeresed a kincstár ajtaját, és belépsz rajta. <ul> <li>[[Jó hogy nem rúgtam bele semmibe véletlenül ->83]]</li> </ul>

Két kézzel nekitámaszkodsz a fogadóterem hatalmas ajtajának és belököd azt, majd mielőtt az teljesen kinyílna, rántod is elő a kardod. Az odabenn félhomályban üldögélő orkok morogva feltápászkodnak és neked támadnak. <<pixiBattle "csapat_ork">> <div class="nextChapter"> Úgy néz ki, útközben érdemes volt azon dolgoznod, hogy elvágd Zdardagh-ot a legfőbb szövetségesei közül legalább egytől, mert az őrök nagyon motiválatlanok voltak, és csak ilyen tessék-lássék módon harcoltak. <ul> <li>[[Irány a kincstár->83]]</li> </ul> </div>

Két kézzel nekitámaszkodsz a fogadóterem hatalmas ajtajának és belököd azt, majd mielőtt az teljesen kinyílna, rántod is elő a kardod. A fényesen kivilágított hatalmas terem tele van állig felfegyverzett, mindenre elszánt orkokkal, akik pillanatok alatt körbevesznek, és felszólítanak, hogy azonnal tedd le a fegyvert. <ul> <li>[[Megküzdök velük!->212]]</li> <li>[[Megadom magam->47]]</li> </ul>

Erősen megmarkolod a kardodat, és az orkoknak támadsz. Egyből le is vágsz hármat belőlük. A többiek gyorsan kapcsolnak és körülvesznek. Akárhogy is harcolsz, nem tudsz minden irányba egyszerre védekezni. Miközben egyszerre két ork kényszerít védekezésre szemből, egy harmadik hátulról úgy lecsap rád egy buzogánnyal, hogy a koponyád menten szilánkokra törik. Mire a tested földet ér, már ki is múltál. !![[Kalandod itt véget ért!->DEATH]]

Az orkok megragadnak, megkötöznek, és az erőd belsejében található tömlöcökhöz visznek. Ott elveszik a fegyveredet, bepakolják egy ládába, téged pedig durván belöknek az egyik nyirkos és sötét cellába. Az ajtó mellé állítanak egy őrt, aztán egymás vállát veregetve mennek vissza a dolgukra. <ul> <li>[[Így jártam. Maradok a cellában->239]]</li> <li>[[A sarokba szarok->311]]</li> <li>[[Betegnek tettetem magam, hogy bejöjjön az őr, aztán leütöm->132]]</li> </ul>

Benyitsz a kincstárba, és eláll a lélegzeted a csodálkozástól. A terem sok helyen plafonig van rakva arannyal és drágaköves ládákkal. A csillogástól szinte megvakulsz. Mikor hozzászokik a szemed a látványhoz, ismét eláll a lélegzeted - ezúttal a rémülettől. A terem közepén egy hatalmas aranyhalmon egy gigantikus vörös sárkány alszik. Rajta keresztül kell eljutnod valahogy Zdardagh személyes lakosztályába. Annyi szerencséd van, hogy a sárkány nem okádhat idebenn tüzet, mert a nekromantista ebben a helyiségben tárolja a PB-gáz palackjait is. <ul> <li>[[Mit nekem egy sárkány! Támadás! ->72]]</li> <li>[[Megpróbálom magam mellé állítani a sárkányt->108]]</li> <li>[[Elosonok a sárkány mellett->347]]</li> <li>[[Felrobbantom a sárkányt a palackokkal->103]]</li> </ul>

Leülsz a cellában a koszos, büdös, és poloskákkal teli matracra és álomra hajtod a fejed. A sors nem hiába hozott pont ide! Nyilvánvalóan arra rendeltettél, hogy ebben a cellában töltsd életed hátralevő részét. A napok üresen és unalmasan telnek, de te elfoglalod magad az élet nagy kérdésein való töprengéssel. Néhány hét múlva egy ork röhögve közli veled, hogy élőhalott- eleséggé minősítettek téged, és már csak napjaid vannak hátra. Először kétségbeesel a közelgő kínhalál gondolatától, de aztán megbékélsz vele. Sőt! Az életed elvesztésének gondolata új perspektívába helyez mindent, és megvilágosodsz! Simán választ találsz a kérdésekre, amiken a birodalom legnagyobb filozófusai vitatkoztak már évezredek óta, és a véreddel fel is írod mindet a falra. Mikor egy kötélen belógatnak az élőhalottak közé eleségnek, kivégzőid legnagyobb csalódására egy nyikkanást sem hallatsz. Elméd már túl van az életen, anyagon, és fájdalmon. Írásaid még néhány hétig ott virítanak a cella falán, míg egy olvasni nem tudó ork egy takarítás alkalmával le nem vereti sterimobbal. !![[Kalandod itt véget ért!->DEATH]]

Letolod a nadrágod, beguggolsz a sarokba, és elvégzed a dolgod. Mikor a szag kiér a cellából, az őr dühösen káromkodva szidalmazni kezd téged. //"Te csak úgy ideszarsz a cellába, és az teljesen normális, mi? Mi orkok minden nap kétszer végzünk rituális tisztálkodást, különben társaink kitagadnak minket. De persze ránk mondják, hogy igénytelenek meg büdösek vagyunk! Ha egy ilyet bármelyikünk megjátszana, az őseink szellemének minden haragját magára szabadítaná. Tudd meg, mi minden egyes alkalommal eltemetjük a végtermékünket! Visszaadjuk a földnek, és nem csak össze-vissza hagyjuk mint ti, igénytelen hálátlan emberizinkek!"// - üvölti az ork az ajtón levő nyíláson át. Te egy hirtelen ötlettől vezérelve felkapsz egy darabkát az alkotásodból, és az arcába dobod. Az ork erre teljesen elveszti az eszét. Beront az ajtón és neked támad. Te félrevetődsz az útjából, ő pedig egy hangos reccsenéssel megfejeli a falat, majd törött nyakkal hullik a földre. <ul> <li>//[[virágot a virágnak te rohadék->281]]//</li> </ul>

Lefekszel a földre és elkezdesz jajgatni. Az ork próbál nem foglalkozni veled, de te folytatod. Egyre hangosabban, egyre nyávogósabb, idegesítő hangon. Ezt addig csinálod, amíg az ork el nem kezd idegesen dörömbölni hogy hallgass már el. De te csak vernyogsz tovább. Szánalmasan, mint egy macska, akinek átment a szekér a lábán. Az őr ideges lesz, és megkérdezi hogy mi a franc van már veled. - //Beteg vagyok!// - nyögöd a lehető legirritálóbb hangon amit el tudsz képzelni. - //Haha, persze// - röhög a fogvatartód - //ezzel az ősrégi trükkel engem nem versz át!// - //De bizony nagyon is beteg vagyok! Talán nem hiszel nekem?// -erősködsz továbbra is. Az ork kitart amellett, hogy tudja miben sántikálsz: hogy ez egy csapda, és mikor bemegy akkor leütöd és elszöksz. Te erre elkezdesz esküdözni, hogy márpedig tényleg beteg vagy, és éget a láz. Jöjjön ide, fogja meg a homlokod ha nem hisz neked. Az ork annyira bizonyítani akarja hogy hazudsz, hogy engedelmeskedik. Mikor a homlokodra teszi a kezét, te odakapsz az övéhez, kirántod belőle a tőrét és addig döfködöd vele az oldalát és a honalját, amíg holtan nem esik össze. <ul> <li>[[Meglepetés! Tényleg nem voltam beteg->281]]</li> </ul>

Kilépsz a cellából és a halott ork övéből szerzett kulccsal kinyitod a ládát, amibe a felszerelésedet tették. Gyorsan összeszeded a cuccaidat, majd megindulsz rohanva a kincstár felé. A folyosón azonban egy újabb orkba ütközöl, aki rögtön rád fogja a fegyverét. //"Tedd le a fegyvereidet, és azonnal takarodj vissza a celládba emberizink!"// - dörgi feléd határozottan. <ul> <li>//[[jó, jó, megyek is. Nem kell úgy kiabálni!->409]]//</li> <li>[[Megtámadom->143]]</li> </ul>

"Majd ha fagy! Hiszi a piszi! Isten engem úgy segéljen!" - üvöltöd, majd nekiugrasz az orknak. <<pixiBattle "egy_ork">> <div class="nextChapter"> Ellenfeled holtan rogy össze. Úgy néz ki, ő jött volna leváltani a társát akivel te az előbb végeztél. Több orkra most nem kell számítanod, és szabad is az út a kincstár felé! <ul> <li>[[Megyek is!->83]]</li> </ul> </div>

Elővonod a kardod, és teljes erőből a sárkánynak támadsz. Odarohansz hozzá, és az oldalába döföd a pengédet. Azaz csak döfnéd, ha a fenevad kemény pikkelyein darabokra nem pattanna. A sárkány azért megérezte a szúrást, mert kinyitja a szemét. Mikor ezt meglátod megpróbálsz bevetődni egy halom aranyozott mágikus kávéfőző mögé. A sárkány azonban észrevesz és a farka egy suhintásával lerombolja a búvóhelyedet. Te kétségbeesetten kúszol be az egymásra pakolt PB palackok alá. Azok elég nehezek ahhoz hogy ne lehessen őket egykönnyen elsöpörni, és biztos a tűzokádást sem meri így az a dög megkísérelni. Azonban alábecsülöd az intelligenciáját. Ő volt az, aki felhalmozta a palackokat, és ezért tisztában van az egész építmény struktúrájával. Körme hegyével kipöccint egyet az oldaláról, egy másikat beljebb tol, a harmadikat meg kicsit oldalról megnyomja. Az egész halom roskad egy hatalmasat, és a palackok súlya immáron teljesen rád nehezedik. A fölötted levő halom súlya egy pillanat alatt laposra paszíroz téged. A halom ezen kívül szinte teljesen ugyanúgy áll. A sárkány elégedetten fúj egyet, majd visszamegy a halmára aludni. !![[Kalandod itt véget ért!->DEATH]]

Odamész a sárkányhoz, és megkocogtatod az oldalát. Az felébred és mérgesen néz rád. - //Elnézést sárkány uram, de nem tudtam nem észrevenni milyen kiváló rendszerbe vannak ezek a kincseshalmok pakolva! Biztos nagy kihívás lehet őrizgetni, hogy ne dőljenek össze// - kezded a mondanivalód. A sárkány néz néhány pillanatig, majd felnevet: - //Emberizink! Látom, van némi szemed a statikához! Azért csak némi, mert ha sok lenne, látnád hogy ezek ugyan nem dőlnek le, még akkor sem ha én magam támaszkodom nekik!// - //Hát ezt honnét tetszik ilyen magabiztosan tudni sárkány uram? // - csodálkozol a válaszára -// Onnét // - feleli, és büszkén kihúzza magát - // hogy én magam építettem! Én raktam halomba minden kincset amit itt látsz! Sőt! Mondok valamit! Ezt a kincstárat is én terveztem! Ugyan a kivitelezésében volt némi segítségem egy csapat hegyi troll építőmunkás formájában, de ők inkább csak az ilyen culágermunkákat végezték// Te ezen hosszú percekig álmélkodsz, és dícséred a statikai szerkezetet, a pillérek felépítését, és mindent. A sárkány csak elégedetten bólogat. Mikor kicsodálkoztad magad, felteszed neki a kérdést: -//Jó sárkány uram! Ha ennyire az építkezés a hivatása, hogyhogy egy olyan urat szolgál, kinek a természete a pusztítás?// A sárkány erre vállat von - // Mikor kikerültem az építészeti iskolából, senki sem akart felvenni. Azt mondták, nincs elég tapasztalatom. Ilyet ki hallott? Hogy szerezhettem volna tapasztalatot, ha minden munkahelyre tapasztalat kell? Aztán jött Zdardagh, aki felfogadott engem házisárkánynak. Igaz, én főépítész pozícióra pályáztam, de valamiből élni kell.// Megértően hallgatod, majd felveted neki, hogy Mantikórszívű Bölcs Ardagírnál mindig van valami munka, és te tudsz néhány szót szólni az érdekében. <<set $hasDragon to true>> A sárkány örömmel elfogadja az ajánlatodat, és tovább enged. Már amúgy sem volt kedve Zdardagh-nak dolgozni. <ul> <li>[[Csak azt remélem, tényleg lesz neki munka...->371]]</li> </ul>

Óvatosan elosonsz a sárkány mellett. Igyekszel minél kevesebb zajt csapni. Mikor azt látod hogy mocorog, megállsz és mozdulatlanná dermedsz. Aztán megvárod hogy visszaaludjon, és csak utána indulsz tovább. Lassan, de biztosan eljutsz a terem túlfelébe, és benyitsz az ajtón Zdardagh tróntermébe. <ul> <li>[[Smoooooth operatooooor->371]]</li> </ul>

Az egyik aranyozott gipszkarton dobozáról leszeded a kartonpapír csomagolást, beáztatod őket az itt található luxus-lámpaolaj hordókba, majd a gázpalackokra halmozod őket. Egy fecnit letépsz, majd odasettenkedsz vele a sárkányhoz, és a horkolása közben az orrából fel-felcsapó lángocskával meggyújtod. Az égő papírral meggyújtod a halmot, majd rohansz, ahogy a lábad bírja. Próbálsz a kincstárból kirohanni, de az ajtók befelé nyílnak. Te annyira sietsz, hogy ezt észre sem veszed, és egyre csak próbálod tolni. Egyszer csak belobban az egyik gázpalack, és láncreakciót indít el. Az összes szinte egyszerre durran be, és a robbanás betölti az egész termet. A kincstár rendkívül masszív falainak ez meg se kottyan, és a lökéshullámok visszaverődnek róluk, káoszba és tűzbe borítva mindent. Zdardagh kincseinek egy része megsemmisült, a sárkány félholtan fekszik, belőled pedig csak egy vértócsa maradt. !![[Kalandod itt véget ért!->DEATH]]

A trónterembe lépve a nekromantista személyes testőrei - két elit mutáns élőhalott tünde-törpe-ork-hobbit fogad. Ezek Zdardagh beteg kísérleteinek legjobban sikerült példányai. Gyorsak, mint egy tünde, szívósak mint egy törpe, gonoszak mint egy ork, és olyan szőrös a lábuk mint egy hobbitnak. Mivel élőhalottak, fájdalmat és félelmet sem éreznek, ráadásul fel vannak szerelve az elérhető legveszélyesebb fegyverekkel. Szóval nem lesz könnyű dolgod ellenük. <ul> <<if $hasDragon>> <li>[[Támadás!->126]]</li> <<else>> <li>[[Támadás!->325]]</li> <</if>> </ul>

Sarkon fordulsz, és kisétálsz a kapun. Visszamész az úton amerre jöttél, lestoppolod az első hajót, és eljutsz vele Sasgarhad városába. Ott visszagyalogolsz a birodalom fővárosába és hazamész. Leülsz a kanapéra, bekapcsolod a SlayStation konzolodat, és elkezdesz lövöldözős játékokat játszani. A városban elkezdik emlegetni, hogy hazatértél. Egy nap Mantikórszívű Bölcs Ardagir emberei kopogtatnak be, hogy megnézzék tényleg itthon vagy-e. Mikor valóban ott találnak téged, elkezdenek kérdezgetni, hogy most akkor te végeztél-e a küldetéseddel, vagy mi történt. Te őszintén elmondod hogy meguntad, és hazajöttél. Az őrök először azt hiszik hogy viccelsz, de mikor látják hogy teljesen komolyan beszélsz, kétségbeesetten rohannak vissza az uralkodóhoz, jelenteni mi történt. Mantikórszívű Bölcs Ardagir magán kívül van a haragtól, és szószegésért, valamint felségárulásért ki akar végeztetni. Ám mire a katonái megérkeznének hozzád, hogy elvigyenek, Zdardagh seregei már fel is bukkantak a horizonton. Úgy néz ki, a nekromantista rájött mennyire kevésen múlt az élete, és inkább támadásba lendült mielőtt a birodalomból újabb merénylőt küldenének ellene. Gonosz seregei könnyedén beveszik a várost. Zdardagh csatlósai a munkaképeseket elviszik rabszolgának. Azokra akik ellenállnak, vagy nem tudnak dolgozni egytől-egyig halál vár. Téged a nekromantista csatlósai akkor szúrnak le, mikor nem vagy hajlandó odaadni a fosztogatóknak a SlayStation konzolodat. !![[Kalandod itt véget ért!->DEATH]]

Előkapod a kardod, és felkészülsz a támadásra. Ekkor azonban morajlást hallasz a hátad mögül: a sárkány az! Beront az ajtón, és tüzet okád Zdardagh elit mutáns élőhalott tünde-törpe-ork-hobbitjaira, akik pillanatok alatt porig égnek. Nem marad más belőlük, mint néhány marék hamu. A sárkány egyik karmával finoman megvergeti a válladat: //"Csak nem hiszed, hogy cserben hagyom azt, aki császári építészt csinál majd belőlem!"// Úgy tűnik már tényleg muszáj lesz valamit intézni Mantikórszívű Bölcs Ardagirral, mert különben csúnyán megjárod. Mikor megkérdezed a sárkányt, hogy Zdardagh ellen elkísér-e, akkor csóválja a fejét. Tőle még ő is fél. Ez egyébként is a te harcod. <ul> <li>[[Őőő... hát mindenesetre köszi->776]]</li> </ul>

Előhúzod a kardod, és nekirontasz Zdardagh személyes testőreinek. Nem lesz egyszerű dolgod! <<pixiBattle "zdardagh_elit_testor">> <div class="nextChapter"> Lihegve törlöd meg a homlokodat a nehéz harc után. A két elit mutáns élőhalott tünde-törpe-ork-hobbit miszlikbe aprítva hever a földön. Már senki sem állhat utadba. <ul> <li>[[Irány Zdardagh lakosztálya!->776]]</li> </ul> </div>

Kivont karddal rúgod be a nekromantista személyes élőhelyének a bejáratát. A félkör alakú helyiség sokkal nagyobb mint amire számítottál - valószínű, hogy valami tértágító varázslat is szerepet játszik benne. Az íves fala üvegből van, és szinte az egész szigetet belátni rajta keresztül. A terem tetején egy kupola ül, amit két széles, furcsa geometriákkal díszített oszlop tart. A terem tele van vitrinekkel, amikben mindenféle varázstárgyak találhatók: amulettek, gyűrűk, elátkozott majomkezek, mágikus gépkarabélyok, és zsugorított fejek. Az ajtóval szemben egy forgós trónus áll háttal neked. -//Már vártam az érkezésed// - szól felőle a hang, majd megfordul a szék, és végre farkasszemet nézhetsz Zdardagh-gal, a gonosz nekromantistával. //-Nagyon tehetséges vagy -// kacarászik - //kár hogy a tehetséged írástudatlan ostoba fajankók szolgálatára pazarlod. Nem mintha hibáztatnálak, hiszen hősnek születtél és hősnek neveltek. Meg sem fordult a fejedben, hogy a magad kezébe vedd a sorsodat! Hanem most van számodra egy ajánlatom: csatlakozz hozzám! Térdelj elém és hódolj be! Az én szolgálatomban mindent megkapsz amit kívánsz, és még merényelni sem küldenélek el messzi tájakra! Busásan fizetnék, és az égvilágon semmi dolgod nem lenne, azon kívül hogy éled az életed a fényűzésben, amit a nekromantizmus ereje adhat neked// <ul> <li>[[Hú! Ez jól hangzik! Le is térdelek elé!->169]]</li> <li>[[Kivonom a kardom és megtámadom vele->268]]</li> <li>[[Kiveszem a vitrinből az egyik mágikus gépkarabélyt és agyonlövöm->31]]</li> </ul>

Földre dobod a kardod és térdre ereszkedsz Zdardagh elé. Ő nevetve veszi ezt tudomásul. Közelebb lép hozzád, majd benyúl a köpenye alá. - "Mondd utánam" - hörgi kéjesen - "A nekromantizmus erejére esküszöm, hogy ezentúl nem más az uram és parancsolóm, mint Zdardagh a nekromantista" - "A nekromantizmus erejére eskü...." - mondanád, de Zdardagh ekkor kiránt egy kardot a köpenye alól, és megpróbálja levágni a fejedet. A nekromantista nem harcos, ezért nem is tud akkorát csapni, hogy sikerüljön neki. A kard elakad a csigolyádban, te pedig rángatózva esel a földre. Zdardagh még megpróbál egy ideig nyeszetelni, de látszik hogy ezt a műveletet máskor csontfűrésszel szokta csinálni. Mikor ez sokáig nem sikerül neki, megpróbálja a lágy részeket előbb elnyeszetelni, és majd a végén lecsavarni a fejedet, mikor már csak a csont van hátra. Lassan, és nagyon ügyetlenül csinálja. A vágás leginkább marcangolásnak néz ki, és a fejed lecsavarása is sokkal nagyobb kihívás neki, mint ahogy először elgondolta. A végén mégis sikerrel jár, és izzadva küldeti el a koponyádat kifőzetni egy csatlósával. De ezt te már nem éled meg. Mindenesetre kár volt megbízni Zdardagh-ban. !![[Kalandod itt véget ért!->DEATH]]

Kardoddal nekitámadsz a Zdardagh-nak. Ő kitartja a kezét, és belerepül egy mágikus nekromantista-varázskasza, amivel kivédi az első csapásodat. <<pixiBattle "zdardagh">> <div class="nextChapter"> A nekromantista egy vértócsában hever a földön és halkan nyöszörög. Te rátaposol a kaszájára, ami szikrázva és fekete füstöt eregetve törik ketté. <ul> <li>[[Na ki a fasza gyerek? ->387]]</li> </ul> </div>

Betöröd az egyik vitrint, és kikapod belőle a mágikus gépkarabélyt. Zdardagh ezt meglátva rémülten bevetődik az egyik oszlop mögé. Erre a fordulatra úgy néz ki nem számított. Te tüzet nyitsz és csak szórod forró, tüzes lövedékeket az oszlop irányába. Az építményből szakadnak ki a téglák, hullik a törmelék mindenfelé, és mindenütt száll a por. A városra néző üvegfal néhány eltévedt lövedéktől széttörik, és a padlót beterítik a szilánkok is. Mikor leülepszik a porfelhő, az oszlopok már sehol sincsenek, Zdardagh pedig a földön fekszik. <ul> <li>[[Odamegyek megnézem meghalt-e->387]]</li> <li>[[Asszem végeztem, indulok haza! ->360]]</li> </ul>

A földre dobod a mágikus gépkarabélyt, majd elindulsz egy olyan helyet keresni, ahol kényelmesen megvárhatod hogy a speciálisan kiképzett elit máguskommandó ideteleportáljon és hazavigyen. Elkezded leporolni az egyik széket. Annyira belemerülsz ebbe, hogy már későn tűnik fel mögüled az üvegszilánkok halk ropogása. Mire észbe kapnál, már Zdardagh meg is ragad hátulról, és egy vámpírtőrrel többször is a bordád közé szúr. Életerőd átáramlik belé, te pedig a földön fekve vérzel el, miközben az ő sebei begyógyulnak. Mikor meghaltál, előkeres egy csontfűrészt és levágja a fejed. Mikor ezzel végzett leporolja a ruháját, majd hívatja a szolgáit. Egyiknek a kezébe nyomja a fejedet hogy vigye el kifőzni a koponyádat, a többiekre pedig ráparancsol hogy takarítsanak. !![[Kalandod itt véget ért!->DEATH]]

Odalépsz Zdardagh fölé, ő halkan nyöszörögve mondani akar neked valamit. Te közelebb lépsz hogy meghallgasd. - //Legyőztél! Feladom! Te vagy a jobb nálam! Kérlek adj egy cseppet a véredből, hogy túlélhessek, és ígérem nem leszek hálátlan! // <ul> <li>//[[Hát jó! Adok!->27]]//</li> <li>//[[Hmmm hát nem is tudom... az előbb még meg akartál ölni->22]]//</li> <li>[[Szó nélkül kivégzem->240]]</li> <li>[[Megkötözöm hogy átadhassam a hatóságoknak!->358]]</li> </ul>

Kardod a fejed fölé emeled, majd újra és újra lecsapsz a földön fekvő nekromantistára. Levágod először a lábait, majd a kezeit. Végül lecsapod a fejét is, amit aztán szépen odateszel az ablak elé, majd egy jól irányzott rúgással az alattatok elterülő mélységbe küldöd. <ul> <li>[[Góóóóóól!->WIN]]</li> </ul>

//- Ugyan már! Csak azért akartalak megölni, hogy megvédjem magam! Ha most adsz a véredből, azzal bizonyítod hogy valójában nem akartál nekem ártani, és akkor én is nyugodtan elengedhetlek!// - nyögi a nekromantista, és láthatóan egyre nehezebben veszi a levegőt. <ul> <li>//[[Na jó, legyen! ->27]]//</li> <li>//[[De becsszó hogy nem fordulsz ellenem és ölsz meg mégis?->80]]//</li> <li>//[[Hiszi a piszi! Halál rád!->240]]//</li> <li>[[Megkötözöm hogy átadjam a hatóságoknak->358]]</li> </ul>

-//Nekromantista becsületszavamat adom, hogy nem fogok ellened fordulni! Sőt! A köpenyemben található vámpírtőrömet sem fogom az oldaladba vágni hogy elszívjam az életerődet hogy aztán újra feltámadjak, miközben te kileheled a lelked! // - fogadkozik Zdardagh. <ul> <li>//[[Na jó, ha ennyire erősködsz akkor legyen ahogy akarod!->27]]//</li> <li>//[[Vámpírtőr??? Teljesen biztos vagy benne hogy nem fogsz mégse megölni vele??->101]]//</li> <li>[[Az a legegyszerűbb ha megölöm->240]]</li> <li>[[Megkötözöm hogy átadjam a hatóságoknak->358]]</li> </ul>

//- Hát.... persze...... hogy.... nem....... ártanék.......// - mondja egyre erőtlenebbül - // neked.... úgy.... nézek.....én....ki.....?// Mikor megmondanád neki, hogy igen, úgy néz ki, meg egyébként is ő nekromantista és nem vámpír, szóval azt sem érted mi haszna lenne a véredből, már nem tud neked válaszolni. Addig hezitáltál hogy Zdardagh elvérzett és meghalt. <ul> <li>[[Hopika...->WIN]]</li> </ul>

A kardoddal elvágod a tenyered, hogy némi vért a nekromantista szájába csorgathass. Mikor odatartod a kezed, megragadja a csuklódat, és magához ránt. Közben egy vámpírtőrt húz elő és teljes erejéből a bordáid közé szúrja. Életerőd átáramlik belé, te pedig a földön fekve vérzel el, miközben az ő sebei begyógyulnak. Mikor meghaltál, előkeres egy csontfűrészt, és levágja a fejed. Mikor ezzel végzett, leporolja a ruháját, majd hívatja a szolgáit. Egyiknek a kezébe nyomja a fejedet, hogy vigye el kifőzni a koponyádat, a többiekre pedig ráparancsol hogy takarítsanak. !![[Kalandod itt véget ért!->DEATH]]

!Gratulálok hős kalandozó !!Bátorságodnak, erődnek, és találékonyságodnak hála nem fenyegeti immár a nekromantista rémuralma a világot! !!!Azonban ne menj még messzire, hiszen most csak egy utat jártál be a sok közül! !!!Ha gondolod kezdd újra a játékot, és próbálj meg más döntésekkel eljutni idáig! <div style="display:flex;gap:10px;justify-content:space-around;"> <<button "Újrakezdem">> <<script>>UI.restart();<</script>> <</button>> <<button "Mentett állások">> <<script>>UI.saves();<</script>> <</button>> </div>

!Csúfosan elbuktál! !!De ne add fel a reményt! !!!Ha eleget próbálkozol, előbb-utóbb biztosan sikerül megmentened a világot! <div style="display:flex;gap:10px;justify-content:space-around;"> <<button "Újrakezdem">> <<script>>UI.restart();<</script>> <</button>> <<button "Mentett állások">> <<script>>UI.saves();<</script>> <</button>> </div>

Udvariasan közlöd Szőrösmarkú Gnónyinggal, hogy sajnos nem árulhatod el a küldetésed célját. De ha nagyon akarja tudni mi járatban vagy erre, akkor meglátogatod ha végeztél, és elmondasz mindent töviről hegyire. Abban az esetben, ha nem akar addig várni, akkor küldessen csak valakit és kérdezze meg egyenesen Mantikórszívű Bölcs Ardagirt, a Birodalom uralkodóját. Gnónying elgondolkodik, majd megértően bólogatva így szól: //- Ha maga az Uralkodó küldött, nem foglak faggatni. Csak azért kérdeztem, mert kísértetiesen hasonlítasz a "Birodalom megmentője" plakátokon szereplő figurára. Na mindegy! Mindenesetre értékelem hogy ilyen lojális vagy a megbízóidhoz. Legyél hát vendégünk ma estére!// Visszautasítani egy ilyen ajánlatot igencsak nagy udvariatlanság lenne. <ul> <li>[[Bulira fel!->45]]</li> </ul>

A hatalmas buli után iszonyatos másnaposan ébredsz. Szerencsére a törpék kultúrája az alkohol mértéktelen fogyasztására épül, így fel vannak készülve az ilyen dolgokra. Amint meglátják hogy ébren vagy, már töltik is neked a gyógyitalt, ami a rosszullétedet egy perc alatt el is mulasztja. Úgy döntesz összepakolod a cuccaidat, és továbbindulsz. <<if $hasLaptop is true >> Azonban mikor felkapod a válladra a hátitáskádat, kihullik belőle a halott törpe laptopja <ul> <li>[[Ajjaj....->309]]</li> </ul> <<else>> <ul> <li>[[Viszlát törpék! ->73]]</li> </ul> <</if>>

Magad mögött hagyod a törpék buckáit és elindulsz Sasgarhad városába. Az út viszonylag eseménytelenül telik. Néhány vándorló kereskedőn, egy birodalmi járőrön, és egy csapat elf utcazenészen kívül nem is igazán futsz bele senkibe. Hamarosan meg is érkezel Sasgarhadba. <ul> <li>[[Néha egy kis unalom sem árt->174]]</li> </ul>

Kiadod a támadás parancsot, az embereid pedig előrántják a kardjukat, és nekiugranak a tengerésznek. A kimerült ellenfél hősiesen küzd, azonban a túlerővel szemben esélye sincs. Társaid egyre több sebet ejtenek rajta. A matróz végül erőtlenül rogyik a térdére, kezéből kiesik a kard. Te odalépsz elé, és egy suhintással levágod a fejét. Gratulálok! Ez egy olyan hősies tett volt, amiről évszázadok múlva is ódákat fognak zengeni! <ul> <li>[[Ez a megjegyzés most irónia akart lenni?->76]]</li> </ul>

Előrántod a kardod, és elvágod az őr torkát. "//No!"// - horkan fel a társa - //"ez viccnek azért elég durva, barátom//" - böki ki rosszallóan. Felé fordulsz, és nekitámadsz. <<pixiBattle "egy_or_banyavaros">> <div class="nextChapter"> Mindkét őrt eltetted láb alól. A bánya lejárata szabad <ul> <li>[[Irány le a mélybe!->305]]</li> </ul> </div>

//Egy halom bombát viszek a táskámban, amivel felrobbanthatom a bányát// - vallod be. Az őr egy darabig bámul, majd elkezd úgy röhögni, hogy majd megfullad. -//"De vicces egy gyerek vagy! Na jól van, mehetsz tovább te mókamiki"// - mondja a szemét törölgetve. <ul> <li>[[Oké, köszi! Megyek is tovább->305]]</li> <li>[[Ez most azt hiszi hogy viccelek? Na majd megmutatom neki!->25]]</li> </ul>

A bombákhoz mellékelt használati utasítás alapján úgy dolgozol, hogy a robbanás elég kárt okozzon a teljes leálláshoz, de Zdardagh legyőzése után a bányákat könnyedén újra lehessen nyitni - immár azonban a Birodalom irányítása alatt. A töltetek elhelyezése után kisétálsz a bányából. A felszínre érve megnyomod a detonátort, és egy robbanást hallasz a bejárat felől. Hamarosan többen feljönnek szaladva, majd gyógyító papok jelennek meg hordágyakkal, és mennek lefelé kihordani a sérülteket. Eközben az őrök által terelt bányászok rendezett sorokban jönnek kifelé. Az elkapott beszédfoszlányok alapján megtudod, hogy a bányában hosszú ideig leálltak a munkálatok, a bejáratot lezárták, és csak a különlegesen kiképzett mentőegységek mehetnek le, túlélők után kutatva. <ul> <li>[[Nem lennék a helyükben->2]]</li> </ul>

Ahogy mész kifelé a városból az emberek barátságosan integetnek neked, az őrök pedig egyenesen tisztelegnek. Úgy néz ki, valójában a legtöbb ember nem örült hogy a városuk a nekromantistával kereskedik. Az itt lakók elégedettek, Zdardagh hadserege pedig már nem juthat jó minőségű mágikus fegyverhez. Ezt ráadásul sikerült minimális áldozattal megoldani. <<set $townResolved to $townResolved+1>> Büszkén hagyod el Radandaganga városát. <ul> <li>[[Ez jól sikerült!->208]]</li> </ul>

Megpróbálod megtalálni a módját annak, hogyan lehetne bezárni a kaput. Néhány perc keresgélés után ráakadsz egy kapcsolóra, amire "Vesztegzárhoz üveglapot betörni, és gombot megnyomni" felirat ékeskedik. Mellette egy vékony lánc lóg. Úgy néz ki, valamikor ezen fityeghetett az erre rendeltetett kalapács, amivel az üveglapot vészhelyzet esetén be kell törni. Próbálsz keresgélni, hátha találsz valami mást, amivel ezt a műveletet elvégezheted. A kövek közül egyik sem áll kézre, a kardod markolatát meg nem akarod ezzel megkarcolni. Percekig kutatgatsz, de nem találsz semmit. Már éppen feladnád, mikor meglátod, hogy a kapcsolón nincs is üveglap. Úgy néz ki, azt is ellopták valamikor. Megropogatod az ujjaidat, és megnyomod a gombot. Ekkor hangos szirénaszó hallatszik, a külső kapu lecsapódik, és a plafonon megnyílik egy csapóajtó, amiből egy mentőmellény, egy heti hideg élelem, két zsugor ásványvíz, valamint egy csomag wc-papír hullik a lábad elé. Mind a városi őrök, mind az ajtót vigyázó orkok felfigyeltek a jelenlétedre, azonban az előbbiek már a lezárt kapu túloldalán vannak. Az utóbbiakkal viszont meg kell küzdened. <<pixiBattle "ket_ork">> <div class="nextChapter"> A két ork kemény ellenfél volt, de te sikeresen legyőzted őket! Zdardagh otthonának ajtaja immár őrizetlenül áll. <ul> <li>[[Irány befelé! ->194]]</li> </ul> </div>

Megadod magad az orknak. Ő megkötöz téged, és elvisz a társaihoz, akik vigyáznak rád amíg ő rendbe teszi a celládat, és elviteti a társa hulláját. Közben ezerszer áldja az eget, hogy pont nem ő volt szolgálatban, mikor az ördöngősségedet felhasználva megpróbáltál megszökni. Mikor végzett, visszavisz a celládba, ami pont ugyanúgy néz ki, mint ahogy előtte volt. Durván belök téged, rád zárja az ajtót, majd elkezd a halott elődjéhez hasonlóan őrködni. <ul> <li>[[Így jártam. Maradok a cellában->239]]</li> <li>[[A sarokba szarok->311]]</li> <li>[[Beteget tettetek hogy bejöjjön az őr, aztán leütöm->132]]</li> </ul>

Végre elértél a célodhoz! Ott állsz a nekromantista ajtaja előtt! Már csak be kell lépned rajta, hogy szemtől szembe találkozhass a végső ellenfeleddel! <ul> <li>[[Gyerünk hát!->29]]</li> <li>[[Eh. Meguntam. Inkább hazamegyek ->331]]</li> </ul>

"Nem úgy van az gonosztevő! Gaztetteidért bíróság előtt kell felelned!" - zenged, majd kötelet veszel elő, és összekötözöd a nekromantista lábait majd kezeit. "Na mit szólsz ehhez he? Várod már a tárgyalást?" - nevetsz fölényesen, de nem érkezik semmi válasz. Először arra gondolsz hogy az a gond, hogy a nekromantista az arcán fekszik és ezért nem lát. De aztán eszedbe jut, hogy attól még hallania kellene... Mikor a hátára fordítod, akkor látod hogy ez bizony meghalt. Lehet el kellett volna látni a sebeit mielőtt megkötözöd. <ul> <li>[[Na mindegy, az ilyen bíróságo tárgyalások úgyis unalmasak->WIN]]</li> </ul>

Diadalmasan állsz Zdardagh földi maradványai fölött. Halála akkora rezgéseket kelt a világot mindenhol átszövő mágikus hálón, hogy Mantikórszívű Bölcs Ardagir speciálisan kiképzett elit máguskommandója a világ másik végéről is megérzi azt. Hamarosan egy vakító kék villanás kíséretében meg is érkeznek hozzád. Mikor meglátják a nekromantista holttestét büszkén vállon veregetnek, majd körbevesznek és magukkal együtt visszateleportálnak az uralkodó udvarába. Mantikórszívű Bölcs Ardagir magán kívül van az örömtől. Rangot, birtokot, és egy csapat kétes erkölcsű félelf szolgálónőt ajándékoz neked. A nap amelyen legyőzted Zdardagh-ot ünnepnappá lesz nyilvánítva. Az iskolás gyerekek és dolgozók generációk múlva is imába foglalják a nevedet minden évben, mikor eljön az a nap, amikor nem kell korán kelniük. !![[Kalandod itt véget ért!->Epilogue]]