Kevesen térnek vissza a biztos halálból. Aki viszont megteszi, annak mindig feltesznek egy kérdést. Mindig ugyanazt.

"Mit látott odaátról?"

És persze mind ugyanazt is válaszolják rá, habár elsőre nehezen fogalmazzák meg.

"Kívülről láttam önmagam. A tükörképem szemébe néztem és láttam a bűneit. Ő csak mosolygott rajta. Félre akartam nézni, de nem tudtam... azok a gyűlöletes szemek..."

Talán most te is így érezheted magad.

Nehezen veszed ki magad körül a környezetet, homályosan látsz és tompán hallasz. Még a legapróbb rezzenés is olyan a fülednek, mint egy földrengés.

Gyenge fényt veszel észre magad mellett és a távolban is, ahol elhalványul. Zúgás lengi körül a szűk helyet.

Szürke, repedezett falakat látsz és betört ajtókat, a lábad alatt koszos padló. Egy elhagyatott és romos folyosó közepén állsz, feltehetően egy lakóépületben.

Nem értesz semmit. Kérdések gyűlnek a fejedben, amitől gyorsan kétségbe esel. Még azt sem tudod, hogy ki is vagy. Nem ugranak be nevek, emlékek, semmi. Teljesen üres vagy, és ez megőrjít…