A Szintézis egyik legalsó szintjén, egy korláttal védett teraszon állsz. Hogy mi van körülötted, először nem is találod rá a megfelelő szavakat.

A túrótorony körül egy város méretű tornádó tombol, a sötét eget villámcsapások szegélyezik. De nem fehér villámok, hanem vérvörösek. Odafent az égen egy hasadást látsz, egy átjárót egy világba, ahol a földet tűéles sziklák szegélyezik, és három vérvörösen izzó nap perzseli a levegőt.

A másik világban egy rajnyi lényt veszel észre, amint átlépik a hasadást és a fúrótorony felé tartanak.

Olyanok, mint a madarak, csak kopaszok, denevérszárnnyal. Egész fejük egy hatalmas fekete csőr. Nem jönnek közvetlen le hozzád, sokkal inkább úgy tűnik, valami körül repülnek.

Hunyorítasz, hogy elláss odáig. Meginogsz, mikor látod, hogy egy Nő körül repülnek, aki a levegőben lebeg. Fehér, véres szemek és mosoly... Ő az..

Azonnal meglát téged. Ő és a Raj leereszkednek hozzád, egyenest a teraszra, amin állsz. Legszívesebben azt kívánnád, meg sem látott volna, most csak téged figyel üres tekintetével.

Most előtted lebeg, te pedig nem tudsz megszólalni a tudattól, hogy összefonódik a fejedben az álom és a valóság. Nem hiszel a szemeidnek, pedig jól tudod, hogy valóságos.

Azt gondolod, talán kezdesz lassan megőrülni.

"Szervusz, drágám." köszönt téged. Kinyújtja érted a kezét, és a lábaid elemelkednek a talajtól. "Végre itt vagy velem."

Fojtogató érzés fog el, mintha nem volnál képes beszélni. "Tehát mégis létezel. Ki... Ki vagy te valójában?" kérdezed lázasan.

"Valójában?" kérdezi. "Nem tudom... Ember voltam, de már több vagyok. Most már... Királynő vagyok."

Felnéz a hasadásra az égen. "A Purgatórium Királynője. Te pedig méltó vagy rá, hogy velem maradhass. Örökre. De arra is méltó vagy, hogy választhass. Velem maradsz, és mi ketten uralhatunk minden világot, vagy visszautasítod az ajánlatot."

A Purgatórium Királynőjével maradsz, vagy meg mered kockáztatni, hogy nemet mondasz neki?

Vagy talán van egy harmadik ötleted is…?